Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.
Ülésnapok - 1939-194
:iJ Az országgyűlés képviselőházának Í0$. ütése 19^1 június ià-àn, pénteken. hogy; kik, az nem tartozik ide — és amely felfogásnak ez a gyakorlati 'tény az igazolása, tudniillik Budapestre összehordani mindent, mert az politikailag nagyton veszélyes gócpont, de egy vidéket, egy falut két csendőrrel is el lehet intézni. (Gr. Pálffy József: Ez már nem objektív! — Zaj a jobb- és a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) Nem hinném el, ha nem tapasztalnám, hogy valóban minden községben, legalább is a szegényebb és a munkásközségekben ezekről a súlyos helyzetekről számolnak be és a csendőrséget minduntalan igénybeveszik az éhiS'ég elintézésére, mert úgy látszik, ez a könnyebb módja a közellátás megoldásának. (Maróthy Károly: így is lehet, csak az a kérdés, hogy meddig!) Ugyanakkor legyen szabad a miniszter úr figyelmét felhívnom arra, — konkrét esetet mondok, amely felháborít valamennyiünket — hogy amikor Tápiószeeső inunkásközségnek 150 mázsa lisztet utalványozott a közellátási kormánybiztosság egy hónapra — az elmúlt hónapban — és minden utánjárásunk ellenére csak 38 métermázsa érkezett le, a száz mázsán felüli rész pedig hiányzott, ugyanakkor mi lepleztük le azt a Komlós-Kohn-féle lisztutalványozási esetet, (Rajniss Ferenc: Szép eset!) amelyről a Házat is kénytelen vagyok tájékoztatni, mert nem adatott mód arra, bogy Pest^ vármegye törvényhatósági bizottságának ülésén nyilvánosságra hozzam. (Maróthy Károly: A cenzúra is törölte!) Arról van szó, ( Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) hogy egy pestkörnyéki pékmesternél, — az illető hely is a pestvármegyei kormánybiztossághoz tartozik — aki péküzeme számára semmi módon nem tudott lisztet kapni, egy szép napon megjelent egy Komlós-Kohn nevű közvetítő 1 és közölte ezzel a hecsületes keresztény pékmesterrel, hogy két nap alatt rendelkezésére áll az utalvány. Nem akarta elhinni. Azt is megjegyezte ez a iK'omlós;Kohii, ho^y kilónként tíz fillérért, azaz vagononként ezer pengőért. (Ilovszky János: Hallatlan!) Az illető nem vette komolyan a dolgot, de azt mondta, intézze el. Nem is képzelte, hbgy ez lehetséges. Két nap múlva megérkezett a levél, hogy legyen ebben éis ebben a kávéházban és hozza el a 2000 pengőt, mert megvan a két vágón lisztre szóló utalvány. (Mayer János: Szinte érthetetlen! — Rajniss Ferenc: Igaz ez, kérem? — Egy hang a szélsőbaloldalon: Keresztény Magyarország!) Az illető tanácsot kért, hogy mit csináljon. Elment a rendőrségre, maga mellé vett detektíveket, felírták a bankjegyek számait. Ezután megjelent a nevezett heh re n és legnagyobb csodálkozására Komlós-Kohn úr ott ült a két vagonra szóló lisztutalvánnyal, sőt közölte, hogy nemcsak péküzemek, hanem ha tetszik, még keményítőgyártásra is tud lisztutaíványt szerezni. A pénzt le is tette és meg is kapta az illető pékmester a két vagonra szóló lisztutalványt, amelyen Barcsay Ákos kormánybiz,toH ár aláírása szerepelt. (Zaj a szélsőbalóldalon. — Rajniss Ferenc: 24 óra alatt aláírta a zsidónak! — Matolcsy Tamás: Internálni kellene! — Egy hang a szélsőbalóldalon: Nagykanizsára! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Rajniss Ferenc: Percek alatt aláírja zsidónak! — Zaj.) Matolcsy Mátyás: T. Ház! En csak egyei tudok: Tápiószeeső község 150 métermázsáböi ,ilig 40-et kapott, de ugyanakkor Komlós úr két nap alatt két vagonról szóló utalványt tudott kapni. (Zaj. ~~ Égy hang a szélsőbaloldalon: Hány ilyen Komlós van?! — Maróthy Károly: Igaz ez, miniszter úr, vagy nem így van? Tessék nyilatkozni kérem! Tessék megmondani, hogyan van! — Elnök csenget.) T. Ház! Semmiféle bizonyítékot nem kell hoznom, mert ;iz illető Komlós úr ül, nem tudom melyik fogházban, sot ül már a kormánybiztosság egyik tisztviselője is. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Matolcsy Mátyás: Nem az én hivatásom keresni, hogy ez az aláírás hogyan és mi módon szerezhető meg ilyen gyorsan, de egy bizonyos, a kor mányibiztosnak feltűnhetett volna, hogy valakinek csak úgy minden további nélkül aláír két vagont, amikor községeknek nem jut néhány mázsa liszt sem. (vitéz Lipcsey Márton: Hamisítás nincs?) A közellátási kérdések tárgyalásánál, amikor panamákra és anomáliákra hívom fel a figyelmet, meg kell említenem a lisztkérdés mellett ugyancsak a magyar társadalmat és első helyen a falusi társadalmat árt azt a szörnyű sérelmet, amely a eipőellátás körül történt. A miniszter urak olyan messze ós olyan magasan állnak, vagy ülnek ezektől az eseményektől, hogy fel sem jutnak hozzájuk ezek a tények, mert százszor megfésülve kerülnek eléjük a jelentések, de be kell számolnom arról, hogy a községeknek talán tizedrészannyi cipőutalványt adnak, mint amennyit igényeltek és e mellett — nagyon sajnálatos dolog, tudunk konkrét eseteket, — hogy az igénylésben bizony nagyon durván és csúnyán, nem is egy cipővel, hanem többel, éppen az az intellektus jár elől a községekben, amelynek utoljára kellene jelentkeznie. (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Maróthy Károly: Mép.titkárok utalványoznak cipő jegyeket! — Rajniss Ferenc: Kormány-cipőket! — Zaj és mozgás.) Amikor a közellátás kérdésének ezeket a súlyos sérelmeit felemlítem, ugyanakkor meg kell még emlékeznem arról a bizonyos könyvecskéről, amelyről ma sok szó esett. Nem kívánok vele tovább, a részletekiben foglalkozni, sok minden kritika hangzott el róla, de meg kell említnem azt a közvéleményt is, amely ennek a könyvnek kibocsátásával kapcsolatban országszerte, de első helyen Budapesten, lábrakapott és ez az, hogy azért kellett olyan sürgősen, a könyvek kibocsátása előtt egy héttel a rendelkezést kiadni, hogy az átvonuló német hadsereg fel ne vásárolja az árukat. (Laky Dezső közellátási miniszter: Hogy lehet ilyeneket beszélni? — Zaj és ellenmondások jobb felől.) A közvélemény mondja, nem én. (vitéz Lipcsey Márton: Hát ez nem politika? — vitéz Magasházy László: Hogy mondhat ilyet magyar ember? — Felkiáltások jobbfelől: Hallatlan! Vonja vissza! — Zaj..-.— Elnök csenget.) T. Ház, én azért említem ezt meg, mert ezt nem mi mondjuk, hanem a közvélemény. (Zaj. — Elnök csenget — Cselényí Pál: Ez nem igaz! — Gr. Festetics Domonkos: Mivel vásárolnak? — vitéz Magasházy László: Pletykák! — Zaj. — Elnök csenget.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! A szónokot pedig kérem, ne méltóztassék a közvé^ lemén y idézésével olyan tényeket a Ház elé hozni, amelyeknek idehozatalával a közvéleményt még jobban fel méltóztatik izgatni. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Teljesen felesleges olyan beállításoknak az idehozatala, amelyeknek valótlanságát a képviselő úr is a legjobban tudja. (Élénk helyeslés és taps jobbfelől.
