Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.
Ülésnapok - 1939-195
ig gyűlés képviselőházának 195. ülése 194-1 június 17-én, kedden. 48 Az orszá Bejelentem a t. Háznak, hogy Kölcsey István képviselő úr indítványt nyújtott be aziránt, hogy a közellátás érdekét veszély ezitető cselekmények büntetéséről szóló törvényjavaslat tárgyalásának tartamára az ülések ideje napi nyolc órában állapíttassék meg. A házszabályok 132. Várnak (2) bekezdése értelmében az indítvány floilött legközelebbi ülésünk elején fog a Ház vita nélkül dönteni. A Ház a bejelentést tudomásul veszi. Napirend szerint következik a közellátás érdekét veszélyeztető cselekmények büntetéséről szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása, (írom. 479.) Szólásra következik 1 ? Zeöld Imre Péter jegyző: Meskó Zoltán. Elnök: Meskó Zoltán képviselő urat illeti a szó. Meskó Zoltán: T. Képviselőház! Nemcsak a parlamenti illemnek, teszek eleget, de egyúttal belső érzésemnek adok szinte kötelességszerűen kifejezést, amikor az igen t. erdélyi párt bemutatkozását, programmját megemlítem. Őszinte szeretettel fogadtam őket akkor is, amikor bejöttek a Házba. Ezt a ma elhangzott programmot nagy érdeklődéssel hallgattam végig és örömömre szolgál, hogy sok olyat találtam benne, ami célkitűzéseinknek teljesen megfelel. Olyan férfiak jöttek ide, akik nemesak beszéltek a múltban, hanem szenvedtek is mindazért, amit most itt elmondhattak. Olyan férfiak jöttek ide, olyan férfiak hoztak ide programmot, akik hosszú éveken át kénytelenek voltak hallgatni, de annál többet cselekedtek. Ezeknek a vezető férfiaknak köszönhetjük, hogy ma Erdélyben a magyarság olyan színvonalon van, amilyenen van. (Ügy van! — Taps.) Én őszinte örömmel hallgattam ezt a programmot. Adja a Mindenható, hogy ez a programm minél hamarább valósággá váljék országunk, nemzetünk és fajtánk dicsőségére. (Elénk he lyeslés és taps.) Különösen örömömre szolgál a fajszeretet kihangoztatása, amelyet Teleki Béla gróf mélyen t. képviselőtársam olyan szépen fejezett ki, mert legyünk meggyőződve róla, mélyen t. képviselőház, hogy sohasem volt anynyira szükséges, sohasem volt annyira kívánatos, hogy magyarságunkat kidomborítsuk, ha ez sokaknak nem is tetszik (Ügy van! Ügy van!), ha ezt sokan magyarkodásnak mondják is (Ügy van! Úgy van!), mint ma, amikor a leglényegesebb dolog, hogy magyarságunkat minden körülmények között mindenkivel szemben kihangsfílyozzuk. (Ügy van! Ügy van! — Hosszantartó taps.) Ebben a szellemben egynek érzem magam t. erdélyi képviselőtársaimmal. Igen t. Képviselőház! Rátérve a javaslatra, mindenekelőtt megállapítom, hogy itt büntető szankciókról, bűnösök megbüntetéséről és nem egy nagy termelési programmról vari szó. Minthogy a legtöbb szónok kitért erre, én is veszem magamnak azt a bátorságot, — hogy ezt a rossz kifejezést használjam — hogy magam is rátérjek erre, de mindenekelőtt megállapítom, hogy itt megtorló intézkedésekről van szó és amikor a bűnösök megbüntetéséről van szó, a leghatározottabban kijelentem, hogy én semmiféle büntetést sem tartok elég szigorúnak a bűnösökkel szemben, mert ez a tisztességes embert nem érinti (Ügy van! Ügy van!), a gazembert pedig nem kell kímélni. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől. — Taps a középen.) Mélyen t. Képviselőház! Én mint fiatal képviselő, már az előző világháború alatt is tagja voltam ennek a Háznak és így bizonyos összehasonlítást; tehetek az akkori és a mai állapotok között. Teljes tárgyilagossággal meg kell állapítanom, hogy bennem az az érzés támadt, hogy mi tanultunk a múltból, mert a múlt világháborúnak ebben a szakában már messze-messze túlhaladtuk a mai állapotot a lejtőn lefelé haladtunkban, a múlt világháborúban ilyenkor már nagyban grasszáltak a Strassernek, az árdrágítók, a papírbakanosszállítók (Ügy van! jobbf elől), azok, akik a magyar vérből aranyat kovácsoltak, akik minden egyes offenzívának bankbetétkönyvvel likvidálták az eredményét. Ezek az idők, hála Istennek, elmúltak, ez a liberális régi rendszer elpusztult, eltűnt. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Még mindig nem tanultunk azonban eleget! Nekünk még sok tennivalónk van, itt még sok mulasztást kell helyrehoznunk. Pe : dig, akik az akkori időket láttuk, sok mindent láttunk abban a liberális korszakban, amikor a világ szabadkőművessége és magyarországi exponensei intézték ennek az országnak a sorsát, amikor itt ebben a Háziban pártkülönbség nélkül, mondom, ebben a Házban pártkülönbség nélkül — én mint Kossuthpárti függetlenségi képviselő ültem itt, ott ült a másik oldalon a szabadelvű párt, a későbbi munkapárt, itt ült a Házban a néppárt, a Károlyi-párt és a többiek, — minden pártban ott voltak a szabadkőműves exponensek, a szabadkőműves ' kiküldöttek, (vitéz Makray Lajos: A néppártban nem!) akik itt szemben egymással feleselgettek, de a páholyban titokban megállapodtak mindenről, hogy miként kell itt a Házban viselkedniök. (vitéz Makray Lajos: A néppártban nem!) A néppártban ott volt Landauer Béla, aki igenis szabadkőműves volt. (vitéz Makray Lajos: Nem!) Mindenhova beférkőzött, mindenhova utat talált a liberális szellem, éppen úgy, ahogyan most látjuk, hogy bizonyos felforgató, kbmmunisz-. tikus elveket... (vitéz Makray Lajos: Tévedés!) Hiába tetszik azt mondani, hogy tévedés, én a történelmet mondom, nem hasból beszélek, (vitéz Makray Lajos: En jobban tudom!) Sokkal fiatalabb a képviselő úr, semhogy jobban tudhatná. Elnök: Méltóztassék a javaslattal foglalkozni, képviselő úr! Meskó Zoltán: Mélyen t. Ház! Ezen iiem fogunk összeveszni. Landauer Béla igenis szabadkőműves volt. Elnök: Méltóztassanak ezt a párbeszédet abbahagyni. Meskó képviselő urat kérem, méltóztassék talán ne a történelemmel, hanem a javaslattal foglalkozni. (Derültség.) Meskó Zoltán: Mélyen t. Képviselőház! Sajnos, a történelem szorosan összefügg a javaslattal, mert ha mi nem nézzük a multak mulasztásait, ha nem merítünk a múltból, ha a tapasztalatokat félrevetjük, akkor nem tudunk ma helyesen intézkedni. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) T. Képviselőház! Amint mondom, olyan irányzat volt akkor, amely nemcsak megtűrte, hanem el is nézte a visszaéléseket, olyan enyhéri büntette ezeket, hogy a büntetés nem elrettentő f példa, hanem buzdítás volt a további visszaélések elkövetésére. Mert amikor azt a Strassemét, aki a nagyváradi tartalékkórház ban moslékot adott leves helyett a katonáknak, és ennek révén milliókat szerzett, letar tóztatták, majd szabadlábra helyezték és tízezer korona pénzbírsággal büntették, holott milliókat szerzett, akkor mindent mondhatunk, csak azt nem, hogy példát statuáltak. A visszaélések ilyen enyhe elbírálásával kap-
