Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-205

4M Az országgyűlés képviselő hazaiak térni — a házassági index, szóval az ezer lakosra eső házasságok száma csak 7.7, a szaporodási indexe 11.1. Ebben rendkívül érdekes tanulság rejlik, amelyre mindjárt visszatérek. Németországnak a házassági indexe 9.4, szaporodási indexe 8. Ha nem volnának a világban elvont dolgok,, t. racionalisták, akkor tessék nekem megmondani, hogy miért szökött fel Ausztriának házassági indexe az 1937. évi 6.9-ről 1938-ban 12.7-re. Azt mondják, talán házassági kölcsön miatt. Ott sincs mindenkinek. Van itt még sok minden. Romániának házassági indexe 8

;

8, szaporodási indexe 10,4 és Magyarország 1938-as adatai: 8.2-es házassági index mellett 5.7 szaporodás. (Felkiáltások a baloldalon: Borzasztó!) Az első durva tanulság az, hogy a házasságok számával bizonyos mértékig együtt megy a szaporodási index is. Ez természetes. Minél több házasság van, annál ^ nagyobb a szaporodás. De van itt egy rendkívül érdekes tanulság a jugoszláviai szám vizsgálatánál. Ihre már a törvényjavaslat indokolása is utal, mikor azt mondja, hogy Jugoszláviában a, házasság előtti kötelező vizsgálatot... (A Idotür-lámpa kiyyullad.) Kérnék tisztelettel félóra meghoszabbítást. Elnök: Méltóztatnak a kért félórás meghosszabbítást megadni! (Felkiáltások: Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadja. Incze Antal: Jugoszláviában föl kellett függeszteni egy hasonló, még szélesebb körű, erősebh törvénynek meghozatalát azért, mert a .vadházasságok rettenetes elburjánzása köv.etkezett be. Ezt látszik igazolni az a tény, hogy a rendkívül alacsony házassági index dacára mégis a legmagasabb — 11.1-es — a szaporodási indexe Jugoszláviának. T. Ház! Mielőtt továbbmennék ezeknek a részletkérdéseknek taglalására, engedjen ( meg nekem az igazságügyminiszter úr egy előzetes megjegyzést, A javaslatnak az a része, amelynek szerény kritikáját most óhajtom gyakorolni, egy par excellence egészségügyi probléma. Ha ez így van, akkor tessék nekem megfelelni arra, miért kerüli ki ez a javaslat a társadalompolitikai bizottság részletes kritikáját, amikor minden ilyen vonatkozású törvényjavaslatot mindig a társadalompolitikai bizottság szokott letárgyalni; így például azt a bizonyos 1940 : VI. tc.-et is. Nem keresek e mögött semmi

( hátsó gondolatot,, de tessék nekünk, kissé érzékenyebb ellenzéknek, elli inni, hogy ezek olyan dolgok, amelyeket nem értünk meg és amelyekből azt gondoljuk, hogy ez a törvényhozásnak bizonyos negligálása a kormány részéről, (vitéz Imredy Béla: bemmibe sem veszik!) mert a kormány már azzal sem törődik, melyik témakör milyen bizottsághoz tartozik. (Tauf

fer Gábor: Orvosok nem is szóltak hozzá!) Nagy örömmel látom itt mindnyájunk kedves barátját, Johan Béla államtitkár urat. Az ő jelenléte bizonyítja, mennyire orvosi kérdés ez, a kormány azonban a javaslatot mégis a közjogi és igazságügyi bizottságnak adja ki. Részletes kritikám során még rá fogok mutatni néhány dologra. Szeretném azt a bírót vagy ügyvédet látni, aki ehhez a. dologhoz annyit ért, mint az orvos, aki a társadalompolitikai bizottságban van benn. T. Ház! Az egyik tanulság tehát az, hogy a házasságokat elő kell segíteni, a házasságok keletkezése elől minden akadályt el kell távoli, illése 19-U július 2-an, szerdán.. lítani, mert a házasságok száma természetesen alapja a szaporodási index alakulásának is. Nézzük csak meg most egy kissé abszolút számok alapján, hogy egy ilyen irányú házasság előtti kötelező orvosi vizsgálat végrehajtása Magyarországon milyen munkával járna. Az 1939-es statisztika szerint Magyarországon abban az évben 89.210 házasságot kötöttek, s ugyanakkor 285 tisztiorvos volt Magyarországon. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy minden tisztiorvos 616 egyén házasságáért lett volna felelős: nem mindet ők vizsgálták volna meg, de kétségtelenül adtak volna nekik bizonyítványt és túlnyomó részüket nekik kellett volna megvizsgál ni ok. A helyset még súlyosabb, ha rámutatok arra, hogy a 89.210, tehát kereken 90.000 házasságból 68.705, durván 70.000 volt a vidéken, a törvényhatósági jogú városokon kívüleső területen kötött házasság. Azt azután nem kell a t. Háznak sokat magyaráznom, hogy a magyar vidék hogyan néz ki még mindig orvosi ellátottság tekintetében. Ezért nem a jelenlegi kormányzat felelős; ez hosszú téma, nem akarok róla beszélni. Tény az, hogy tudok olyan vármegyét, amely remekül meg van szervezve — dicséretére legyen mondva a Johan államtitkár úr vezetése alatt álló szerveknek —36 rendszerestíett körorvosi állás van a megyében és ebből pontosan 18 van betöltve; ne méltóztassék azonban azt^ hinni, bogv ez a megye a legrosszabbul ellátott megyékhez tartozik. T. Képviselőház! Az előzetes vizsgálat gyakorlati lebonyolítása ilyen síkon is — ne vegye rossz néven tőlem a t. kormányzat — megoldhatatlan feladatok elé állítja ma az orvosi kart is. De van itt egyéb nehézség is. Ez a vizsgálat kérdése. Egy betegségről^ megmondani, hogy fertőző vagy nem fertőző — ezt Johan Béla államtitkár tir m ég jobban tudja, mint én — rendkívül nehéz. Ha már vizsgálatot vezetünk be, akkor nem megyek bele abba, hogy felületesen vizsgáljunk. A kritériumokat nagyon precízen ki kell dolgozni. Úgy tudom, az 1940 : VI. t.-cikkel kapcsolatban van erre vonatkozó inétzkedéseí az egészségügyi kormányzatnak, de most is vigyáznunk kell, hogy amikor törvényt hozunk, elvi megoldást csinálunk, akkor ne hagyjuk nyitva a gyakorlati kibúvók tömegét. Nem lehet például a Wassermanu-reakciót abszolúte értékelni akár pozitív, akár negetív az. Ha valakinek a Wássermanja pozitív, még nem biztos, hogy fertőző nemibeteg , ba pedig negatív, nem biztos, hogy nem az. Az előzetes orvosi vizsgálat gyakorlat i lefolytatása tehát rendkívül nehéz és különösen a tanyák szétszórt népénéi majdnem végrehajthatatlan. A gyakorlati eredmény — bár rossz jós lennék — különösen a tanyák népénél a vadházasságok elszaporodása lesz. Ez még a jobbik eset, mert az Úristen mentse meg ezt a népet attól, hogy a gyermeknemzések száma visszafejlődjék! Én ebben a kérdésben annyira elfogult vagyok, hogy ettől jobban félek, és azt mondom, inkább vadházasságok legyenek. A javaslatnak ez a része azonban szerintem ebből a szempontból végrehajthatatlan. Azt is megmondom, hogy kritikám ne látszók negatívnak, hogy mi az, amit meg lehel esinálni. Az 1940 : VI, te. kötelezően kimondja a fertőző gümőkór és a fertőző nemibetegségek kezeltetését. Mindenki, aki ilyen betegségben szenved, köteles magát kezeltetni. Ez a kitűnő,