Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-205

442 Àz országgyűlés képviselőházának örülök ennek a helyeslésnek, bár tudom, hogy vannak túlságosan polgári gondolkozású egyének is, akiknek nem szimpatikus ez a követelés. Merem állítani, hogy mi, akik a munkáskérdéssel intenzíven foglalkozunk, a munkássággal szoros kapcsolatot tartunk fenn és közelről figyeljük a katonai parancsnokságoknak az elmúlt két esztendő alatt kifejtett munkáját, úgy látjuk, hogy a munkás-sérel nieket jelenleg nem lehet eredményesebben és sürgősebben orvosolni, csak úgy, ha ezt a hatásköri kiterjesztést a katonai parancsnokok részére valóban megadjuk. (Helyeslés.) De nemcsak arról van szó, hogy a hatásköri kiterjesztést megadjuk, hanem arról is, hogy a katonái parancsnokok számát is szaporítani kell. Ezt azért kérjük, mert egy-egy katonai parancsnok felügyelete alá sokszor 6__10 gyár is tartozik (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.), amelyek 2000—3000 alkalmazottal dolgoznak, minek következtében az a katonai parancsnok nem tudja feladatát olyan mértékben elvégezni, ahogyan szeretné. Az elnöki széket Törs Tibor foglalja el. Én igen tekintélyes számú, nemzeti alapon megszervezett munkásság nevében beszélek és azért hoztam ide ezeket az ügyeket, mert nagyon sok ilyen irányú felterjesztésünket az illetékesek nem hallgatták meg. Most vasárnap a komoly időkre való tekintettel a jobboldali munkásokkal karöltve tartottunk egy nagyméretű értekezletet, amelyen szép számban jelentek meg a tagok. Ezen az értekezleten határozatokat hoztunk és kifejezésre juttattuk a munkásság minimális követeléseit, s ugy anakor ez a tekintélyes számú munkás állást foglalt minden izgatással és felforgatással szemben, de a magyar sajtónak sajnos, nem volt szabad! egy sort sem írnia erről az összejövetelről. (Zaj a szélsőbaloldalon.) (Incze Antal: Ez jellemző a cenzúrára!) Ez a nemzeti alapon álló szervezett munkásság a közgazdasági strohmamurendszer gyökeres kiirtását követeli. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Nagyon helyes, hogy a kormány beterjeszti a törvényhozói összeférhetlenségről szóló törvényjavaslatot, de ez csak félmegoldás akkor, ha nem rendezzük a magasrangú nyugalmazott állami tisztviselők es nyugállománya katonatisztek összef ér hetién ségi ügyét is. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Kendezni kell ezt a kérdést, mégpedig olyanformán, hogy magasrangú állami tisztviselők és nyugállományú katonatisztek a közgazdasági vagy a magángazdasági életben szerepet csak szaktudásuk alánján vállalhassanak. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.), még pedig csak olyan vállalatnál, ainely vállalattal az illető magasrangú állami tisztviselő vagy nyugállományú magasrangú katonatiszt közszolgálati ideje alatt semmiféle összeköttetésben nem állt. (Helyeslés.) Sőt többet mondok, szükséges az is. hogy erre az időre az illetők nyugdíjukról is lemondjanak. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Ez nem demagógia, én demagógiával sohasem dolgoztam, nem is fogok dolgozni, de is merem a munkásság nehéz ^ helyzetét s tudom azt, hogy ezt az áldozatot feltétlenül meg kell hozni a munkásság érdekében, de végső fokon, még a nemzet nyugalmának érdekében is. A strómannok miatt sok üzemben a zsidóságot nem lehet úgy visszaszorítani, amint azt visszaszorítani kellene. Ismerek például nagyon fontos honvédelmi munkát végző vállalatot, ahol 300 munkás dolgozik és ebből 80 205. ülése 19Ui július 2-án, szerdán, zsidó, 50 inas közül pedig 35 zsidó és ezek a zsidó munkások, végzik a könnyebb munkát és kapják a jobb fizetést a keresztény magyar munkásokkal szemben. Én keresztény alapon állok. A zsidóságnak is, amíg ebben az országban van. joga van a tisztességes szolid megélhetésre, de azt mondom, hogy zsidó munkásokkal ilyen fontos honvédelmi munkát végeztetni nem szabad ma, amikor titoktartásra, lelkiismeretességre és nem utolsó sorban hazafias lelkületre van szükség. (Ügy van! Ügy van! — Egy hang a szélsőbaloldalon: Ezek szabotálnak!) Tudok olyan esetről, hogy egyes vállalatokban a katonai parancsnok rangjánál sokkal magasabbirangú katonák is bent vannak. Ilyen ferdeséenek nem szabad előfordulnia. Elpanaszolták nekem ezek a katonai parancsnokok, hogy lelkileg nagyon- nehéz helyzetben vannak bizonyos intézkedések megtételekor. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Az igazgató úr felveszi az egyenruhát ) Kérjük a kormányt, ho."intézményesen rendezze ezt a kérdést. Mi elvi alapon állunk, de amennyiben intézményes intézkedés nem történik, kénytelen leszek a kirívó adatokak és visszataszító eseteknek egész sorát névszerint idehozni a Ház elé. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. Ház! A hadbavonuló munkások hozzátartozóinak t ellátása ügyében is kérjük a kormány sürgős intézkedését. Jelenleg a munkás felesége városban havonta 12 pengőt, a gyermek pedig 8 penerőt kap s a vállalat ennek a felét fizeti, vagyis egy háromgyermekes ipari muikásnak a családja hadbavonúlás esetén havonta 54 pengőt # kap. Ebből sem szeretnék demagógiát csinálni, de állítom, — és a nemzet érdekében állítom. — hogy ebből az 54 pengőből egy háromtagú család nem tud megélni, Ezen a helyzeten megfelelő fedezet előteremtésével segíteni kell. A zsidók nem teljesítenek katonai szolgálatot, s lehetetlen az, hogy a mai nehéz viszonyok között, amikor mindenki áldozatot vállal, éppen a zsidó nagyvagyonok urai korlátlanul élvezzék jövedelmüket. (Űay van! Úgy van!) Tessék bevezetni a zsidó hadmentcsségi adót és ezt az összeget fordítani a badbavonult munkások hozzátartozóinak támogatására. (Élénk helyeslés és tavs.) Be lehetne fizetni ezt a családi pénztárba teljesen függetlenül a vállalatoktól és az érdekelt családok onnan kaphatnák meg ezt a támogatást. T. Ház! Ezekkel a sürgős munkásvédelmi intézkedésekkel egyidejűleg követeljük a korszerűtlen szociáldemokrata munkásszervezetek feloszlatását. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalion.) Nem kell attól félni, hogy nem tudjuk ezeket helyettesíteni. Merem állítani, hogy Magyarországon ma a munkásság nagy ^többsége nem tartozik ja< szociáldemokráciához. (Úgy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nemzeti alapon álló komoly munkástömegeink vannak, amelyek őszintén vallják a nemzeti szolidaritás eszméjét. Azt is merem állítani, hogy ma már van fiatal keresztény intelligenciánk, amely szakszerűen foglalkozik a munkáskérdéssel, és ezt nyugodtan odaállíthatjuk a munkáskérdés megoldására. Amikor ezt követelem, természetesen őszintén és becsületesen leszögezem azt, hogy ezt nem a reakció érdekében, hanem a magyar haza érdekében követelem. Követelem a népi Magyarország érdekében, s szerintem a népi Magyarország kialakításának útjában éppen olyan fekély a reakció, mint a korszerűtlen szociáldemokrácia. (Ügy van! Ügy van! — Tups a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Jól emlékszem arra^ hogy Göm-