Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-194

40 Az országgyűlés képviselőházának 19h gorúan hajtják végre, akkor őt meg lehetne

1 büntetni azért, mert kiadta a konvenciót a megszaporodott számú cselédségének is. Először is erre van megoldás, mert ha megszaporodik a cselédsége, akkor a zár alá vett készletből az ennek megfelelő konvenció-mennyiség feloldását kéri, amit feltétlenül meg is kap, de ha eî is mulasztotta volna ezt a feloldást kérni, annyira megokolt és természetes dolog, sőt a közellátás érdeke maga is megkívánja, hogy olyan mennyiségben és olyan terjedelemben termeljen, amint neki előírják, hogy ha ebből kifolyóan cselédségét szaporítania kell és ennek további konzekvenciájaként nagyobb konvenciót, tűrmészfötbeiii járandóságot kell kiadnia, nincs olyan bíróság Magyarországon, amely elítélné, és nincs olyan ügyész, aki vádat emelne ellene, nem is szólva arról, hogy a fcldmívelésügyi minisztertől egészen bizonyosan nemi kapná meg azt a felhatalmazást, amelyet Nagy László, igen t. barátom olvaa erősen kifogásolt. (Maróthy Károly: Ez biztos!) Ez most alkalmul szolgál nekem arra, hogy mindjárt kijelentsem, hogy Nagy László igen t. képviselőtársam gyökeresen téved, ha politikumot lát abban (Ellentmondások a szélsőbaloldalion), hogy az illetékes szakminiszter hozzájárulása kívántatik meg a vádemeléshez. Ebben abszolúte nincs politikai szándék (Nagy László: A gyakorlatban az lesz! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget), ez tisztán a termelők érdekének megvédését jelenti. Méltóztassanak megengedni, hogy itt egészen őszintén bejelentsem, hogy eredetileg nem volt tervem ezt a korlátozást a javaslatba bevenni és éppen a termelő, gazdaérdekeltség nagyon határozottan nyilvánított kívánságára vettem be azért, hogy az ö termelési érdekeiket megvédő földművelésügyi miniszter úr, vagy a másik vonalon az iparügyi miniszter úr beleszólhasson a dologba és a saját szakembereinek meghallgatása után megmondhassa, hogy lát-e bűncselekményt fennforogni, igen vagy nem, mert ha zaklatást lát, akkor nem adja meg az ügyésznek a felhatalmazást. Tisztán ez a szempont vezetett ennek a rendelkezésnek a felvételénél, (vitéz Imrédy Béla: Szakvéleménnyel el lehetne intézni!) Be akkor már bíróság előtt van. (vitéz Imrédy Béla: De nagyobb alkotmányjogi garancia!) Még azt is meg akarjuk előzni, hogy vád emeltessék a termelő ellen. A vádemelést megelőzően tehát nem lehet más remédium, mint csakis a felhatalmazás megadása, vagy meg nem adása. Tisztán ebből az jkból vétetett be a javaslatba ez a rendelkezés. Ennek kapcsán eszembe jut Kéthly Anna igen t. képviselőtársamnak, aki, sajnos, nincs itt, az a nyilatkozata... (Felkiáltások a szélsőbaloldalion: Sajnos? — Rupert Rezső: Régi kiváló tagja a képviselőháznak! — Zaj.) ... azért sajnálom, mert neki szerettem volna válaszolni. Képviselőtársam múltkor azt mondotta felszólalásában, hogy nyugtalankodva fogja kérdezni a közvélemény ... (Rupert Rezső közbeszól) Elnök: Rupert képviselő urat kérem, maradjon csendben! (Rajniss Ferenc: Szorítkozzék az önvédelemre! — Derültség.) Radocsay László igazságügy miniszter: Kéthly Anna t. képviselőtársam tudvalevőleg nem a termelő érdekében, hanem a fogyasztó szempontjából bírálta a javaslatot és annak természetesen nem az 1. § 1. pontjában, hanem a 2., íí. és főleg a 4. pontjában foglalt rendelkezéseket kifogásolta. Azt mondotta, hogy ülése 19ki június 13-án, pénteken. nyugtalankodva kérdi a közvélemény, mi van e mögött a javaslat mögött. Én mindenkitől azt kérem, méltóztassék inkább azt nézni, hogy mi van a javaslatban (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) és nem azt, hogy mi van mögötte. (Helyeslés es laps a jobboldalon.) Ha Kéthly Anna t. képviselőtársunk megnézte volna, mi van a javaslatban, akkor egészen nyilvánvalóan nem tette volna meg azokat az észrevételeket, amelyeket megtett, mert például olyat mondott, hogy a legnagyobb hibája a 4. pontnak az, hogy nem tesz különbséget a kereskedőnek vagy termelőnek nagy készlete és a fogyasztó háztartásának kis készlete között, amiből az az anomália következik, hogy ha a fogyasztó például fél kilóval kevesebbet jelent be házikészletként, mint amennyije van, akkor már vétség miatt büntetendő. Ez természetesen nem áll, ezt valamennyien méltóztatnak tudni, mert hiszen premissza minden egyes ilyen bűncselekményre az, hogy csak az követhet el ilyen bűncselekményt, aki súlyosan veszélyezteti a közellátás érdekeit, már pedig egy fél kilónak az elhallgatása még nem súlyos veszélyeztetése a közellátás érdekeinek. Különben nem tudom, miről van szó, mert ha például arany bejelentéséről volna szó, akkor már az volna, de nyilvánvaló, hogy a közellátás nem fog kiterjedni az aranyra, tehát nem hiszem, hogy van olyan akár termény, akár termék, amelyből egy fél kiló elhallgatása súlyos veszélyeztetését jelentené a közellátás érdekeinek. (Maróthy Károly: Az arany nem is közszükségleti cikk!) tTgy van, az nem is közszükségleti cikk. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nana! — Derültség.) Ha már felmerült ciZ cl kérdés, hogy mi van a javaslat mögött, akkor én nyugodtan és minden póz nélkül a következőket válaszolom: E mögött a javaslat mögött komoly hazafiúi aggodalom, nagy felelősségérzet, nagy kötelességtudás, alapos megfontolás és igen komoly munka van. Semmi más nincs e mögött a javaslat mögött. (Taps a jobboldalon.) Azt hiszem, ezzel a javaslattal senki sem szolgáltatott okot arra a feltevésre, hogy a javaslat mögött van valami, amit nem akarunk megmondani. Ha a javaslat szövegéhen itt-ott méltóztatnak bizonyos homályos részeket találni, — mint ahogyan, elismerem, találtunk is egyet a »minőséggel« kapcsolatban — akkor hajlandó vagyok a részletes vitánál — ahogyan az előbbi javaslatoknál is tettem — meghallgatni minden jobb szövegezést. De, hogy a javaslatra feltétlenül szükség van, azt éppen az olyan esetek bizonyítják, amilyeneket báró Braunecker igen t. képviselőtársam az imént hozott fel, inert eddig még csak kihágási szankciója van a készletbejelentésre vonatkozó jogszabály megszegésének, tehát a rendelkezéseknek 150 mázsa búzával való megszegése csupán kihágást alkot és ezért volt lehetséges, hogy olyan hatósági választ adtak a kérdésre, hogy a lefoglalt búzát nem lehet igény bevenni és megőrölni, mert bűnjel. Nem akarom tovább fejtegetni ezt a kérdést, azt hiszem, mindenki előtt világos, hogy ha ezek az esetek bíróság elé kerülnek, akkor — eltekintve attól, hogy a szankció olyan lesz, amilyet egy 150 mázsa búzát elhallgató termelő feltétlenül meg fog érdemelni — nem lesznek ilyen egészen érthetetlen rendelkezések, hogy nem lehet megőrölni, mert bűnjel. A közellátás érdekei nem azt kívánják meg, hogy bűnjelek heverjenek valahol, hanem azt, hogy minél előbb kenyér legyen a