Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.
Ülésnapok - 1939-205
Az országgyűlés képviselőházának 205. ülése 19 hl július 2-án, szerdán. 435 497., 498., 500., 501., 512—514., 516—520. szánni jelentéseinek a tárgyalását. Méltóztatnak napirendi javaslatomhoz ho/,; zájárulni? (Igen!) A Ház az elnök napirendi javaslatát elfogadja Maróthy Károly képviselő úr a házszabályok 143. §-ának (1) bekezdésének a) pontja alapján kért és kapott felszólalásra engedélyt A képviselő urat illeti a szó. Maróthy Károly: T. Képviselőház! A mull hét egyik napján egy közbeszólásom miatt a mentelmi bizottsághoz utasíttattam. Távolié leniben nem tudtam kontrollálni, mi miatt történt a rendreutasítás., illetőleg a mentelmi bizottság' elé való utasítás. Ehhez képest kértem szót és kaptam is az akkor elnöklő elnök iirtól és meg is tettem azt a kijelentésemet, hogy nem a kormánypártra értettem szavaimat, hanem egyetlen képviselő úrra. Időközben megnézvén a gyorsírói jegyzeteket, megállapítottam azt. hogy ott ez a kijelentés áll, mint az én közbeszólásom: »zsidóbujtatók tapsolnak.« Ez volt tehát az a kijelentés, amelyet a gyorsírói jegyzetekbői megállapítottam. Ebből nyilvánvalóvá vált. hogy ezek nem az én szavaim voltak, tudniillik a gyorsírók félreértésén fordult meg a dolog. Én ugyanis harigtanilag^ teljesen hasonló dolgot kiáltottam közbe, tudniillik azt, hogy: zsidóbujta tónak tapsolnak, tehát nem azt, hogy: zsidóbujtatok tapsolnak. (Egy Itanfi jobbfelöl: Minderj y azt — Derültség a szélsöbaloldülon.) T. Képviselőház! Én soha általánosságban senkit sem szoktam megtámadni, és ez távol állt tőlem ez alkalommal is. Hogy éppen csak ez az értelme lehetett közbeszólásomnak. ez abból i® következik, hogy az illető .'képviselő rírtral szemben 13 nappal ezelőtt ismertetett adataim alapján megállapítható, hogy tényleg az volt. tehát nyilvánvaló, hiszen éppen a képviselő úr beszélt, akit a jegyzőkönyv szerint meg is tapsoltak a túlsó oldalon, logikus volt tehát, hogy nemi a tapsolók felé, vagyis azok felé szólok, akik tapsolnak, hanem a felé, aki éppen beszél. E^ tehát téliesen érthető. Egyébként kértem a Ház naplóbiráló bizottságától is, hogy a naplót ilyen értelemben módosítsa. Tisztelettel kérem, «méltóztassék ezt tudomásul venni. (Helyeslés.) Elnök: Áttérünk az interpellációk meghallgatására. Az első interpelláló Kövér Gusztáv képviselő úr volna, p azonban interpellációjának elhalasztását kérte. Kérdem, méltóztatik a halasztást megadni 1 ! (Igen!) A Ház a halasztást megadta. Következik Stitz János képviselő úr interpellációja a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz. Kérem a Jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Spák Iván jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz a budapesti színházak körüli furcsa eseményekről. 1. Hajlandó-e a miniszter úr a Színművészeti Kamara önkényesnek látszó intézkedéseit revízió alá venni? 2. Megindokolható-e az az- állásfoglalás, hogy egyes színdarabok a vidék erkölcseit, sértik. — Budapestét nem?« Elnök: Stntz János-: kénviselő urat illeti a szó. (Felkiáltások: Nincs itt!) A képviselő úr nincsen jelen, ezért interpellációja töröltetik. Következik Szabó Gyula képviselő úr internelláeiója az iparügyi miniszter úrhoz. Kéretni a jegyző urat, szíveskedjék az interpellációt felolvasni. Spák Iván jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. iparügyi miniszter úrhoz a kerületi iparfelügyelők számának növelése tárgyában. Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, ho""^ a kerületi iparfelügyelők túl vannak h al m o zv a m unk áv a 11 Ennek következtében sem a legszükség< s-ebb ellenőrzési feladatokat, sem az iparfejlesztéssel kapcsolatos munkálatokat. elvégezni nem tudják. Nem jut idejük az ipari alkalmazottak gyári szociális viszonyainak megfigyelésére, legkevésbbé pedip; a különösen gondozásra szoruló ifjúmunkások és iparostanoncok helyzetének, muukáltatásáiiak megfigyelésóre. Mit szándékozik tenni a miniszter úr ezen helyzet megszüntetése érdekében és hajlandó-e a kerületi i partei ügyelők számát növelni? < Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Szabó Gyula : T. Ház! Az iparfelügyelők számának szaporításához olyan országos jellegű közérdek fűződik, hogy ezt a kérdést a t. Ház elé kellett hoznom, mégpedig azért, mert az örvendetes területgyarapodásokkal kapcsolatban, úgy látszik, az ipari közigazgatás átszervezése és decentralizációja válik szükségessé. Alig néhány nappal ezelőtt tárgyaltuk itt a Ház előtt a tanügyi közigazgatás decentralizációjáról szóló törvényjavaslatot, és természetes, hogy majdnem időbelileg is egyező ennek a kérdésnek a szüksége másutt is. Amint a kultuszminisztérium a főigazgatóságok felállításával kívánta a munka tömegét elosztani, — s így mindazt, ami végrehajtás, és mond.iuk, az lelsőíokú 'tanügyi hatóság joghatásköre alá tartozik, elintéztetni, ugyanilyen értelemben szükséges volna a múlthoz hasonlóan, három ipari főfelügyelőség felállítása. Most legalább is a budapesti főfelügyelőséget állítsák fel, és így iktassanak be az iparúgyi minisztérium és az ipari felügyelőségek közé egy ilyen másodfokú ipari hatóságot. Természetes, hogy ehhez elsősorban az^ iparfelügyelők számának szaporítása szükséges. Van az ipar fel ügy élők létszámával kapcsolatban egy más természetű kérdés is, amit ezzel az mterpellációvjal kapcsolatban kell elmondanom, nevezetesen az, hogy az inarfelügyelők számának szaporításává], illetőleg^ az iparfelügyelők beállításával egyidejűleg^ vizsgálat alá kell venni az iparfelügyelőségek iparügyi jog-hatóságának tartalmát is." Iparügyi joghatósággal kell őket felruházni. Ma az a helyzet, hogy ha egy iparfelügyelő kimegy egy gyárteleure és otí valami rendellenességet tapasztal és kihágást lát — megteszi észrevételét ott a gyártelepen * utána megteszi a maga feljelentését <es hivatalból átteszi a feljelentését az I fokú közigazgatási hatósághoz, mint elsőfokú marügyi hatósághoz. Az elsőfokú iparügyi hatóság előadója. aki közigazgatási ember és egvéb kérdéssel is foglalkozik, nem pusztán ezekkel a kérdésekkel, vagy ráér kimenni és intézkedni, vagy nem ér rá. Ez esetben a felelősségrevonás és annak hatása késik. Az élet azt mutatja, hogy a késedelmes elintézés úgy, amint az »a banges fényjelenségeknél történik, hogy először látjuk a fényt, azután jön a hang« (és nagyon gyakran késik az a hang, mire odaér),_ — árt az ügy és a hatóságok komolyságának is. Ha az ipar felügyelőktől a minősítés tekintetében — különösen a főfelügyelőség felállítása mellett — azt kívánnók meg, hogy Jogi végzettségűek legyenek, mint a bányakapitány62*
