Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.
Ülésnapok - 1939-205
Az országgyűlés képviselőházának 2 győzelmet várják és remélik. (Bodor Márton: És ilyen röpcédulákat nyomnak!) A múlt hét hétfőjén felszólaltam itt a Házban és kértem a szociáldemokratapárt és a vele kapcsolatos szabadkőműves zsidó szovjetbarátok és más szervezetek azonnali feloszlatását. Azóta a túloldalról is igen sok t. képviselőtársam szólalt fel ilyen értelemben, a hangulat olyan megnyilatkozásokat hozott magával, hogy azt hittük, máris történni fog valami. Semmi sem történt. E helyett halljuk ezeket a kijelentéseket, hogy nincs közérdekből szükség a nemzeti szocializmusra. Pedig méltózassék tudomásul venni, akár akarja a főszolgabíró úr, hogy legyen nemzeti szocialista párt, akár nem, mégis a nemzeti szocializmus győzni fog azért, mert győznie kell! (Bodor Márton: Mi akarjuk! — Taps a szélsőbaloldalon. — vitéz Lipcsey Márton: Csak azért, mert akarjátok? — Egy hang a szélsőbaloldalon: Fischer menni fog!) Űton-útfélen olvasunk hangzatos cikkeket. Tegnap és tegnapelőtt is azt hallottuk a túloldalon ülő igen t. képviselőtársaimtól, hogy most van lehetőség összefogásra új magyar életre. Mi készek vagyunk erre az új magyar életre. Ismételten kinyújtottuk a kezünket és kinyújtjuk ma is, de mindig csak ráütöttek. Ráütnek idefent és ráütnek vidéken az ilyen főszolgabírók, akik nem a magyar élet megbékülését, hanem igenis széthúzását célozzák. Ma szednek elő 1938-as pereket, így például Hubay Kálmán volt képviselőtársunk perét is (Éljenzés a szélsőbaloldalon.), akit éppen ezelőtt egy órával detektívek vittek el, hogy hathónapi fogházbüntetését kitöltse. (Mokcsay Dezső: Közönséges bűnözőt megidéznek, őt letartóztatva viszik be!) Ezek a cselekedetek nem szolgálják a lelki megbékülés ügyét. Ennél komolyabb időket élünk ma. Menjünk csak ki ide a földmívelésügyi minisztérium sarkához, ahhoz az egyszerű kőoszlophoz, ahol a 22 évvel ezelőtti június 24-i ellenforradalmárok emlékét nem ünnepelhettük meg 24-én. Álljunk meg ott, nézzünk magunkba, szívünkbe, lelkünkbe és lássuk meg azt a vörös-zsidó vihart amely itt Európában mindnyájunkat körülvesz és ve- | gyük észre, hogy egyedül vagyunk, mintegy i kalitkába zárva. Fogjunk össze, hogy ne legyünk utolsók ebben a nagy európai élettérben, akikre mint egy antik valamire mutogatni fognak: nézzétek, ez az a Magyarország, ahol még fenuáll a szociáldemokrata és vöröszsidó uralom. Mindezek előrebocsátása után kérdem a belügyminiszter urat, hajlandó-e a lelki megbékülés érdekében a nyilaskeresztes nemzeti szocialista párt budapesti és vidéki szervezeteinek ilyen hatósági üldöztetésével azonnal felhagyni és megvalósítani azt a lelki békét, amely mindnyájunk szívében él, akik itt magyar anyától születtünk és ezért a magyar földért akarunk élni és meghalni? (Elénk éljenzés és taps a szélsőbaloldalon. — A szónok leteszi a Ház asztalára azt a főszolgabírói végzést amelyre beszédében hivatkozott.) Elnök: Az interpellációt a Ház kiadja a belügyminiszter úrnak. Következik Jandl Lajos képviselő úr interpellációja az iparügyi és a közellátási miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpellációt felolvasni. Árvay Árpád jegyző (oIvassa): »Interpelláció a m. kir. iparügyi és közellátási miniszter úrhoz. Tolna megye ipari és élelmezési ellátása körüli zavarokról. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról. hogy Tolna megyében az élelmezési és ipari )5. ülése 19hl július 2-án, szerdán, 455 közellátás terén a legsúlyosabb zavarok állanak fenn és a meglévő rendelkezéseket csak vonakodva vagy egyáltalán nem hajtják végre és hogy az ipari ellátás körében a jelenlegi zsidótörvény rendelkezéseit nem veszik figyelembe?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Jandl Lajos: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Amikor az országos közellátásról szólok, meg kell állapítanom, hogy Tolna megye mezőgazdasági termelése területének megfelelő mértékben mindig hozzájárult mezőgazdasági ellátásunkhoz és annak egyik oszlopa volt. Annál csodálatosabb, hogy ezen a területen a mai időkben hiányok merültek fel a közélelmezés terén, mégpedig olyan hiányok, amelyek lassan már az ínség jellegét öltik magukra. Természetes, hogy ezen a területen éppenúgy, mint az ország más területén is, ahol három vagy két esztendővel ezelőtt a gabonatermést még eozinozták és emberi táplálkozásra alkalmatlanná téve, állati táplálkozásra használták fel, ezek a hiányok szintén felmerülhetnek. A közel háromnegyedéves múltra visszatekintő közélelmezési minisztériumunk természetesen nem volt abban a helyzetben, hogy visszamenőleg készletgazdálkodást vihessen keresztül és így kénytelen volt működéséf kizárólag az anyagelosztás terére korlátozni, amit nagyszámú rendelettel keresztül is vitt. Helyzetünket azonban súlyosbította az a körülmény, hogy nem állt rendelkezésünkre kellő mennyiségű anyag, amit az előzőleg elkövetett gazdálkodási hibák következményeképpen könyyelhetünk el. A közélelmezési minisztérium elméletileg talán helyes , megoldásokat gondolt ki és igyekezett keresztülvinni, de a gyakorlatban ezek a megoldások egyáltalában nem váltak be, úgyhogy a rendelkezésemre álló adatok szerint a mezőgazdasági lakosság körében nemcsak Tolna megyében hanem az egész ország területén is, súlyos zavarok állnak fenn. A mezőgazdasági lakosság táplálása a nagy munka idején elsőrangúan fontos kérdés volna és az aratási munkáknál, amelyek az emberi erőkifejtés maximumát igénylő munkák, a lakosság munkakészségét emelni kellene. Kétségtelen, hogy a készletgazdálkodás hiánya miatt kényszerhelyzetben vagyunk s ezen maga a minisztérium sem segíthet azonban az intézkedések helyes keresztülvitele az alsóbb intézkedő szervek útján sokat segíthetne ezen, ha azok a helyzet magaslatára emelkedve, igyekeznének valóban helyes megoldásokat találni s ha nem találkoznék az ember hellyel-közzel rosszindulatúnak mondható nemtörődömséggel és a lakosság érdekeinek szemmellátható megsértésével. Én a közélelmezési miniszter úr tudomására hoztam egyes eseteket. Tolna megye területén körülbelül hat község sérelmes helyzetét hoztam fel, ahol a gabona- és lisztellátás tekintetében főleg a mezőgazdasági munkásság nagy hiányban szenved. Erre azt a választ kaptam a miniszter úrtól, hogy 2700^ métermázsa lisztet utal ki Tolna megye számára a megyei közellátási kormánybiztos útján. Én, sajnos, sem a megyei kormánybiztos úr személyét nem tudtam felkutatni, sem pedig ezt a 2700 métermázsa lisztet, közben pedig a hiány állandóan fokozódott. Ehhez járul az, hogy az egyes községekben a hatósági személyeknek, a. községi elöljáróságoknak, főként pedig a jegyzőknek meg nem értése a lakossággal szem-