Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.
Ülésnapok - 1939-194
Äz országgyűlés képviselőházának 194Mint a méhészeti egyesület elnöke, elmondhatom, hogy tavaly 1-60 pengő volt a méz ára, most pedig azon a címen, hogy termelési költség nem volt, 1-80 pengőben akarják megállapítani, de ugyanakkor azt a homokkal és agyaggal kevert méhetető cukrot, amely tavaly 80 fillér volt, most 1-87 pengőért akarják adni. Mégis azt mondják, hogy nincs termelési költség, nem emelhető az ár. Ezen a téren is szükség volna az élet megkönnyítésére. Tiszteletitek kérek 10 perc meghosszabbítást. Elnök: Kérdem, méltóztatnak-e a meghoszszabbítást megadni? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Reibel Mihály: Ami az 1. § (2) bekezdésében foglalt azt a megállapítást illeti, hogy ha »készletét jogszabály rendelkezése ellenere a forgaliOmbahozataltól visszatartja« stb., ezt mindannyian aláírjuk. Az ilyen embert meg is kell büntetni. A (3) bekezdéshez azonban már volna egy megjegyzésem. Ez a bekezdés azt mondja, hogy a terményeket megfelelő módon kell felhasználni és használható állapotban tartani. Ezzel nem. értek egyet. Tavaly például, amint láttuk, nem ért be a tengeri. Enj nek következménye az volt, hogy a tengeri jó egyharmadrésze elpusztult. Ha a terményt használható állapotban kell tartanom, akkor azt tisztogatnom kell és számolnom kell a beszáradással; azt is tudjuk, hogy az egész mennyiséget be kell jelenteni; a leszállításnál pedig — amint konkrét esetekből tudom — az utolsó dekáig megkövetelik a bejelentett mennyiséget; nem törődnek vele, hogy a tisztítás következtében mennyi porlódott el és mennyi száradt be, hanem megkövetelik azt a mennyiséget, amelyet mint felesleget annakidején megállapítottak. Ez a szakasz tehát magyarázatra szorul. A (4) bekezdés nagyon fontos; nagyon helyes, hogy valóban nagy megértéssel nyiil hozzá a dologhoz és azt mondja, hogy csak abban az esetben kíván büntetni, ha be van bizonyítva a nyilvánvalóan rosszhiszemű eljárás. Ez rendkívül fontos dolog, mert előfordultak olyan esetek is, hogy valaki kint élvén a tanyavilágban, nem tudott a rendeletekről és bár terménye nem volt elrejtve, ott volt a góréban, ott volt a padláson, mégis elkobozták az egész mennyiséget, nem törődtek vele, hogy jóhiszeműen vagy rosszhiszeműen járt-e el, mert a rendelet nem tett ebből a szempontból különbséget. Nagyon fontos tehát, hogy ez a bekezdés azt mondja, hogy csak abban az esetben lehet büntetni, ha a rosszhiszeműség egészen nyilvánvaló. Mélyen t. Ház! A jövő évi értékesítést illetőleg rendkívül fontos volna megállapítani, hogy mennyi az ellátatlanok száma, mennyi terményre van szükségünk. Ki kellene mondani, hogy a szükséges termények maradjanak mindenütt ihelyben,, ne vigyék azokat máshová és viszont máshonnan se hozzanak oda terményt, ha pedig ezt a szükségletet megállapították, akkor adják meg a kisbirtokosoknak azt a kedvezményt, hogy a megállapított áron azoknak, akik fel tudják mutatni a vásárlási igazolványt, kiadhassanak abból a terményből, hogy így a nehézségeket ki lehessen küszöbölni. A nagygazdáknak pedig az átlagközépárat fizessék. A jövőt illetőleg pedig igen kérem a miniszter urat, hasson oda, hogy a lisztadagokat emeljék. Ez nem lehet kevesebb, — mint említettem — mint legalább 22 kilogramm liszt havonta, amely megfelel annak, hogy naponta ülése 194-1 június 13-án, pénteken. ííi legalább, egy kilogramm kenyér jusson, mert ez az ő élete és ha ez nincs meg, akkor jöhetnek a legszebb törvényekkel, nem fogjuk őket soha megnyugtatni. Vigyázni kell arra is, hogy necsak a; kenyér legyen meg, hanem egyéb fontos tápláléka is a szegény embereknek, ezekről mind gondoskodni keli. Azt mondja a miniszter úr, hogy majd meg fogja állapítani azt az időpontot, amikor a gazdasági élet alkalmazkodása az új viszonyokhoz már annyira előrehaladt, hogy az újonnan kirótt kötelességek teljesítését méltán lehet súlyos büntetőjogi szankciók terhére megkívánni. Mindenesetre nagyon jó, hogy ez a kijelentés megtörtént, mert ebből azt látjuk, hogy ez a rendelkezés nem holnap fog életbelépni, hanem csak akkor, amikor erre feltétlenül szükség lesz, amikor a közellátásban felburjánzó visszaélések ezt az intézkedést követelni fogják. (Az elnöki széket Törs Tibor foglalja el.) Addig azonban mindnyájunknak oda kell hatnunk, hogy a közösségi szellemre neveljük a népet, (Meskó Zoltán: Ügy van!) hogy abban, ne lásson terhet és igazságtalanságot, hanem lásson egy szent és nemzeti feladatot, amely feladatnak teljesítésével egyedül tudjuk megmenteni népünket. Más népek letűnhetnek a térképről, elsülyedhetnek a történelem süllyesztőjében, de a magyar népnek meg kell maradnia. Nincs olyan ború, amelyre derű ne jönne. Amikor a legnehezebb a mi életünk, akkor kell arra gondolnunk, hogy lesz még egyszer ünnep a világon. Pártom állásánál fogva a javaslatot elfogadom. (Tavs.) Elnök: Szólásra következik 1 Spák Iván jegyző: Matolcsy Mátyás! Matolcsy Mátyás: T, Képviselőház! Az előttünk fekvő törvényjavaslatnak kéthónapos megszakítás utáni tárgyalása során azt kell hangsúlyoznom, amit a tárgyalás megkezdésekor pártunk nevében vezérszónokunk hangsúlyozott és meg kell állapítanom, hogy az azóta eltelt két hónap leforgása alatt sajnos, mindazok az aggályok, amelyeket felsoroltunk, már mint tapasztalati tények állanak mögöttünk. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ennek a törvényjavaslatnak célja az, hogy a termelés folytonosságát biztosítsa, a termelés fokozását a lehetőségig még inkább serkentse azzal a céllal, hogy az egész magyar társadalom ellátását biztosítsa és nem kisebb fontosságú kérdés az sem, hogy a tengelyhatalmaknak történő szállításokat zavartalanul lebo nyolíthassuk. Amikor a termelésnek ezt a rendkívül fontos szempontját felvetjük és hangsúlyozzuk, ugyanakkor meg kell állapítanunk azt, hogy a mi felfogásunk és az egész magyar gazdatársadalomnak s a gazdasági kamaráknak is az a felfogása, hogy a mezőgazdasági termelés folytonosságát és fokozását semmi módon nem lehet egyedül egy büntetőtörvénnyel elintézni,, hanem a mi megítélésünk szerint egyedül és kizárólag helyes gazdasági politikával lehet biztosítani. Nekünk az a meggyőződésünk, — és ezt itt beszédem elején kell leszögeznem —- hogy a magyar gazdatársadalom nagy többségének és hangsúlyozom, elsősorban a magyar parasztságnak a nevében, egyenesen vissza kell utasítanunk azt a beállítást, mintha az ő termelési készségét esak ilyen rendelkezésekkel le-