Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-211

Az országgyűlés képvwelöházának 21L illése 1941 július 24-én, csütörtökön. 491 séget a csendőrség' előzőleg: bezárta, tehát nem is lehetett gyűlés. Az pedig", hogy virágokat szórtak az útra, nem jelent semmiféle veszélyt sem a hadiüzemre, sem senkire, csak annyit .jelent, hogy az a munkás az ő érzésének egyszer kifejezést adhatott. Ezt megtiltani háborúban sem lehet. (Rupert Rezső: A virágnak megtiltani nem lehet!) Ön csak maradjon a zsidók szakszervezetében és a zsidói közt, ott jól érzi magát. * Tisztelettel kérem, méltóztassék ezt a mentelmi sérelmet a belügyminiszter úrral sürgősen kivizsgáltatni és róla ide jelentést tétetni. (Élénk taps a szélsőhaloldalon.) Elnök: A bejelentést a házszabályok 130. §-ának (2) bekezdése alapján a mentelmi bizottság fogja tárgyalni. Minthogy mai napirendünk egyetlen tárgya a további teendők iránti intézkedés, javaslatot teszek arra vonatkozólag, hogy a Ház legközelebbi ülését holnap, folyó hó 25-én, pénteken délelőtt 11 órakor tartsa és ennek napirendiére tűzze ki a házassági jogról szóló 1894:XXXI. te. kiegészítéséről és módosításáról szóló törvényjavaslaton a két Ház együttes bizottságai részéről eszközölt módosítások lelett való döntést. Rassay Károly képviselő úr az elnöki napirendi javaslattal szemben házszabályszerű Indítványt nyújtott be, így Rassay képviselő urat illeti a szó. Rassay Károly: T. Ház! Az elnök úr napirendi indítványával szemben indítványoztam, bogy a holnapi ülésre a felségsértésről, a lázadásról, valamint a súlyos bűntettek előkészítésének büntetéséről szóló 508. számú igazságügyminiszteri javaslatot tűzzük ki és tárgyaljuk le. ÍRajniss Ferenc; Nagyszerű!) Bátor leszek röviden megindokolni napirendi indítványomat. Ezt a javaslatot méltóztassék tárgyalásra kitűzni azért, mert ez a javaslat be van nyújtva és én nem tételezem fel az igazságügyminiszter úrról és a kormányról, hogy ha egy ilyen rendkívüli súlyos intézkedéseket tartalmazó javaslatot nyújt be a Házhoz és annak tárgyalására sürgősséget kér, nkkor ezt a javaslatot minden indokolás nélkül hónapokra eltolja. A másik indok azonban, amiért ezt az indítványt előterjesztettem, az, hogy a magam részéről nem látom törvényszerűen előkészítettnek azt a tárgyat, amelyet az elnök úr napirendi indítványa tartalmaz. (Gosztonyi Sándor: Ez az igazi! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ez fáj neki!) T. Ház! Talán intézzük el rögtön ezt a kérdést. Néhány nappal ezelőtt Imrédy Béla t. képviselőtársain arról a helyről, annak az oldalnak a helyeslése, de azt kell mondanom, a Ház egyéb odaláról megnyilatkozott helyeslés mellett is tiltakozott az ellen, hogy a bizottságokban olyan módosításokat terjesszen elő a kormány és^ terjesztessen részletes tárgyalásra a Ház elé, ahol a Háznak már csak szavazni van lehetősége, amely módosítások nincsenek szoros összefüggésben a javaslatba felvett intézkedésekkel. Imrédy Béla t. képviselőtársam ezt az eljárást alkotmányellenesnek minősítette (Horváth Zoltán: Igaza van!) és mi a mag'unk részéről, eltekintve minden politikai ellentéttől, ebben a kérdésben igazat adtunk neki. Most ugyanez történt még siílyosabb formában. (Rajniss Ferenc: Stiláris módosítás történt csak!) Az egyeztető bizottság a tegnapi napon elfogadott egy olyan módosítást, amely semminemű összefüggésben nincs az előterjesztett törvényjavaslatban foglalt intézkedésekkel. (Mokcsay Dezső: Okozati összefüggésben van! — Rajniss Ferenc: Az első mondatát beírták végre utólag. — £z elnök csenget.) T. képviselőtársam, én nömi a rendelkezés érdeméről beszélek, ezt nyugodtan elintézem, mert úgy ahogyan meg van szövegezve, törvényszerkesztési képtelenség, amely a jövőben a humornak a forrása lesz, nem is a tragédiának, mert teljesen elfelejtették összeegyeztetni a büntetőtörvénykönyvben fennálló hatályos rendelkezésekkel. (Egjf hang a szélsőbaloldalon: Miértf) Nem az én feladatom, hogy ezt korrigáljam, ez a felszólalás nem is alkalom arra, hogy a kérdést érdemben tárgyaljam. (Rajniss Ferenc: A kerítésnek kisebb a büntetése! — Antal István államtitkár közbeszól.) Akárki volt ott, ma jel megmagyarázom! az államtitkár úrnak. En a formai részről beszélek, amely szerintem alkotmányjogi sérelem. A két Ház véleményeltérése esetében a kiküldött egyeztető bizottság feladata, hogy az összeütközés elhárítására megfelelő javaslatot tegyen. Ez a javaslat azonban kizárólag azon a téren mozoghat, amelyen az összeütközés beállott. Ezt a kérdést nem a házszabály, hanem a törvény szabályozza. A felsőházról szóló 1926 : XXII. te. 31. V ának (4) bekezdése hatályát vesztette. A többi bekezdése ennek a 31. §-nak, amelyet érett megfontolás után a képviselőház iktatott be annakidején a törvénybe, a következőképpen szól (olvassa): »Ha az országgyűlés egyik Háza a másik Ház által elfogadott törvényjavaslatot változtatással küldi vissza a másik Házhoz, a másik Ház akkor is csak a kifogásolt vagy el nem fogadott rendelkezéseket tárgyalja, ha időközben új ülésszak kezdődik.« (Antal István államtitkár: Rendelkezéseket!) Csak azokat a rendelkezéseket tárgyalja. Márpedig senki sem állíthatja, hogy olyan rendelkezés lett volna ebben a törvényben, amelyet az új 15. §-ban javasolt az egyeztető bizottság. Nekem szerencsém volt 1931-ben annak az országos bizottságnak tagja lenni, —^ Wolff Károllyal és azt hiszem, Esterházy Móric gróf. t képviselőtársammal együtt — amely az öszszeütközés esetére bizonyos elveket akart megállapítani. Sohasem volt szó arról, hogy lehetséges legyen, hogy amikor a két Ház között Összeütközés lesz s az két vagy három szakaszra korlátozódik, akkor bármelyik Háznak módjában legyen egy egészen új, a kormány által soha elő nem terjesztett, az államfő előzetes hozzájárulását esetleg meg sem kapott intézkedést betenni a javaslatba és azt azután vita nélkül, eayszerű »igen-nem«^ szavazással eldöntetni a Házzal. Nagvon kérem, méltóztassanak elfelejteni az érdemi rendelkezést és csak az alkotmányjogi vonatkozást méltóztassanak tekinteni. (Rajniss Ferenc: Csak nehéz elfelejteni!) Kérem, én el tudtam felejteni más képviselőtársaimmal szemben, amikor alkotmányjogi kérdéseket tettek szóvá. Legyen szabad ezzel kapcsolatban rámutatnom arra, hogy ez a rendelkezés nem csak hogy nem volt benn ebben a javaslatban, hanem az igazságügyminiszter úr álláspontja szerint abba bele sem volt illeszthető, (vitéz Zerinváry Szilárd: Éljen az igazságügyminiszter úr! — Éljenzés és taps jobbfelől.) Azt hiszem, méltóztatnak gondolni, hogy tiszta szívből csntlnkozom ehhez a kívánság73*