Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-194

Àz országgyűlés képviselőházának ÍH. ifUse löli jűnítts 13*án, pénteken. n uiívelésügyi miniszter úr helyett az államtitkár úr a gazdabizonyítékok hatása alatt megígérte a kérdés sürgős rendezését, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ma június közepén vagyunk és a kérdésben semmi intézkedés nem tortént. (Zaj és mozgás a szélsőbaloldalon.) Erre nem egy ellenzéki lap, hanem a Köztelek hasábjain, az első oldalon írják meg, hogy május hó közepén hivatalosan közölte az általa tartott értekezleten a közellátási miniszter, valamint a Tejtermelök Országos Szövetségének közgyűlésén is bejelentette a földmívelésügyi miniszter képviseletében megjelent Bárczay János államtitkár, annak kiemelésével, hogy ez a tejárrendezés a közeljövőben megtörténik. Azóta egy hónap telt el, a tejtermelő gazdaközönség a kormánynyilatkozatok ismeretében napról-napra várta a kérdés rendezését.« A végén azzal fejezi be a cikkíró az Omge lapjában, hogy (olvassa): »Sajnos, a tejtermelés mai helyzetében minden órás késedelem már nagy bajt okoz, minden napos késedelem hónapokra terjedő károkat és hátrányokat idéz elő.« Ez valóban így van. Éppen a tejtermelés terén az a helyzet, hogy ha a tehénállomány tejhozama egyszer alászállt, azt egyik napról a másikra nem lehet felemelni. Hosszú hónapok kellenek hozzá, sőt sokszor egy újabb borjázás utáni tejimennyiségemelkedést kell megvárni ahhoz, hogy vissza lehessen állítani a tejtermelés színvonalát. Amikor egyhónapos késedelem sokezer és talán százezer gazdában azt az elhatározást érleli meg, hogy nem foglalkozik tejtermeléssel, nem érdemes foglalkozni vele, inert neim fizetődik ki és tönkremenést jelent a tejtermelés, mérhetetlen károkat, talán egy évre szóló visszaesést fog jelenteni ez a késedelem, amelyet a kormányzat a helytelen árpolitikával okozott. (Prokopeez József: Rossz u takarmány! Az eső elrontotta! — Zaj és derültség a szélsöbaloldalon. — Elnök csenget. — vitéz Lipesey Márton: Prokopeez ért hozzá! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök; Csendet kérek. Matolcsy Mátyás: Nagyon helytelen az a védekezés, hogy ezekben a vizes esztendőkben mindent a vízre fogunk. Nagyon nagy károkat okozott a víz, különösen az Alföldön, de az árpolitikát mégsem a víz árasztotta el, hanem annak a leihetetlen politikának következményei, amely politikát a jelenlegi kormányzat inaugurált. A gazdatársadalomnak az a tapasztalata — a sertés- vagy tejárkérdésnek ezt a példáját is felhozva és bizonyítva, — hogy a gazdatársadalom igenis nem találja meg a jövédelmező árakat. Ez a legfontosabb és legkomolyabb oka annak, hogy a termelés terén nem érik el azt a színvonalat, amely kívánatos lenne. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Hol vagyunk attól!) T. Ház! A jelenlegi kormányzat árpolitikáját a mi megítélésünk szerint az jellemzi, hogy a rendkívüli sérelmek hosszas, szívós, kitartó ismétlése során a kormány nagynehezen, lépésről-lépésre enged egy kicsit, de mindig legalább egy-két hónapot elkésve, amire ez a tey árkérdés is jellemző és ennek a szükségszerű következménye a termelés terén beállott sok zavar és a színvonal csökkenése, T. Ház! Ugyancsak a termeles kérdésénél kell megemlítenem azt a rendkívüli sérelmet, amely különösen az utóbbi hónapokban es meg inkább a legutóbbi hetekben éri a magyar gazdatársadalmat a vidéki munkásság ellátatlansága folytán. Ez a kérdés ma meg nem került itt szóba, ezért ezzel részletesen kívánok iogialkozni. Vidéken, a magyar falvakban az a. mezőgazdasági munkásréteg, amelynek ellátása nincs biztosítva saját gabonájával és amelynek nem volt módja biztosítani magát, jelenlegi közellátási rendszerünkben egyenesen éhségre van kárhoztatva. (Ügy van! ügy van! a szélsőbaloldalon. — Rajniss Ferenc: Sürgönyök jönnek egymás után! Mindenünnen az egész országból! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nincs liszt! — Mozgás. — Elnök csenget.) Legyen szabad felsorolnom például csak az én kerületemből, Tápiószecső, Nagykáta és Tápiószele munkásközségeket, ahol szörnvű zavarok vannak. Nagykátán a múlt vasárnap folyamán négyszáz asszony rohamozta meg a községházát, mert éheznek és itt egyenesen kérem az igen. t. miniszter úr sürgős intézkedését, mert olyan állapotok vannak, hogy síró és szörnyen leromlott állapotú asszonyok a gyermekeiknek nem tudnak betevő falatot, kenyeret adni. (Rajniss Ferenc: Mindenfelé! — Zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) Megtörtént az, hogy ezt a 400 asszonyt — természetesen felizgatott állapotukban — amikor kenyeret kértek, a legegyszerűbb elintézéssel, néhány csendőr kivezénylésével eltakarították a színhelyről. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Ezzel azonban annak a 12.000 lelkes községnek a közellátása nincs biztosítva és amikor a gazdatársadalommal szemben ilyen szigorú törvényekről beszélünk, mint amilyent ma is tárgyalunk, kérdezem, vájjon milyen intézkedést tettek ezek ellen a közigazgatási hatóságok ellen, ahol történetesen a jegyző újra a friss gyepre küldte legelni a 400 éhező asszonyt, akik gyermekeiknek nem tudnak kenyeret adni. (Zaj a szélsöbaloldalon.) Ez megtörtént, igen t. miniszter úr és ez folyik az egész országban. (Ellen

m»ondások a jobboldalon. -^ ZajJ Ami pedig megbotránkoztató a dologban, az az, hogy közölték ezekkel a szerencsétlen, nyomorult asszonyokkal, hogy havonta 4 kg lisztet fognak kapni. Nem .tudom, a miniszter úrnak van-e erről tudomása és fogalma, de ha egy hónapra egy munkásnak 4 kg lisztet adnak ki — és vidéken nincs pék, ahol megkaphatnák kenyérellátásukat - • egyenesen éhségre vannak kárhoztatva, mert nekik hetenkint és féjenkint 1 kg lisztet kiadni egyenlő a semmivel. Ugyanez megtörtént Tápiószecsőn és a többi községben. Ezeket mint tényezőket említem fel és arra a szerencsétlen állapotra kell felhívnom a figyelmet, hogy Budapestről — magam győződtem meg róla a napokban — ezen a vasútvonalon egészen 60—70 kilométer távolságra lévő községek munkássága számára zsákszámra hordják a kenyeret (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Börcs János: Kocsiszámra!), mert odahaza éhezik a munkástársadalom. T. Ház! Amikor ezt elmondom ezekről a munkásközségekről, ugyanakkor itt van a kezemben Nagykőrös papjának a levele, amelyben arról számol be, hogy Nagykőrösö;-' nagy tumultus támadt és igen éles hangok In'llaîsz<ottak, a csendőrség beavatkozása folytán, jónéhány embert el is vittek. (Rajniss Ferenc: Szatmáriban is így van! Mindenfelé! — Maróthy Károly: Zalában is! — Ügy van! Ug>i van! a szélsöbaloldalon. — Zaj.) Amikor ez folyik az országban, (Zaj.) akkor a közellátás teljes csődjéről kell referálnunk és -meg kell állapítanunk annak a felfogásnak érvényesülését, amelyet nem én találtam ki, hanem közhivatalban lévő emberek mondtak nekem"'v—