Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-205

456 Az országgyűlés képviselőházának ben valósággal ellenséges indulatban nyilvánul meg. Az egyik községben, Kisszékelyen 140 ellátott április óta összesen kétszer kapott négy kilogramm lisztadagot s a községi jegyző azzal utasította el őket, hogy ezt az utolsó adagot még megkapják, de azután nem kapnak egy grammot sem. Felelős személyek, hatósági közegek tesznek ilyen kijelentéseket, amelyek miatt, ha nem községi közeg tette volna, rémhírterjesztésért feltétlenül felelősségre kellett volna vonni és illő büntetéssel sújtani. Ezek az elkeseredett emberek n tisztességes hangon , járultak a községi jegyző elé és megkérték őt, hogy legyen valami módon segítségükre. Erre a községi jegyző azt a választ adta, hogy talán forduljanak Sztálinhoz, az majd ad maguknak lisztet! (Zaj a szélsőbaloldalon. — Horváth Ferenc: Ki mondta ezt?!) A községi jegyző, Rácz Gyula. Feljelentés történt ellene, mert természetesen ezek a derék magyar munkásemberek ezt sértőnek találták s a jegyzővel szemben becsületsértés miatt mindenki feljelentéssel élt. Sajnos, hivatalos helyről emiatt még nem indult eljárás. Tudomására hozták a jegyzőnek, hogy ha már külföldre kell fordulniuk akkor mint nemzetiszocialisták, inkább Hitlerhez fognak fordulni, mint Sztálinhoz, ami természetes is. Ezek színtiszta magyar emberek, ezekben az elkeseredést ily módon felébreszteni s ily módon a politikát előttük a legsúlyosabb helyzetben és kérdésben felvetni ilyen durva módon, ez a legelvetemedettebb cselekmény s kérem nemcsak a szakminiszter urat, de a belügyminiszter urat és igazságügyminiszter urat is, hogy ezekben a kérdésekben járjanak el annál is inkább, mert ez ellen a jegyző ellen egyizben már hoztak becsületsértés miatt ítéletet, amidőn a község polgáraival szemben sértő módon nyilatkozott. Nemcsak a gabonaellátás terén nyilvánul azonban meg ez a zavar, hanem az ipari ellátás terén is, elsősorban a bőrellátás terén. Megtörtént, hogy az egyik községben, Pincehelyen az arató mezőgazdasági munkások a községházán teljes joggal cipőt igényeltek, cipőutalványt kértek, mire a községi jegyző válasza az volt, hogy: maguk úgy is megszokták, hogy mezítláb járjanak, nincs maguknak szükségük cipőutalványra. Ezt ne a községi jegyző döntse el, hanem tessék a megfelelő szabályok értelmében cipőutalványt kiutalni annak, akinek cipőre szüksége van. De ez a jelenség nem egyedülálló, mert hasonló meg nem értés máshol is tapasztalható. így például egy pestkörnyéki községben bajok vannak a cipőjegyekkel, amelyeket a munkások és a szegény emberek számára adnak ki. Maga a rendelet szerint is csak a szegény ember igényelhet cipőt, csak az, akinek csak egy pár cipője van, vagy egy pár cipője sincs. Az természetes, hogy ezek nem a milliomosok közül kerülnek ki. A cipő jegy ékre azonban rá van nyomtatva^ hogy a cipő csak kisiparosnál csináltatható meg rendelés útján. A kisiparosok pedig ma olyan helyzetben vannak, hogy egy cipő elkészítéséért 60 pengőt kell kérniök. Természetes, hogy_ így az a munkásember nem juthat cipőhöz, mert egy ilyen rendelkezés, amely — nem tudom, a minisztérium beleegyezésével vagy anélkül látott napvilágot — megakadályozza őket abban, hogy beszerezzék lábbeli szükségletüket. Az iparügyi minisztérium részéről azt tapasztalom, hogy éppen az iparügyi ellátás terén, a nyersanyagbeszerzés körében azok f az engedélyek, amelyek most az új keresztény generációhoz kerülnek, vagy oda kellene ke205. ülése 194-1 július 2-án, szerdám. rülniök, a bürokratikus úton nagyon lassan intéződnek el és olyan hosszú idő után kerülnek a fiatal, újonnan kiképzett, vagy már régebben a szakmában dolgozó beszerzőkhöz, hogy teljesen illúzórissá teszi a munkájukat és a legtöbb helyen az a helyzet, hogy a késedelem miatt a régi zsidó beszerzők még mindig folytatják munkájukat. Felhívom az iparügyi minisztérium figyelmét Gyönkön egy ilyen esetre, ahol két szakember, tíz év óta mészárosmesterséget üző szakember, akik amellett bőripari beszerzési vizsgát is tettek, vagy valamilyen engedély birtokában voltak, nem juthatnak hozzá a beszerzési, a vásárlási engedélyhez, hanem ©helyett az ottani zsidó bőrszerző garázdálkodik tovább és az üzleti fogásokkal nem éppen előnyös helyzetbe hozza a bőrt eladó gazdákat. Én úgy látom, hogy ezek a kérdések nem kizárólag a nyersanyaghiány kérdésén múlnak és akadnak meg, hanem itt fennforog az ügymenet bizonyos rosszakaratú kezelése is, amely már-már a szabotázs határán mozog. Ezt egészen határozottan állíthatom. Ezek a szabotázs-cselekmények, amint az iparügyi minisztérium nagyon jól tudja, az utóbbi időben pozitív formát vettek és azok a hatalmas károk, amelyek Tétényben és Almásfüzitőn érték az országot, nem utolsó soriban ezeknek a kérdéseknek hiányos kezelésére és az ellenőrzés hiányára vezethetők vissza. A megfelelő szervek az almásfüzitői esetnél már előzőleg jelentést tettek, hogy ott egy ilyen mozgolódás folyik, és szabotázs-cselekményekre van kilátás. A minisztériumnak az volt az intézkedése, hogy vegyenek fel ezekről jegyzőkönyvet. Mire a jegyzőkönyvet felvették, megtörtént az a bizonyos tűzeset Almásfüzitőn, amelynek jelentése után ismét jegyzőkönyvet kellett az esetről felvenni. Ezek nagyon szomorú esetek. Azt hiszem, hogy a mostani küzdelemben, amikor szem ben állunk azzal a húsz év óta garázdálkodó, lélektipró vörös szocialista elvvel, amely helyett egy tisztább szocializmust fognak itt teremteni Európában, akkor kötelességünk lenne és kötelessége lenne minden faktornak elsősorban ezt a célt szem előtt tartani és az intézkedéseket, főként az emberekkel való bánásmódot, olyan mederbe terelni, hogy ezek a tapasztalatok sokkal jobbak legyenek és ne legyünk kénytelenek ilyen cselekmények után megítélni az iparügyi minisztérium és egyéb hatóságok működését. Azt hiszem, hogy a jövőben ép a külkereskedelmi téren nekünk is előnyünk lesz abból, hogy ha Európa nem csak a szellemi nyomás alól szabadul fel, amely Oroszország felől fenyegette Európát, hanem gazdaságilag is fel fog szabadulni és ez a nagy gazdasági terület hazánknak is éppúgy hasznára fog válni, mint az összes európai országoknak. (Élénk tops a szélsőbaloldalon.) Elnök: A Ház az interpellációt kiadja az ipari és köz ellátás ügyi miniszter uraknak. Festetics Domonkos gróf képviselő úr a házszabályok 143. ^§-a (1) bekezdésének b) pontja alapján, félreértett szavainak helyreigazítása címén kér szót. A felszólalásra az engedélyt megadtam. A képviselő urat illeti a szó. (Zaj.) Csendet kérek! Gr. Festetics Domonkos: T. Ház! Az imént elhangzott interpellációmban olyan kijelentést tettem, amely félremagyarázásokra adhat okot. Tudniillik azt mondottam, hogy (olvassa): »Másnap ez a kérvény újból felment« — tudni-