Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-195

Az országgyűlés képviselőházának 195. nyíre tellett neki, amennyire feltétlenül szük­sége van, hogy a munkából ki ne dőljön, — mert én pirospozsgás magyar parasztgyereke; ket akarok látni, nem pedig budapesti síelő zsidó jampeceket. (Ügy van! Ügy van! — Taps a jobboldalon és a középen.) Mint mondottam, egyenlő mértékkel kell mérni. Ne tegyünk kü­lönbséget — hála Istennek, a miniszter úr in­tézkedése ennek körülbelül meg is felel — a társadalmi osztályok között, csak olyan mér­tékben, amint azt a végzett munka megköve­teli. Hogy a javaslat részleteire is rátérjek, a javaslat sok üdvös intézkedést tartalmaz, azon­ban bizonyos félreértésekre is adhat okot. Ez különösen vonatkozik a falusi kistermelők ér­dekében a minőségi r búzára és egyebekre, amikre a miniszter úr felszólalásában meg­nyugtató választ adott ugyan, de mégis jobb szeretném, )ha ez a 'törvényben is határozott formában, érthető nyelven, mindenki által megérthetőem kifejezésre jutna. Mert egyébként sok zaklatásnak van kitéve, vagy lesz kitéve a mi népünk. Ha a törvény a legkisebb módot is nyújtja, akkor az alsó, a közép, vagy a felső hatóságok kénye-kedvére jobban kiszolgálta­tott az az egyszerű nép. Én a saját életemből mondhatnék száz és száz esetet, amit tapasz­taltam. Volt ennek az országnak egy igazán puritán miniszterelnöke és mégis alatta tör­téntek a legsúlyosabb választási visszaélések, minden bizonnyal az ő tudtán kívül és egészen bizonyosan intenciói ellenére. Itt arra célzok — és ezt feltétlenül kifogásolom, — hogy ez az egyébként nemes eélt szolgáló törvényjavaslat bizonyos politikai színezetet, bizonyos politikai átfestést kaptákkor, ha. a minisztert kérdezik meg, hogy eljárást indítsanak-e X, vagy Y el­len. A miniszter úr azt mondotta, hogy a gaz­datársadalom érdekében, illetőleg annak kéré­sére vette be azt a pontot, amely kimondja, hogy bűnvádi eljárást csak akkor lelhet indí­tani, ha ezt az illető termelési ágra nézve ille­tékes miniszter közérdekből szükségesnek tartja. Hát, én úgy veszem észre minden gya­núsító szándék nélkül, hogy ez nem a Kis Istvánok, nem a Nagy Ferkók érdekében ho­zatott, mert a termelés ellen való vétségeket nem a Kis Istvánok követték el a múltban sem, akik az ő nadrágszíj szélességű kis föl­decskéjüket véres verejtékkel igyekeztek be­vetni, megművelni, hanem, ha jól emlékszem volt itt egy Borsod megyei nagybirtokos, aki­nek ezer és ezer holdja ott állt éveken át meg­műveletlenül és ezt éveken át tűrték, amíg a*, adóhivatal nem jött és árverést nem kért. Nem mondom, hogy éppen ez a kormány teszi, de jöhet egy másik, amelyik majd máskép gondol­kozik, ahol a pártérdekek fognak kidombo­rodni... . ., Elnök: A képviselő űr beszédideje lejárt. Meskó Zoltán: Tisztelettel kérek 15 pierees meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbí­tást megadni? (Igen!) A Ház a kért meghosz­szabbítást megadta. Meskó Zoltán: Mélyen t. Képviselőház! Mi a törvényeket nem testre szabjuk. Például az iskolatörvényt, amelyet hoztunk, nem Hóm an Bálint kultuszminiszter úr testére szabtuk (Derültség.), a mostani törvényt nem Laky Dezső miniszter úrra szabjuk, mint ahogy nem szabjuk Radocsay mélyen tisztelt igazságügy­miniszter úrra sem. A nemzetnek hozzuk a tör­vényt. Ennek a törvényniek legfőbb Őrei eset­leg más miniszterek lesznek, akik máskép gon­ülése 19Ul június 17-én, kedden. 51 dolkodnak. Abban sem vagyok egészen biztos, hogy a választások előtt nem fog-e előtérbe lépni a politika. Engem meglepetés nem érhet, mert 25 év óta, mióta képviselő vagyok, sok mindent láttam, sok mindent tapasztaltam. Csak annyit tudok, hogy mi ellenzékiek, mire a parirozás módjára; rájövünk, már újabb hun­cutságát tapasztalunk. Jöhet egy olyan kormány, amely választás előtt intenzivebben, élénkebben, hogy ne mond­jam, éberen fog vigyázni a termelés folytonos­ságára. Éberen fog vigyázni arra, hogy ki ter­meli ki a — nem tudom milyen — búzát és hogy a gyárakban a kívánt minőséget gyárt­ják-e. Es akkor megkérdezik a minisztert: ott lesznek a^ miniszternél az akták százai és az­után az érdekelt felek várják, hogyan intézik azokat el. Várakozás közben lezajlik a válasz­tás és esetleg előfordulhat — nem mondom, hogy előfordul, nem mondom, hogy ez a kormány — hogy a kormány a saját pártjának érdekeit igyekszik előmozdítani, amit mint ellenzéki, egészen jogosan mondhatok, mert tapasztalás alapján mondom. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter tagadólag int.) Én is azt tenném, ha a kormányon ülnék, mert meg* lennék győződve a pártom igazáról. (Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: A nemzetéről I) Tisztességes magyar párt csak olyan elveket hirdethet, amelyek a nemzet ja­vát szolgálják. (Hóman Bálint vallás- és köz­oktatásügyi miniszter: Köszönöm, ezt akartam hallani! — Derültség.) Az természetes. Mondom, ezt a pontot, igen t. miniszter urak, feltétlenül kivenném a javaslatból. A mi­niszter uraknak sem kellemes, hogy esetleg el­járást kell indítani, amikor majd megindul a protektoroknak és nemtudom kiknek a töm­kelege. Sokkal egyszerűbb, ha ezt rábízzuk a független magyar bíróságra, amelynek ítéleté­ben valamennyien megnyugszunk. Azt mondják: Hja, a bíróság! Ott van szak­értő! Ott van például az uzsorabíróság el­járása; szintén nagyon helyeslem, hogy a gyor­sított ütemben kerülnek ahhoz a bírósághoz az ügyek; annak van szakértője. Mielőtt vádat emelnek, a nyomozási stádiumban meghallgat­hatják a földmívelésügyi miniszter, az iparügyi miniszter^ vagy a kereskedelemügyi miniszter szakértőjét, meghallgathatnak mndenkit. Csak azt kérem, hogy a döntést ne a miniszter, ha­nem a bíróság hozza. Ez egy olyan kérésünk, amelyet a többségi pártnak teljesítenie kell. Én arra kérem a mélyen t. túloldal tiszteletre­méltó tagjait, igazán tegyük túl magunkat a kicsinyes pártszempontokon, mert máskép «az . egész parlamenti vita hiábavaló lenne, pgy látom, Imrédy, Jaross, Kunder t. képviselőtár­saim ebben a kérdésben valamennyien ezen a véleményen vannak, de ezen a véleményen van a Független Kisgazdapárt és a Kereszténypárt is és a többségi párt számos, nagyon sok tagja is, kérdem tehát, miért nem veszik ki a javas­latból ezt a szakaszt? Az ügyön nem vész el semmi, abszolúte nem érinti magát a lényeget, de a forma fontos. Elkezdődnék az a bizonyos suttogás: persze nem indították meg, mondjuk, egy ártatlan ember ellen az eljárást, mert lát­játok: a miniszter ezt megvédte, megmentette. Jönnek maj.d a névtelen feljelentések, sőt a névvel történő feljelentések is, jönnek az alap­talan feljelentések és akikor a / miniszter nya­kába sózzák, hogy: az ő bűne, mulasztása, megint egy panamát eltussoltak; mert amint politikáról van szó, akkor az emberek már sok­kal érzékenyebbek, idegesebbek lesznek. Ha

Next

/
Thumbnails
Contents