Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-194

62 Az országgyiíiés képviselőházénak Î-9&. hetne biztosítani és őt csak így lehetne termelésre serkenteni. A magyar gazdát, a józaneszű magyar gazdatársadalmat sohasem kellett kényszeríteni a munkára, a termelésre, sőt, többet mondok: ha hagynák termelni és biztosítanák a termelés előfeltételeit, tudna is termelni. A legnagyobb sajnálattal kell azonban újra leszögeznünk, hogy a termelés terén az egész ország közellátásával szemben merényletet elkövető nagybirtokossság ellen semmiféle megtöri«') intézkedést nem foganatosítanak. Hány alkalommal hoztunk ide ilyen kérdéseket! Legutóbb az egész ország közvéleménye előtt a legsúlyosabban elítélt Wimpffen-féle 12.000 holdas fejérmegyei birtok tarthatatlan termelési állapotait hoztuk fel, a földmívelésügyi miniszter úr figyelmébe ajánlottuk, adatokat szolgáltattunk és utána mégsem történt semmiféle intézkedés, holott ott a termelés színvonala az országos átlagot sem érte el, hanem ennél jóval alacsonyabb szinten, a miatt, hogy lehetetlen gazdálkodást vezettek be, mint annakidején a Radvánszky-birtokon vagy egyéb birtokokon, (Maróthy Károly: Zalában is van ilyen!) amelyeken a termelés teljesen nívó alatt maradt. A termelés színvonalát emelni és a termelés nagy többségét, zömét adó parasztgazdaságok termelését ezekkel a rendelkezésekkel, ilyen büntető szankciókkal soha fokozni vagy serkenteni nem lehet. Éppen ebből kiindulva, arra kívánok rámutatni, vájjon akkor, amikor a kormányzat ezzel a törvényjavaslattal a gazdatársadalom szemében a szálkát keresgéli, meglátja-e a gerendáikat a saját szemében; azokat a gerendákat, amelyek éppen a termelés folytonosságának biztosítását akadályozzák ezekkel a lehetetlen intézkedésekkel, amilyenek az elmúlt évben és az elmúlt hónapokban történtek? Tételröl-tételre kívánom felsorolni azokat a nehézségeket, amelyek igenis a termelés rovására mennek. Ugyanakkor legteljesebb mértékben elítéljük azokat a szankciókat, vagy az olyan irányú törekvést, amelyek folytán lehetővé váljék a gazdatársadalmat felelősségre vonni, sőt igen szigorúan megbüntetni. (Rajniss Ferenc: Mi van a Baresay-»gerendával«? Zsidó síbereknek aláírja gyorsan az engedélyt a főispán úr! — Zaj.) Azon kezdhetjük, hogy az ilyen súlyos és nehéz esztendőben, amilyen az ezévi is, amikor a vízikárok még a tavalyinál is sóikkal nagyobbak, különösen az Alföldön, a vetőmagszükséglet biztosításánál sajnálattal kell megállapítanom, hogy ennek megszervezése, a vetőmagnak a gazdatársadalomhoz való eljuttatása számtalan és számtalan hibával történt, úgyhogy a gazdatársadalom a kellő időben lejegyzett vetőmagot egyszerűen nem kapta meg. A kamaráknál a beadványok garmadája fekszik az ilyen irányú sérelmekről, de semmiféle javulás vagy orvoslás nem történt. De tovább megyek, a vetőmagkérdésben ez az egészen furcsa és a jelenlegi organizálás teljes csődjét mutató eset is bekövetkezett — és ezt igen jó lesz a közellátási miniszter úrnak is tudomásul venni — hogy Csongrád megyében a vármegyei gazdasági felügyelő jelentése szerint a néhány héttel korábban kiosztott zabvetőmagot a rekvirálás során lefoglalták. (Derültség és zaj a szélsőbaloldalon. — Gr. Festetics Domonkos: Sok helyen előfordult!) Ezt a lefoglalt vetőmagot semmi úton nem akarták felszabadítani, amire teljesen egyéni felelősséget vállalva, kiadta a jelszót, hogy stirillése 19

"ht június- lê-ân, pénteken. gősen el kell vetni, mielőtt elvinnék. El is vetették és így menekültek meg attól, bogy a már korábban a minisztérium által indított vetőmagakció révén kapott magot elrekvirálják. (Rajniss Ferenc: Csendélet a Bánífy-teátrumból. — Derültség a szélsöbaloldalon.) A rekvirálások során ilyen sérelmek egész sora jelentkezett. ' De tovább megyek, amiért a mezőgazdasági kamarák, különösen a duna-tiszaközi, az allöldi kamara, a legélesebb tiltakozást jelentették be akkor, amikor a gyűjtési rendelkezés, vagy jó magyarul: a rekvirálási rendelkezés kifutott, az volt, hogy véletlenül elfelejtették az Alföldön oly nagy fontosságé.'".. .barönífitenyésztés fenntartásához szükséges takarmányokra a felszabadítást megadni. Aki ismeri az Alföld, a Duna—Tisza-köze és a Tisza—Maros szögének gazdálkodását, annak tudnia kell, hogy a barom fi tartás a termelési ágak egyik legfontosabbja, és ennek takarmányszükségletére nem gondolni egyenlő azzal, hogy az ország agrártermelésének egyik legfontosabb, ;i kisembert érintő kérdésében egyenesen leheíéjlenné teszik a termelés fenntartását. ' Mi történt? A kamarák azonnal akcióba léptek és büszkén referálták az alföldi kamara tavaszi közgyűlésén, amit valamelyik képviselőtársam is felolvasott, hogy azonnal telefonon intézkedtek. Igen ám, de amikorra az intézkedés az utolsó szervekhez leérkezett, már mindent ősz szerekviráltak, és a baromfi takarmányellátása egyáltalán nem volt biztosítva. (Csoór Lajos: Azok kapnak jegyet!) Ez csak" egy élénk példája annak, hogy a takarmányellátást milyen módon organizálták meg. Ugyanakkor pedig egy olyan törvényjavaslatot tárgyalunk, amelynek alapján a kormányzatnak módja lesz a legszigorúbb eljárást lefolytatni valaki ellen, ha nem megfelelően hizlal vagy nem megfelelő baromfiállományt tart, vagy amilyen kifogások velük szemben éppen felmerülnek. A termelés folytonosságának és fokozásának a mi megítélésünk szerint egyedüli alapja és nélkülözhetetlen alapja a jövedelmező ár biztosítása. Ezen a téren azonban a legszomorúbb tapasztalataink vannak, mégpedig nem az utóbbi két hónap eredményei alapján, hanem az elmúlt másfél-két esztendő gazdaságpolitikája, helytelen gazdaságpolitikája következtében. Itt a Házban, valamennyi mezőgazdasági kamara ülésein, az összes szakkörökben élénkbírálatok hangzottak el és gazdakörök is Véle ményt mondottak a sertésár kérdésének rendezéséről. En itt ezt nem fogom ismételni, elég erősen kimerítették a múltban ezt a kérdést, de hangsúlyozom, hogy ennek a kérdésnek helytelen kezelése főszerepet játszik a mai zsírellátási, a mai közellátási nehézségekben. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ezt nem lehet félretenni, ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni. A zsírkérdéssel azonban — mint mondom — most nem foglalkozom, de megemlítek egy másik nagyfontosságú, kérdést, a tej termelői árának kérdését. Meg teli állapítani, hogy Magyarországon a tejtermelés az előző éveikhez viszonyítva hatalmasan visszaesett. Itt százalékokat nem érdemes mondani, mert pontos statisztika mines, de 30—40 százalékra becsülik a tejtermelés visszaesését. A főváros tejellátása a lehető legnagyobb krízisben van és amikor a mezőgazdasági szakkörök a termelői tejár kérdését rendezni kívánták, ez év május 15-en a Tejtermelők Országos Hzövétségének: üjé^én: : a. föld-