Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-194

Az orxzáyoyiílés képviselőházának íH, ülése 19U június 13-án, pènieken. 35 — Sütő József: Ennek tagolhatnak! — Zaj. Elnök csenget.) Matolcsy Mátyás: Ezt azért említettem meg, hogy erre orvoslást kapjunk, elvégre ez nem a mi kérdésünk. A Ház asztalára fogom tenni a kehemben lévő levélben érkezett röpeédnlát is, orvoslást kérve. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Matolcsy Mátyás: Tisztelettel kérek 20 pere meghosszabbítást. Elnök: Kérdem, méltóztatnak a kért meghosszabbítást megadnia (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadta. Matolcsy Mátyás: T. Ház! Éppen itt a Házban a legutóbbi interpellációs napon vetettem fel azt a kérdést, amelyről azóta a miniszter úr is — nagyon helyesen — nyilatkozott, hogy közellátásunk nehézségeit nem a kivitel fokozása okozza, hanem termelési problémáink okozzák. Most érkezett hozzám levélben két röpcédula. A Ház asztalára teszem őket. (Leteszi a Ház asztalára.) Mindenki láthatja, az egyiken az áll, hogy Magyarországot, a magyar gazdát hogyan rabolják ki a német katonák. A második röpcédula hasonló szörnyű állításokat tartalmaz. (Maróthy Károly: Betyár röpcédulák! Ezt nyomozzák ki! Sohasem nyomozzák ki ké•í'in! Ne tessék kimenni, tessék kinyomozna ' - vitéz Lipcsey^ Márton: Ez nem hazafias dolog! — Maróthy Károly: Tessék kinyomozni! — Zaj. — Elnök csenget. — Oláh György közbeszól.) Elnök: Oláh képviselő urat kérem, maradjon csendben. (Maróthy Károly: A szerzőt megnevezhetjük! — Zaj. — Elnök csenget.) Matolcsy Mátyás: Üjra hangsúlyozom, hogy kizárólag azért teszem ide ezeket a röpcédulákat, (Sütő József: Miért nem nyomozzák ki a szerzőt?) mert az a politika, amely Magyarországon olyan régóta divatos, olyan, hogy ha valamit a képviselőházban nem mondunk el vagy nem tárunk fel, akkor azt hiszik hogy az nincs ifi. Ez a röpcédula nem tudom hány ezer példányban ment szét, Az nem megoldás, hogy itt felháborodunk miatta. A megoldás az, hogy szigorú nyomozás Legyen minden ilyen akció esetén. (Il g y van Ügy van a sz élsőbaloldalon. — Matolcsy Tamás: Lecsukni őket! Internálótáborba velük! — Rajniss Ferenc: Azokat is elengedték, akiket elfogtak! Csak a jobboldaliak ülnek! — Zaj.) Ezekutáo. rátérek a közellátási problémának egy másik nagyfontosságú kérdésére, arra, hogy a közellátást nem egyedül ilyen törvényekkel, — bár ezekre is szükség van — hanem komoly szervezet kiépítésével lehet biztosítani. Nem tudóm eléggé hangsúlyozni, hogy Németországnak példásan megszervezett közellátását az a szervezettség biztosítja, amely a Reichsnährstand szervezetében működik. (Horvíith Géza: Úgy van!) Hangsúlyoznám kell azt is, hogy a magyar politikából nemcsak most, hanem már évek óta hiányzik az a tervszerűség, amely ott a rendnek és a közellátásnak az alapja. Németországban 1939 szeptember elsején délután a háború kitörése napján bevezették a jegyrendszert és > ettől a naptól kezdve mindenki pontosan kimérve kapja meg adagjait, de azt megkapják mindenféle sorakozás nélkül tervszerűen. De nagy tévedés lenne azt hinni, hogy a birodalom példás közellátásának egyedül csak az organizáció az alapja, hanem az az agrártermelés is, amelyet ők éveken, keresztül olyan magas színvonalra emeltek, hogy előttünk is példaképpen állhat. Ká kell mutatnom arra, hogy a németek az agrártermelésnek ezt a színvonalát nem véletlenül érték el, .hanem tervJ^ÉPVISELÖIJÁZl XAPLU ,x. szerű politikával, komoly, nagy átfogó tervek végrehajtásával. 1934 december 15-én meghirdették a termelési csatát, de ezt nem a szólamok követték, hanem követte a szerves, átfogó nagy tervek végrehajtása. Én csak egyet említek meg. A műtrágya árának 30, illetőleg 25 százalékkal való leszállításával elérték azt, hogy a műtrágya fogyasztása majdnem a duplájára emelkedett. Én csak egy számot említek fel. Magyarországon a már felemelt műtrágyafogyasztás mellett átlagosan egy holdra 4—5 kilogramm műtrágyáiéig esik. Németországban, beleértve még a kaszálókat is, 140 kilogramm műtrágya az, amit évenkint felhasználnak. Magától értetődik, hogy a termelés színvonala óriási mértékben különbözik. A műtrágya hektáronkénti értéke, amit ott felhasználnak 34 márka az üzemszámtartási vizsgálatok szerint, nálunk pedig egy pengőt mutatnak ki az Omge. adatai. Ez tökéletes képet mutat, különösen, ha hozzáfűzöm azt, hogy Magyarországon éppen ebben az esztendőben emelték fel a műtrágya árát 30—40 százalékkal, ami világos, hogy nem a fogyasztás és termelés fokozását, hanem összezsugorítását és visszafejlesztését idézte elő. Amikor ezt látjuk, mélyen meg kell botránkoznunk azon az agrár-politikán, amelyet a mi földmívelésügyi kormányzatunk folytat. Most megindult egy sziló építési akció, amelylyel a takarmányozást kívánják elősegíteni. Nevetséges összegekről van szó. Németországban az elmúlt hét év leforgása alatt a 650.000 köbméter férőt 6'7 millió köbméterre emelték fel olyan módon, hogy a 14.000 sziló helyett 144.000 gazdaságban építettek szilót. Ugyanez a helyzet nálunk a trágyakérdés, a föld termőerejének fenntartását illetőleg. Meghirdetnek évente 5—6—8 száz műtrágyatelepépítést. Komolytalan porhintés ez. Mert nem 800-as, hanem 80.000-es tételekkel lehetne előbbrevinni és segíteni ezt a kérdést. Meg kell állapítanunk azt, hogy a magyar agrártermelésnek ez a viszszaesése a legteljesebb szervezetlenség, irányításhiány, koncepciónélküliség következménye. Ami pedig azt az alaptételt illeti, hogy szervezet nélkül sem a termelést irányítani, fokozni, sem a közellátást biztosítani nem lehet, azt szintén a legjobban mutatja akár az olasz, akár a német birodalom agr ártér m élésének a megszervezése. Nálunk közismert dolog az, hogy egyetlen gazdasági felügyelőnek egy vagy két járást akasztanak a nyakába. A gazdasági felügyelők létszámát felemelték 180-ról 400-ra. közben az ország területe a kétszeresére növekedett. Egyetlen ember gondjaira bíztak 150.000 holdnyi területet. Be sem tudja járni ezt a területet s még kevésbbé tudja elintézni az ügyeket. Tessék megnézni az agrárszervezetet Olaszországban vagy Németországban; ott egy szakemberre 3Q00 holdnyi terület jut és rendkívül jól van megszervezve ennek az igazgatása. Természetesen ilyen organizáció mellett, mint amilyen Magyarországon jelenleg is vau, a burokban vagy a törvényhozásban rendeleteket, törvényeket hozunk, szankciókat építünk ki és igyekszünk is azokat végrehajtani, de teljesen hiányzik a végrehajtás az utol só _ faluig vagy gazdaudvarig. A büntetés terén a végrehajtás természetesen könnyű, az menni i'og, abban nem lesz hiba. Máris tapasztaljuk, hogy nagyon sok gazdát rendkívül sérelmesen büntetnek meg azért, amit ráfognak vagy nedig a politikai hajsza folytán. (Nagy zaj és cllenmondások jobbfelől.) Majd hallanak példákat is képviselőtársaim, de én erre nem térek ki. A büntetési vonal működni fog, de kérdezem, hogy a termelés irányítása, átállí-