Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-194

Az országgyűlés képviselőházának 19U. ülése 19 Ul június 13-án> pénteken. 39 lem, hogy én ezt nem tartom ideális büntetőjogalkotásnak, csak azt kérem, _ hogy méltóztassék az igen t. Háznak belátni, hogy ennek a kérdésnek szabályozására más jogi konstrukciót kitalálni egyszerűen lehetetlen és méltóztassék belenyugodni abba, hogy ez a jorri konstrukció nem lévén új, ki van már próbálva egy régi törvényünkben immár 1878. vagy 1879. óta és egy másik törvényünkben 18 év óta. Igen t. Képviselőház! Áttérve már most a részletekre, — természetesen ismét a részleteknek csak büntetőjogi vonatkozásaira — meg kell állapítanom, hogy a legtöbb kifogás a törvényjavaslat 1. §-ának 1. pontja ellen hangzott el, vagyis az ellen a rész ellen, amely a termelésre vonatkozik, mert általában azt tapasztaltam, hogy különösen a mezőgazdasági termelés szempontjából találják veszélyesnek ennek a pontnak egyes kifejezéseit. Nevezetesen elsősorban azt kifogásolják a felszólaló urak, hogy a termény minőségére, vonatkozóan van rendelkezés ebben a pontban, mégpedig tekintet nélkül arra, hogy milyen terményről van szó, mezőgazdaságiról-e vagy ipariról is. Mert azt eddig még nem kifogásolta egyetlen képviselőtársam sem, hogy az ipari termelésnél valóban igen nagy közérdek lehet az, (Maróthy Károly: Azt nem is féltjük!) hogy bizonyos áruknak a minősége jogszabályokkal állapíttassák meg akként, hogy éppen a közellátás érdekét siilyosan veszélyeztető cselekményeknek azzal vegyük elejét, hogy^ ezekben a minőségi kérdésekben ne történjenek szabotázsok vagy egyéb hasonló dolgok, viszont nem látják ezt százszázalékosan megokoltnak a mezőgazdaságnál és felhoznak az igen t. képviselő urak példákat, amelyek azt mutatják, hogy kissé félreértik a szót. Én magam is hajlandó vagyok belemenni abba, hogy a részletes vita során a szövegnek ez a része valahogyan akként módosíttassák, hogy ne merüljön fel például az a kérdés, hogy mi lesz, ha úgy mint tavaly, egyáltalán nem terem 78 kilós fajsúlyú búza. (Taps a jobboldalon.) Én ugyan teljesen tisztázottnak látom a kérdést a jelenlegi szöveggel is, mert hiszen benne van ennek az első pontnak mindjárt a bevezetésében az, hogy ha a illető a rendelkezésére álló termelési tényezőkkel és eszközökkel él vissza, akkor követi el a cselekményt; nyilvánvaló tehát, hogy ha időjárási viszonyok, elemi csapások vagy egyéb hasonló bajok okozzák azt, hogy nem tudja elérni azt a minőséget, amely egyébként kívánatos volna, akkor az nem vétség. Mégis, minthogy felmerülhet ismételten ez a kétely, én hajlandó vagyok a »minőség« szót a. mezőgazdasági termelés vonatkozásában valami más kifejezéssel felcserélni. (Helyeslés.) Nem akarok most még szöveget szerkeszteni, csak felvetem a gondolatot, hogy inkább »féleségéről van szó a fajtán belül. Hogy ezt megvilágítsam, a következő esetet akarom csak úgy példaképpen elmondani. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Háljuk! Halljuk!) Felmerülhet annak a szükségessége, hogy hogy kibocsáttassák egy rendelkezés bizonyot: féleségű búzának a termelésérő

1

, azért, mert annak a búza-féleségnek a rozsdaálló minősége ki van próbálva. Nem akarok márkát inon dani, méltóztassék elhinni, tudom, hogy melyik márkáról van szó, de nem akarom, hogy reklámnak tűnjék fel. (Z'ij a szélsőbalohlo

1

nti.) Egyszóval szüksége merülhet fel annak, hogy ilyen különös féleségű búza termeléséről adjon ki rendeletet a kormány. Természetes azután hogy ennek a rendeletnek a betartását joggal követelheti is. Ez lehet vidékenként változó, mert hiszen nagyon jól méltóztatnak tudni, hogy nem minden vidék egyformán rozsdaálló. (Uyy van! Ugy van!) Vannak olyan szerencsés talajú, klimatikus viszonyú és időjárási viszonyú vidékek, amelyeken a rozsda nagyon ritkán fordul elő, viszont ahol általánosságban rozsda járó vidéken kívánják meg az ilyen rozsdaálló-féleséget, ott természetes, hogy ezt szankcióval is alá kell támasztani. Hogy a »minőség« szó ezt nein százszázalékosan fedi, azt én értem, mert a gyakorlatban a búza minősége alatt főleg a fajsúlyt értik a kereskedelmi foi'galomban és csak azért került bele a javaslatba ez a szó, mert természetesen nem is lehetett külön a mezőgazdasági termelésre és külön az ipari termelésre vonatkozó szabályokaï hozni, holott a »minőség« szó igen jó az ipari termelésnél. Megpróbáljuk ezt itt ebben a vonatkozásban bifurkálni és egy teljesen megnyugtató, mondjuk »féleség« szóval vagy hasonló kifejezéssel helyettesíteni a »minőség« szót. Azt hiszem, hogy ezzel a felvilágosítással igen sok t. képviselőtársamnak az aggályát oszlattam el, többek között Nagy Ferenc igen t. képviselőtársamét is, aki ezt főleg erősen kifogásolta, de más gazdabarátaim is, a képviselőházon kívül is felvetették már ezt a kérdést. Azt hiszem, általános megnyugtatásra egy ilyen jobb szöveget kell majd ebben a tekintetben hoznunk. Ismét bebizonyítjuk, hogy nem zárkózunk el helyesebb szövegezésektől (Helyeslés.) és ezért mondottam azt, hogy nagyon hálás vagyok azokért a felszólalásokért, amelyek igyekeztek minden oldalról megvilágítani a kérdést. A készletgazdálkodásra vonatkozóan is voltak különösen Nagy Ferenc igen t. képviselőtársamnak aggályai és kifejezésre juttatta azt az aggályát, hogy a 2-—5. pontokban lévő rendelkezések közül egyesek a nagyon tisztességesen eljáró és jóhiszemű kisgazdát is abba a helyzetbe hozzák, hogy vétséget követ el. Erre vonatkozóan megnyugtatásul csak a következőket vagyok bátor mondani. A jóhiszemű akár kisgazdát, akár iparost, vagy akárkit nem lehet büntetni még akkor sem, ha cselekménye ellenkezik is a törvénnyel. (Börcs János: Precedens van most rá! — Zaj.) A jóhiszeműséget már csak azért sem lehet büntetni, inert vétség is mindenkor csak szándékos cselekmény lehet, amint méltóztatik tudni, kivéve, ha a törvény kifejezetten azt mondja, hogy valamely gondatlan cselekmény is vétség. Minthogy ebben a javaslatban nincs szó gondatlanul elkövetett cselekmények elkövetéséről, nyilvánvaló, hogy csak szándékos cselekményről lehet szó. (Maróthy Károly: De a törvény nem tudása nem mentesít a büntetés alól!) Nem a törvény nem tudásáról van szó, hanem arról, hogy vétség csak szándékosan követhető el. Nyilvánvaló, hogy ezekben az esetekben a szándék hiánya és a jóhiszeműség fedni fogják egymást. (Rupert Bezső közbeszól.) Méltóztassék megvizsgálni, hogy milyen esetek vannak ezekben a pontokban felsorolva. Egészen kétségtelen, hogy ezek csak szándékosan követhetők cl. Azt mondotta például Nagy Ferenc igen t. barátom az 5. pontra vonatkozóan, hogy az »elfogyasztás« szó ellen kifogása van, mert lehet, hogy a bejelentés után időközben megszaporodik a gazdasági cselédeinek száma, ennélfogva a konvenciószükséglete nagyobb lesz és ha a törvényt szí-