Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-194

38 Az országgyűlés képviselőházának 19 k. paragrafusban az a felhatalmazás, ho^y e törvény hatálybalépésének napját a kormány rendelettel állapítja meg. Ez, azt hiszem, nem haladja túl az eddigi törvényekben a karma nyoknak adott felhatalmazást, ellenben más egyetlenegy felhatalmazás sincsen ebben a javaslatban. Sem a gazdaság irányítására, sem az áruforgalom szabályozására, sem a készletekkel való mikénti gazdálkodásra vonatkozóan ebben a javaslatban felhatalmazást a kormány egyáltalában nem kap. (Maróthy Károly: Benne van: hozandó törvény és hozandó rendelet!) A hozandó törvény és hozandó rendelet uem alapulhat ezen a felhatalmazáson, éhben a javaslatban ilyen felhatalmazás nincsen. Ha a törvény fog valamilyen rendelkezést hozni akár a termelés irányítására, akár az áruforgalomra, akár a készletekkel való kezelésre nézve, akkor természetesen nincs szükség felhatalmazásra, mert ha maga a törvény rendelkezik, akkor a törvény fog részletes szabályozást tartalmazni: de ha hoz is az a törvény, amelyre céloz az igen t. képviselőtársam valamilyen előbb említett rendelkezést, seinniiesetre sem ez a javaslat hoz, ha pedig rendeletről van szó, az természetesen valamilyen törvényes felhatalmazáson alapszik, de nem ennek a javaslatnak felhatalmazásán, hanem részben már a gazdasági és hitelélet rendjéről szóló törvényben foglalt felhatalmazáson, részben a honvédelmi törvényben foglalt felhatalmazáson, részben egyéb törvényekben netalán még meglévő felhalmazáson, éppen csak ezen a törvényjavaslaton nem, mert ebben ilyen felhalmazás nincs. (Maróthy Károly: Ez adja a büntető szankciót hozzá!) Az más, de felhatalmazást nem ad semmiféle vonatkozásban a kormánv számára. Azt azonban elismerem, hogy a javaslat konstrukciójában abból a szempontból, amit igen t. képviselőtársam most is közbeszólásában kihangsúlyozott de felszólalásában alaposabban is kifejtett és amihez nagyon sok más felszólaló úr is csatlakozott, többek között ma Nagy László igen t. képviselőtársunk is, van valami szokatlan, (vitéz Imrédy Béla: Hüszteron proteron!) van valami, ami az ideális jogszabályozásnak, főleg az ideális büntetőjogi szabályozásnak nem egészen felel meg. Ezt hangsúlyozom magam is, azonban itt nem arról van szó, hogy százszázalékosan elérjük az ideált, mint ahogy azt általában ritkán szoktuk elérni, hanem meg akarjuk azt közelíteni a lehetőséghez képest. Az ideális büntetőjogi szabályozás természetesen akkor áll fenn, amikor a tényálladékban magában megvan a szabatosság is és a teljesség is. Azt hiszem, a szabatosság szempontjából nem lehet kifogást emelni a javaslat ellen, mert teljesen szabatos, precíz tényálladékokat állapít meg, csak nem teljesek a tényálladékok, azért, mert ezeket a - tényálladékokat ki kell egészíteni részben már meglévő, részben még csak meghozandó más jogszabályokkal. Ez tehát kétségtelenül nem ideális jogalkotás, de a kényszerhelyzetben elkerülhetetlen. En azt hiszem, egészen világos, hogy ha rámutatok arra, hogy mivel nem, lehet vétséget és bűntettet más jogszabályban, mint törvényben megállapítani, nyilvánvalóan törvényt kellene hozni mindenegyes esetben akkor, araikor a mostani, a háborús viszonyok által erősen befolyásolt ós korlátozott gazdasági helyzetünkben a közellátás érdekében egy-egy ívj jogszabály szükségessége akár máról holnapra felmerül. Hiszen előreláthatatlanok ma még azok az okok, amelyek miatt a közellátás érdekében ülése 191+1 június 13-án, pénteken. hozandó ilyen korlátozások — akár a termelés irányítása, akár az áruforgalom, akár a készletekkel való gazdálkodás terén merüljenek azok fel — mikor fognak felmerülni és egészen természetes az, hogy amikor máról holnapra kell rendezni ilyen új viszonyokat, akkor nem lehet törvényhozással rendezni, tehát eo ipso lehetetlen vétséget és bűntettet konstruálni: már pedig, hogy rendeletben csak kihágást statuálhatunk, azt nagyon jól méltóztatnak tudni, hogy pedig a kihágási szankció elégtelen, azt az eddigi gyakorlati tapasztalatok mellett erősen alátámasztják a ma itt elhangzott egyes felszólalások is. Mondhatná ugyan valaki, hogy lehetne egy törvényhozási jogszabályalkotással a kihágási szankciók súlyát emelni afcéppen, hogy emeljük magát a büntetési tételt, méltóztassék azonban elhinni, hogy ezzel sem nagyon érnénk eélt. A köztudatban ugyanis a kihágás egy egészen specifikus bűueselekmény, szinte azt merném mondani, hogy a nagyközönség nem is tekinti tulajdonképpen a kihágást bűncselekménynek. A kihágás egészen különleges valami, amelynek a közfelfogás szerint nincs semmi diffamáló jellege. Ha valaki kihágásért el volt - ítélve tijsi azután valamikor bíróság elé kerül és megkérdezik, hogy büntetett előéletű-e, igen vagy nem, az esetek, igen nagy részében jóhiszeműen azt mondja, hogy: Nem vagyok büntetett előéletű. Már most ha ez a közfelfogás a kihágásokról, akkor nyilvánvaló, líogy egyedül a kihágási. büntetési tételek emelésével nem tudnók elérni azt a célt, amelynek elérésére pedig szükség van, mert ma is több helyről hallottam, hogy a szabotálókat és hasonlókat szigorúan kell büntetni, talán még az _ ebben a javaslatban tervezett büntetéseknél is szigorúbb büntetési tételekkel kell sújtani. Nyilvánvaló tehát, hogy kellenek súlyosabb büntetési szankciók, ha pedig kellenek, akkor ezek csak vétségi és büntetti szankciók lehetnek, mert az előbb kifejtettek szerint a kihágási szankcióknak nem volna megfelelő hatásuk. Minthogy pedig — ismétlem — vétséget és bűntettet csak törvény statuálhat, tehát hoz! nunk kelj egy törvényjavaslatot, amely ilyen ! vétségi és büntetti szankciókat tartalmaz, noha j a Mjéinyálladékbk bizonyos esetekben esetleg ! kiegészítendők lesznek később meghozandó jogszabályokkal. De, igen t. Képviselőház, ez a konstrukció nem új, ezt nem ma találtuk ki, ez a konstrukció megvan már a fizetési eszközökkel való visszaélésekről sz'óló törvónybeu, amely 1922-ből való, tehát már 18- éves, de megvan ugyanez a konstrukció már magában a büntetőttörvénykönyvünkben is, tehát 1878-ban is ezt az expedienst kellett igény bevenni akkor, amikor a büntetőtörvénykönyv 316. §-ában a törvényhozás kimondotta azt, hogy vétséget követ el, aki járvány idején a járvány terjedésének megakadályozására szolgáló hatósági rendelkezést — természetesen nemcsak az akkor fennállott hatósági rendelkezést, hanem minden majd kibocsátandó hatósági rendelkezést — áthágja, megszegi és ezt három hónapig terjedhető fog'házzal büntette ez a I szakasz. Miért történt ez"? Azért, mert érezte a törvényhozás, hogy ha hoz a járványok elleni védekezés okából egy ilyen jogszabályt, mint ahogyan hozni kellett, mert erre szükség volt, akkor nem adhat precízebb tényálladékot, mint olyant, amely kiegészítésre szorul későbbi hatósági intézkedésekkel. Ugyanez a konstrukció van ebben a javaslatban is. Amikor teljesen lojálisán megismét-