Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-195

Àz oràzaggyulêà képviselőházának 195. gazdasági életet akarunk, (Helyeslés jobbol­dalon és a középen.) ami nem abban kell, hogy nyilvánuljon, hogy a zsidók helyén ke­resztények ülnek, hanem a tőkének a szelle­mét kell, hogy a nemzeti szolidaritás tudata áthassa, (Taps a középen.) ami elsősorban a munkások helyzetének javításában kell, hogy megnyilvánuljon. Erdélyben hatalmas iparosítási munkára van szükség, ami az ezen felszabadított terüle­ten fontos, de elsősorban a Székelyföldön, ami a természeti kincsek feltárásában adva van. Gondosan kell azonban ügyelni arra a fontos szempontra, hogy az ipar terén a szociális kér­désnek kell első helyet biztosítani, tehát ebben a tekintetben a kommerciális szempontnak csak másodsorban szabad jönnie. Ebben vár­juk a kormány erélyes irányítását. Tudjuk, hogy a kormány a Székelyföld­nek egészen különös gondot kíván szentelni. Ez feltétlenül helyes és indokolt, mivel a ma­gyarságnak a szekelységben élő kompakt tö­megei» tudjuk, hogy döntő szerepet játszottak Eszak-Erdély visszatérésében. Itt a magyar­ságnak egyik legértékesebb eleme él, amely elszaporodva alig találja meg megélhetése fel­tételeit, ezért kell ezen a területen elsősorban iparosítani, a mezőgazdaságot az állattenyész­tésre átállítva, továbbá gondoskodni arról, hogy a székely erdők kihasználásának minden jövedelme a székely népet illesse. (Helyeslés jobbfelöl és a középen.) Mindezeknek előfelté­tele a vasúthálózat megteremtése a legnagyobb áldozattal is. Itt nemcsak arra az összekötő vasútvonalra gondolok, amelynek kiépítése fo­lyamatban van, hanem 'minden pontnak bekap­csolására, elsősorban Udvarhely és Háromszék megyében. Székely népünkben él az a kimerít­hetetlen magyar tartalék, amelyből állandóan merítenünk kell és sürgősen merítenünk is kell a magyarságban meggyengült területekre való telepítéssel. Hogy ez a hatalmas építő munka a fel­szabadított területeken is eredményes legyen, ahhoz még elengedhetetlenül szükséges az is, amit a miniszterelnök úr is hangoztatott be­mutatkozó beszédében, hogy az egész magyar életet, közszellemet és rendszert korszerűbbé tegyük. (Ügy van! Ügy van!) En nem akarok itt a bürokrácia egyszerűsítéséről beszélni, amit minden illetékes számtalanszor hangozta­tott és amit mindnyájan kívánunk, csak meg­említeni szeretném, hogy mi erdélyiek itt egy kivételes helyzetben vagyunk, egy előnyösebb helyzetben. Mikor az ember már teljesen elke­seredett a bürokrácia útvesztőiben, akkor elég egy pillanatra arra gondolni, hogy hála_ Isten­nek, hogy végre saját hazánkban, a saját bü­rokráciánkkal vesződhetünk. (Élénk derültség.) De kérdem én: mi vigasztalja azokat, akik az anyaországban töltötték el a 23 évet? (Derült­ség és taps.) Rá szeretnék mutatni azonban arra, hogy a tisztviselői hatásköröket sokkal jobban bővíteni és önállósítani kell, kapcsolat­ban a legkíméletlenebb és szigorúan értelme­zett tisztviselői felelősséggel. (Helyeslés és taps jobbfelől és a középen.) A hatásköröket jobban meg kell határozni és elkülöníteni. Ez fokozottabban vonatkozik a társadalmi munká­ra, t. i. minden ügynek legyen meg a felelős gaz­dája, de lehetőleg csak egy legyen, ne dolgoz­zanak ugyanazokon a területeken párhuzamo­san futó társadalmi szervek, amelyek egymás útját keresztezik és azt meg is bénítják. r Az egész magyar életet azáltal, hogy népibbe és szoeialisabbá tesszük, az egész magyar, társa­ülésé 1941 június 17-én, kedden. 4^ dalmát, annak rétegeit közelebb kell hozni egy­máshoz és egységesebbé kell tenni. Ennek igen jó eszköze a címkórság megszüntetése is. Az egész magyar életet szoeialisabbá és népibbé kell tenni, ezáltal lehet feladatához közelebb hozni, a magyarság ügyét legjobban szolgálni. Éppen ezért pártunk különös gondot kíván for­dítani a kisiparos és munkáskérdésekre. A kis­iparoskérdések terén elsősorban kérjük az el­esett erdélyi iparosságnak helyes politikával való felemelését. A kisiparosságnak országosan modern, autonóm, szakmabeli képviseletre van szüksége, lehetőleg kisiparos kamarákra, és a kisiparosokat az egész vonalon fokozottabban kell támogatni anyagellátással, közszállítással, hitelrendszerrel, a szövetkezetek fejlesztésével és működésük könnyebbé tételével. A tanonc­oktatást magasabb színvonalra emelve, az or­szágot a tanoncotthon intézményekkel jobban be kell hálózni. A munkásságot elsősorban nemzeti alapra kell helyezni az egész vonalon, hiszen magyar munkásságról von szó. Az új szervezetben azonban a munkásságnak mindazt biztosítani kell anyagi téren is, amit a nemzetközi szociál­demokrata szervezetekben megtalálhatott. Fej*­lettebb munkaügyi jogszabályok kellenek, munkakamarák és munkafelügyelőségék, ame­lyeknek felállítása tudtommal folyamatban van. Birtokpolitikai kérdésekre az idő rövidsé­génél fogva nem térek ki, (Felkiáltások a szél­sőbaloldalon: Miértf — Halljuk! Halljuk! bal­felőli) pártunk programmjának lényegét azon­ban az képezi, hogy mentől töibb önálló lét­alappal bíró kisbirtok létesítessék, (Helyeslés.) szem előtt tartva az egyes vidékek sajátosságait olyan szempontból, hogy olyan birtoktípusokat létesítsünk, amelyeknek népességeltartó ereje és termelőképessége a legmagasabb. A kisbir­tok egészségtelen elaprózását meg kell szün­tetni új örökösödési törvénnyel és föltétlenül a legszigorúbban szemelőtt kell tartani a nem­zetiségi kérdést a birtokpolitikában. Ezek kell hogy az általános belső országépítés gerincét képezzék. Pártunkkal foglalkozva, fölmerülhet az a kérdés, hogy vájjon lehet-e homogén az a párt, amelynek igen különböző, korú tagjai a múlt­ból különböző felfogásokat, társa dalomszemlé­letet hoztak magukkal. Ezt a kérdést könnyen elutasíthatnám egyszerűen azzal, ha más pár­tokra mutatnék, azonban erre is méltó választ akarok adni. Lehet, hogy ma is különböző megítélések vannak pártunk tagjai között a haladás fokozottabb vagy konzervatívabb irá­nyát illetően, sőt lehetnek személyes megíté­lésekben is eltérések. De a kisebbségi élet kö­zös élményei és küzdelmei az egységesen ki­alakuló társadalomban nem az egymástól el­választó elemeket láttatták meg, hanem azt, ami mindnyájunkat összefog, azt, tudniillik, hogy mindnyájan magyarok vagyunk. (Taps.) Mi, akiknek az elnyomás éveiben minden vá­gyunk a visszatérés és minden gondolatunk a^ minden magyar összetartozása volt, megta­láltuk pártunkban azi egységet és ebben a gon­dolatban, a nagy magyar egység gondolatá­ban akarjuk pártunkat az ország szolgálatába állítani. (Éljenzés és taps a jobboldalon, a kö­zépen és a báloldalon, a szónokot sokan üd­vözlik. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Hol vannak az erdélyi képviselők?) Elnök: Csendet kérek. Napirend előtti fel­szólalás vita és határozathozatal tárgyát nem képelheti. 9*

Next

/
Thumbnails
Contents