Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-205

436 Az országgyűlés képviselőházának 205. ülése 1941 július 2-án, szerdán. ság emberei, vagy pedig legalább valami, a jegyzőkéhez hasonló közigazgatásjogi jellegű tanfolyamot kapnának, egészen nyugodtan rájuk lehetne bízni a szakfelügyeleten kívül az elsőfokú felügyeleti hatáskörükbe tartozó ipari ügyek elsőfokú jurisdictióját is. T. Ház! Az ipar felügyelők személyi kérdése egy ilyen lényeges szervezeti kérdéssel is összefügg. Összefügg azonkívül az iparfejlesztés gondolatával is. Ma az a helyzet, hogy az iparfelügyelők feladata eUátni az általános jellegű iparfelügyeletet, kazánvizsgálatot. A nagyobb vállalatok külön kazánvizsgáló bizottsággal, illetőleg egyesülettel intézik az iparfelügyelők kazánvizsgálati hatáskörét. A háziipari felügyelőség ck^ szintén egészen külön úton járnak, a kisipari szervek szintén külön úton járnak. A legújabb szerv, amelynek a felállítását mindig sürgettük és vártuk, a • munkaügyi felügyelői szervek felállítása (Úay van! lJ{jy van! jobbfelol.) szintén külön és_ önálló utakat jelent. Ezek szerint az történik, hogy ipari téren 6 vagy 7 munka* ímess'yén minden intézmény öncélúan halad és nincsen meg ezek működése között a mindennapi és szerves összefüggés. Márpedig a munkát nemcsak decentralizálni kell. hanem iparpolitikai irányítás szempontjából bizonvos fokig egyesíteni is! Az elképzelt új iparfelügyeiőség, illetve iparfőfelügyelőség »egy kis minisztérium lenne«, ahová másodfokon minden ilyen ipari részletügy tartozik. Elsőtökön az egyesített inarfelügvelőségekhez, másodfokon az ipari főfelügyelőségekhez, ahol. kiterjesztett hatáskörrel, ugyanazok az emberek, ugyanazok az erők, akik ma az iparfelügyeletbe és a különböző felügyelőségekbe vannak beállítva, vagy lesznek beállítva, egészen bizonyosan hatékonyabban fognak az iparfejlesztés terén dolgozni tudni. Ha nem választja el őket ogymástól két különböző hivatal, mert hiszen egy hivataluk lesz, egy a közigazgatásuk, csak éppen mindenkinek a munkaköre — előadói beosztása szerint: más és más — célszerű s egységes iparpolitikát biztosító decentralizációt biztosítottunk. Most, hogy az ország területe gyarapszik, és ezen a téren további reményeink vannak és lehetnek (tJgu van! ÜSU van!), nagyon tneií gondolán dó az, hogy idejében és az eseményeket megelőzve szervezzük át az iparfelügyelőségeket az előbb említett módon. Szerezzük meg ehhez elsősorban azokat, akiket jogászi képzettségű iparfelügyelökké lehet átkénezni vagy átképeztetni. Nem közérdek nélküli dolog az, hogy legutóbb, amikor meghirdették országosan^ az • iparfelüayelői állásokat, arra senki sem jelentkezett. Nem jelentkezett egyszerűen azért, mert hiszen a XT. fizetési osztályba manapság ugyan melyik okleveles gépészmérnök, vagy r szigorlómérnök fog elmenni? (l'Jmi van! Ügy van! jobbfelol.) Nem tudom, méltóztatik-e tudni azt, hogy ezeket a XI. fizetési osztályba felvett embereket a múltban csak 4—5 évi gyakorlat után nevezték ki magasabb fizetési osztályba. Ez az oka annak, hogy az iparfelügyelet nem hogy az előbb vázolt megnövekedett és határozott célú és irányú iparpolitikai vagy iparfelügyelői feladatok ellátásához kapna embereket, hanem annyi személyzete sincsen, amivel a mostani egyszerű és csak általános iparfelügyeleti teendőket el tudná látni. A pályázat ügyében azután természetesen az történt, hogy külön meghatalmazás alapján az illetékes minisztérium magasabb kezdő fizetési osztállyal hirdette meg azt és így találtak egy-egy embert, de még mindig nem azokat, akikre magának az állami igazgatásnak is tömegével volna szüksége. Legyen szabad itt ezzel a kérdéssel kapcsolatban felbívom a t. Ház szíves figyelmét arra, hogy sürgősen rendezendők ezek a köztisztviselői javadalmazások. Minőségi tisztviselőkre van elsősorbaii szükség az államnál. Ha szükség van a magánvállalatnak elsőrangú mérnökökre, műszaki erőkre, nem kétséges, hogy annál inkább van szüksége ezekre a nagy gyakorlati tapasztalatokkal rendelkező mérnökökre magának az államnak, az állami igazgatásnak, az iparügyi igazgatásnak. Hogyan elenőrizzen^ valaki akkor, ha az történik, hogy egy minőségileg gyengébb valaki gyakorolja az állami ellenőrzés kötelességét, egy hazánkban elhelyezkedett nagyobbtudású, az ipari termelés terén tapasztaltabb emberrel szemben, ha nem gondoskodunk kellő számíi és kiváló fiatal iparfelügyelői utánpótlásról

1

? E helyről is tisztelettel sürgetem, rendezzék az iparfelügyelőknek nem csak: személyzeti létszámkérdését, hanem státusát is olyan érteleimben, hogy ezek a fiatal iparfelügyelők négy-ötévi gyakorlat után, tehát 26—28 esztendős korukban kinevezhetők legyenek legalább a VIII. fizetési osztályba. Ez egy olyan fizetési osztály, amely a különböző pótlékokkal együtt tisztességes megélhetést, családalapítást tesz lehetővé és azt a biztatást nyújtja az illetőnek, hogy ha 28 éves korában bekerül a VIII. fizetési osztályba, akkor 40 éves korában egészen tisztességes fizetési körülmények között lehet állami alkalmazott. Zavartalanul dolgozhat addig is és hivatásának élhet mindenféle melléktekintet nélkül. így nem fog elkívánkozni az államtól, vagy pedig- nem lesz onnan elcsábítható anyagi és megélhetési gondok miatt. z z T. Ház! Az ipar felügyel őség kérdésével kapcsolatban is tisztelettel kérem a kormányzatot, elsősorban az iparügyi miniszter urat, hogy a korábban már beígért munkafelügyelőségek kérdését sürgősen hozza tető alá. (Helyeslés jobbfelol.) Ne legyen akadálya az előbb említett javaslatom és óhajomnak, t.i az iparfelügyelőségek országos átszervezése, a munka felügyelőségek _ felállításának. Történelmi időket élünk, amikor tulajdonképpen nem munkafelügyel őségi, hanem szervezeti, szakszervezeti), politikai, társadalmi és egyéb kérdéseket kell az ipari munkásság vonalán valósággal máról holnapra megoldanunk: legalább addig ne késlekedjünk ezekkel a részletmegoldásokkal, mint amilyen a munkafelügyelők kérdése is. A^ 800.000 főnyi létszámra növekedett ipari munkásság ügyét, amely hála Istennek megnagyobbodott határok között dolgozik és amelynek foglalkoztatása a jövőre is — úgylátszik — biztosítva van, a munkafelügyelet terén is mielőbb rendezni kell. Az előbb említett igyongyötört és munkával agyonterhelt elsőfokú közigazgatási hatóságokra mint iparügyi elsőfokú hatóságokra, sem pedig az ipar fel ügyelőkre — mint ahogyan most van — juris dictio nélkül már az ríj feladatokat bízni nem lehet. Jöjjön tehát az errevonatkozó javaslat minél előbb, illletőleg állíttassanak fel ezek a felügyelőségek, hogy az elkövetkezendő ;

dőkben midazok a kérdések, amelyek a szociális prob-