Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-207

474- Az országgyűlés képviselőházának alapján tett azt az elnöki intézkedésemet, amellyel Maróthy Károly képviselő urai a mentelmi bizottsághoz utasítottam, tárgytalannak tekinteni méltóztassék. Egyidejűleg ^bejelentem, hogy Maróthy Ká roly képviselő űr beadványt intézett a napióbíráló bizottság elnökéhez, a Ház értesítőjének az általa tett Közbeszólásnak megfelelően történő helyesbítése iránt. A Ház a bejelentést tudomásul veszi. Minthogy mai ülésünk tárgya a, további teendők iránti intézkedés, javaslatot teszek a t. Háznak arra vonatkozóan, hogy legközelebbi ülésünket folyó évi július hó S-án, kedden délelőtt 10 órakor tartsuk és annak napirendjére tűzzük ki a házassági törvény kiegészítéséről és módosításáról és a magyar-német társadalombiztosítási szerződés- becikkelyezéséről szóló törvényjavaslatok részletei felett való döntést, továbbá a 42 tagú országos bizottságba 26 tagmegválasztását, valamint az egyes bizottságokban megüresedett tagsági helyeknek vá- • lasztás utján való betöltését, végül a mentelmi bizottság 502. és 534—537. számú jelentéseinek tárgyalását. Méltóztatnak napirendi javaslatomhoz, hozzájárulni? (Igen!) A Ház az elnök napirendi javaslatát elfogadja. Bejelentem a t. Háznak, hogy Matolcsy Matyás képviselő úr a házszabályok 143. § (Íj bekezdéséiieli a) pontja alapján személyes kérdésben kért és kapott tőlem felszólalásra engedélyt, így Matolcsy Mátyás képviselő urat illeti a szó. Matolcsy Mátyás: T. Képviselőház! A szerdai interpellációs napon egyik interpellációmban szóvá te item a Ház plénumában Mezey Lajos képviselőtársam földvásárlási ügyét. Ezzel az üggyel kapcsolatban tegnap Mezey Lajos t. képviselőtársam, személyes megtámadás címén szót kért és abban foglalkozott ezzel a kérdéssel. Kitételeit újból szóvátenni kénytelen vagyok. Elsősorban is beszédének azt a kitételét kell visszautasítanom, hogy én nem konkrét adatok alapján foglalkoztam a kérdéssel. T. képviselőtársam azt mondta, hogy ezt a 136 katasztrális holdat, amelyet Ő Tápiósáp község határában meg va sárolt, a gazdák nem is igényelték; a_ község teljesen ki van elégítve, de anyagilag is teljesen kimerültek — amint szószerint mondotta. Igen t. Képviselőház! Csak egy tárgyi kiigazítást kell tennem. Az interpelláció során itt a Házban felolvastam és bemutattam Tápiósáp község elöljáróságának a főjegyző aláírásával ellátott azt a levelét, amelyben jelentést tett a földmívelésügyi minisztériumnak. Eb'beai azt írta, hogy ezt a birtokot a Szolnoki Hitelbanktól, ettől a zsidó érdekeltségtől kétéves hosszú küszködés után^ végre» bérletbe megkapták, mégpedig — a főjegyző levele szerint — azzal a mgjegyzéssel, hogy ha jól gazdálkodnak, akkor természetszerűleg örök tulajdonul fogják a (birtokot megkapni. A főjegyző levelében utal arra, hogy a gazdák még műtrágyát is vásároltak és nagyon intenzíven gazdálkodnak azért, hogy az erre a birtokra évek óta sóvárgó gazdatársadalom megkaphassa ezt a földet. Igen t. Képviselőház! Én csak leszögezem, hogy ez a gazdatársadalom igenis minden körülmények között igényt tart arra a földre és ha Mezey t. képviselőtársam azt mondja, hogy ha 'ő erről tudomást szerzett volna, akkor nyomban át is adta volna, kérem vegye tudomásul, hogy igenis igénylik ezt a földet és nem lehet Őket azzal elintézni, hogy 207. ülése 19ifi július 4-én, pénteken. '• van még a község határában egy Soimenfeld

1féle birtok is. Van ott, képviselő úr, még egy Fuchs-féle birtok is, amely közel félezer hold terjedelmű, ele ezt képtelenek vagyunk átadni a magyar gazdatársadalomnak, mert a Fuchsörökösök egyik fele mentesitvényt kapott, a másik fele pedig nem, minek következtében a birtokelkülönítési akciók évek óta folynak. A lényeg az, hogy nem tudunk ott a gazdatársaduiomnak földet juttatni ezekből a zisiidió birtokokból. (Mozgás a jobboldalon.) T. Képviselőház! Nagyon sajnálom, h*>gy nincs a teremben Faragó t. képviselőtársam, akivel két éven keresztül küszködtünk azért, hogy ennek a birtoknak egyik felét Dány község népe, az ő választókerületéneik népe, másik felét pedig az én. választókerületein gazdatársadalma kapja meg. Faragó t. képviselőtársam nagyon jól tudja, hányszor jártunk el együttesen ebben a kérdésben, hogy ezt a földet megszerezhessük a gazdatársak alomnak, és azt is nagyon jól tudja, hogy mindegyik gazda igényli, sőt meg is akarja venni ezt a földet, amelyet a banktól bérletbe kapott, T. Képviselőház! A helyreigazítást ilyenformán tárgyi vonatkozásban megtettem. Azt a kijelentést pedig, amelyet felszólalásommal kapcsolatban Mezey t. képviselőtársam tett, nagyon sajnálom, hogy megtette, amikor azt mondta: »Szomorúság szállja meg a lelkemet, nem ezzel az üggyel kapcsolatban, hiszen ez egy efemer, parányi kis koccanása a magyar politikai közéletnek, hanem amiatt, hogy a zsidóüldözés, a« antiszemitizmus keresztényüldözéssé kezd átalakulni.« (Incze Antal: Mesebeszéd ez! — Zaj a szélsőbaloldaion. — Gosztonyi Sándor: Hol van itt zsidóüldözés?) Elnök: Csendet kérek képviselő urak! (Keck Antal: A zsidókat sem üldözik!) Keck képviselő urat rendreutasítom, mert az elnöki íigyelmezictésseíl szembeszállt és közbeszólt. (Maróthy Károly: Csak a nvilasokat üldözik!) Matolcsy Mátyás: Ezt kívánom, itt visszautasítani, mert mi harcoltunk, harcolunk és harcolni fogunk a magyar fajtáért a zsidósággal és minden idegen erővel szemben; ezt azonban úgy beállítani, mintha átcsapnánk keresztényüldözésbe, egyenesen lehetetlenség; ezt nem vállaljuk magunkra és egyenesen visszautasítjuk. Ami pedig Mezey t. képviselőtársam földvásárlását illeti, nagyon jól tudom, hogy ő háborúfcvisielt, vitéz katonaemher, tehát neki joga van száz vagy néhányszáz hold: földhöz. Ez rendben van. Nem erről van szó. De amikor a magyar parasztság, a kisemberek már benne vannak abban a birtokban és évek óta dolgoznak azon, hogy az az övék legyen . . . (Zaj.) Elnök: Csendet r kérek, képviselő urak! Matolcsy Mátyás . . . erre tettem azt a megjegyzést, hogy egy óvatlan pillanatban, észrevétlenül eltűnt előlük adásvételi szerződés formájában az a yárvavárt lehetőség, hogy a föld egyszer tulajdonukba is kerüljön. Ha t. képviselőtársam a Sonnenfeld-, a Mándi-, vagy — az ördög tudja — a Wimpffen- vagy Elek-Engel-féle tízezer holdas zsidó birtokból leszakít száz holdat, ezért senki «©m szól semmit, az azonban megítélésem szerint nem helyes, ha azoktól a kisemberektől veszi el, akik már benne vannak a földben (Zaj.) és benne ülnek azért, hogy meg is szerezzék. Nem kívánok és nem akarok etikai utasí-