Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-195

Az országgyűlés képviselőházának 195. ülése 191*1 június 17-én, kedden. 53 Tartózkodom pedig azért, mert valahányszor a közellátásügyi miniszter urat felkerestem kerületemet illető bajokkal és panaszokkal, azt tapasztaltam, hogy mindenkor igaz magyar emberre valló szívvel hallgatott meg és minden tőle telhetőt elkövetett ezeknek a bajoknak az orvoslására. Kijelentem azonban, igen t. Ház, az a mély meggyőződés él bennem, hogy a kormány pártján lévő képviselőknek is, ha bizalommal viseltetnek a kormányok iránt, nemcsak szabad, hanem egyenesen kötelességük is adott esetekben tárgyilagos, higgadt és nyugodt kritikával előállni és a kormány munkáját ezzel megkönnyíteni. Ezt tettem és ezt fogom a jövőben is tenni, valahányszor helyesnek és szükségesnek tartom. Második ellenvetésem, hogy utóvégre minden törvény bizonyos restrikciókat és ezzel kapcsolatos büntetőszankciókat szokott statuálni, ha tehát mindig attól tartanánk, hogy egy meghozandó törvény az állampolgárok szempontjából veszedelmes, akkor egyetlen törvényt sem lehetne megszavaznunk. Elvégre bízni kell a magyar faj józanságában, Meg vagyok arról győződve, hogy a m agyai

1 faj egyetlen kormányt sem tűrne meg, amely a meghozott, a nemzet érdekében megalkotott törvényeket arra akarná felhasználni, hogy a magyar állampolgárokat azokkal sanyargassa és büntesse. Ha azonban — feltéve, de meg nem engedve — jönne ilyen kormány, akkor is tudnunk kell, hogy a magyar közvélemény elégszer megmutatta ezeréves történelmünk során azt, hogy nem pipogya, nem hagyja magát taposni, és megmutatta nem egy egyszerű közellátási javaslattal szemben, hanem a súlyos és nagy alkotmányjogi kérdésekben, megmutatta szabadságharcaiban, megmutatta az 1906-os nemzeti ellenállásban is. A jelenlegi generációnak is fényes példája a magyar közvélemény előtt az, amikor a csehek, szerbek, románok kancsukái és bakancsai alatt is megmutatta, hogy igenis, síkra mer, síkra tud és mindenkor síkra is száll azokért az érdekekért, amelyeket fennálló szerződések, kisebbségi jogok biztosítottak számára. Nem utolsó momentum az hogy amikor ma mindannyian a közösség érdekében dolgozunk, a közösség szelleméről beszélünk és elmegyünk odáig, hogy mindazokat a hazafiakat, akik esetleg nem tartanak velünk az iramban lépést, hazafiságukat kétségbe vonva megtámadjuk, akkor nekünk, akik a közösség megvalósítását akarjuk és hirdetjük, példát kell adnunk, hogy, ha a húsunkba vágó törvényjavaslatokról is van szó, megszavazzuk éppen a közösségi gondolat fejlődése érdekében. Igen t. Képviselőház! Többen többféle szempontból foglalkoztak a szőnyegen fekvő törvényjavaslattal. Én néhány szóval a birtokpolitikai kérdések szemszögéből kívánok ezzel a javaslattal foglalkozni és bizonyos junktimot keresek e két téma között, értve ez alatt azt, hogy keresni kívánom, mennyiben volna ez a javaslat vassy az ennek .'• a törvény javaslatnak életbeléptetésével egyidőben kiadandó kormányrendelet vagy intézkedés alkalmas a földbirtokpolitika ügyének előmozdítására. Ez a kérdés változatlan erővel áll a közérdeklődés gyújtópontjában^ és olyan kérdés, amelyet előbb-utóbb feltétlenül meg kell oldanunk. Az elmúlt üléseken több helyről elhangzott az a megjegyzés pártom felé, hogy ma a választáson mit ígértünk. Nem tudom, t. KépviKÉPVISELÜHÁZI NAPLÓ X. selőház, melyik képviselőtársam mit ígért; én amit ígértem, életemben mindig megtartottam és megtartom ma is. Félremagyarázhatatlanul és félreérthetetlenül elmondottam a választási kampány során, hogy igenis azt tartom, hogy a magyar nép tömegeit hozzá kell juttatni a magyar föld áldásaihoz; azokat, akik airra rászolgáltak, értve ez alatt azt, hogy a földet megmunkálni tudják és megmunkálni akarják. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezt mondottam a választáson, ennek vagyok változatlanul híve ma is! Céltudatosan választottam ezt a témát felszólalásom tárgyául, mert az említett két témakör és egymásra gyakorolt hatásuk vizsgálata közben akarok ezekkel a kérdésekkel foglalkozni. Kijelentem, tartózkodom itt mindenféle népszerűsködési szándéktól, szubjektív érzelmeim érvényesítésétől. Tisztán azt mondom el itt a Házban, amit érzek, aminek meggyőződéses híve vagyok, mert azt tartom, jaj lenne ennek az országnak és jaj lenne minden meghozandó földbirtokpolitikai törvénynek, ha az a képviselők szubjektív érzéseinek kielégítésére, szubjektív érzéseik miegcsillogtatására szolgálna. Régi vád a kormányzattal szemben, hogy késik a fűldreformitörvény végrehajtása és hogy lassú a tempó. Egészen őszintén megmondom, maradéktalanul magamévá teszem néhai Teleki Pál grófnak azt a meggyőződését és álláspontját, hogy ezt a kérdést, bármenynyire fontos és sürgős is legyen, ma mégis elsősorban termeléspolitikai szemszögből kell nézni s annak legelső kritériuma a nemzetnevelés. Hozzáteszem itt mindjárt, hogy ennek a nemzetnevelésnek, amely, sajnos, hosszú időszakon, évszázadokon keresztül megkésett, ebben az országban rohamtempóban kell megindulnia; sőt nemcsak a nemzetnevelésnek, hanem anuak is, hogy hóna alá nyúljunk annak a közönségnek, amelyet éppemi a földbirtokpolitika áldásaiban akarunk részesíteni. Mindenesetre megnyugvással hallottam a miniszterelnök úrnak azt a kijelentését, hogy a házhely akciói a legesélyesebb intézkedésekkel a. 1 egsü rgősebben megkezdi. Ismétlem, az én nézetem az, hogy ha elfogadom is Teleki Pál aggályait ebben a tekintetben, ezt a kérdést minél rövidebb idő alatt dűlőre kell juttatni. Sokat gondolkozom rajta, hogyan lehetne Teleki Pálnak ezeket az aggályait eliminálni vagy összhangba hozni az ügy sürgősségével, mert azzal tisztában kell lennie mindenkinek és tisztában is van vele mindenki, hogy ennek a háborúnak befejeztével Európa óriási átalakuláson fog keresztülmenni gazdasági, szociális, termelési vonatkozásokban, és ezzel lehetetlen nem számolni. Tisztában kell lenni azzal is, — és tisztában is van vele mindenki ebben az országban -hogy a magyar föld népét, azt a magyar népet, amely végigküzdötte az elmúlt világháborút s amely most is lelkesedéssel, hazafias kötelességérzéstől áthatva sorakozott fel negvedszer is kormányzónk hívó szavaira, hogy felszabadítsa a magyarságtól elrabolt és rabságban tartott magyar földeket, vagyis, azo kat, akik megérdemlik, akik meg tudják és meg is akarják művelni a földet, föltétlenül részesíteni kell a magyar föld áldásaiban. Aki ezt nem látja vagy nem akarja látni, az a feudalizmus és a reakció fellegvárába menekül, amelyet azíoriban az elkövetkezendő, kor forgószele az illetők fejére fog dönteni. Viszont a lelketlen és felelőtlen demagógia me10