Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.
Ülésnapok - 1939-205
Az , országgyűlés' képviselőházának 205. ülése 1941 július 2-án, szerdán. 417 gaztettét, ezt műtéti beavatkozással lehetséges megcsinálni! Ne, áltassuk magunkat hamis emberiességgel. Fajtánk érdekében, annak megvédése érdekében minden eszköz jó, csak célt érjünk vele. Értsék meg a zsidók, hogy ha neki k nem jók n törvényeink, akkor elmehetnek oda, olyan országba, ahol nekik megfelelőbb törvényeket hoznak. Azt szeretnők, ha «a mi országunkban a magyarság érdekében születnének törvények. Minthogy én a törvényjavaslatban nem látóin biztosítva minden oldalról a magyar fáj hathatós védelmét és a nemzeti szocialista gyökeres megoldást még csak meg sem közelíti, a javaslatot nem fogadom el. (Helyeslés a szélsőbc'loldalo)).) Elnök: Szólásra következik? Boczonátli Szabó Imre jegyző: vitéz gróf Hunyady Ferenc! Elnök: vitéz gróf Hunyady Ferenc képviselő urat illeti a szó. vitéz gr. Hunyady Ferenc: T. Ház! Ehhez a törvényjavaslathoz röviden ugyan, de nem azért szólok hozzá, mintha a vita jelenlegi előrehaladott stádiumában illusztris szónokok után újat tudnék mondani és nemcsak azért, hogy ii »dixi et sal va vi animam m earn« elve alapján lelkiismeretemet megnyugtassam, hanem azért is, hogy állásfoglalásom csekélyke súlyával igyekezzem hozzájárulni azokhoz a módosításokhoz, amelyeknek keresztülvitele ebben a törvényjavaslatban véleményem szerint okvetlenül szükséges. Régi elvem az, hogy nehéz időkben, veszedelmes időkben, háború idején és ma amikor egy rijabb világháborúban aktíve vesz részt nemzetünk, nem illik a nemzet lelki egységét megbolygatni. (Ügy van! Úgy van! jobbfelől.) nem illik a mindenkori kormány^munka ját nehezíteni. Ez az elvem megerősítést nyert a kenderesi beszéd fen költ szavaiban (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon.) és ha tudjak, hogy az, aki beszélt, hideg vérével és nyugalmával Teleki Pál tragikus halála alkalmával súlyos lelki megrázkódtatástól mentette meg a nemzetet, akkor fokozott mértékben tisztában kell lennünk azzal, hogy a normális időkben még a kormánypárti képviselő részére is fennálló kritikai szabadsággal óvatosan kell élni. Ha ennek ellenére bizonyos kritikával illetem ezt a javaslatot, teszem ezt azért, mert a javaslat alapelveivel ós célkitűzésével teljes mértékben egyetértek és inert ha van javaslat, amely elkésett' ha van javaslat, amelyről azt mondhatjuk, hogy debuisset nridem. akkor ez a javaslat az. Azt merem mondani, hogv ha a 67-es alkotmányos éra megkezdése óta ' bármilyen magyar kormány ezt vagy ehhez hasonló javaslatot hozott volna ide, mindegyik elkésett volna már, kivéve, ha a 67-es kiegyezési törvény közjogi vonatkozásai után azonnal beterjesztettek volna egy ilyen javaslatot. Mondom ezt annak ellenére, hogy 'tulajdonképpen komoly keveredés csak a P°'gári házasságkötés megszavazása után következett be. (Úfiy van! tlmi van!) Nehéz visszamenőleg elődeinknek szemrehányást tenni, mert hiszen más időben, más mentalitásban hoztak törvényeket, mégis megállapítható, hogy ha előrelátással bírtak volna, ma ez a probléma egyáltalán nem jelentkeznék, de nem bírtak kellő előrelátással s ma olyan helyzettel állunk szemben, hogy ideális megoldás lehetetlen. Olyan megoldást, amely minden igényt kielégít, olyant, amely minden igazságtalanságot meszüntet és amely új KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ X, ;_ . iazságtalianságot nem kreál, nem tudunk találni. Csak arra kell tehát törekednünk, csak arra kell ügyelnünk, hogy mivel tudunk viszonylag legtöbb jót, a legkevesebb áldozattal és a legkevesebb szenvedéssel elérni. Mint mondottam, ennek a törvényjavas latnak a célkitűzéseivel egyetértek, de a törvényjavaslat szövegével, mint az ezek között a határok között legnagyobb eredményre törekvő eszközzel nem vagyok teljesen megelégedve és nem értek vele teljesen egyet. Ezt az álláspontomat az előbb kifejtett nézetem mel úgy hozom összhangba, hogy tartózkodom az egyes kérdések kritikai megvilágosítusától és csak rámutatok arra a néhány kiegészítésire és módosításra, amely meggyőződésem szerint ezen törvényjavaslaton is sokat tudna még javítani. Itt van elsősorban is az, amit nem én hangoztatok először, mert a vitának majdnem minden szónoka megemlékezett róla: a zsidóság házasságon kívüli nemi érintkezésének kérdése. Tudom, hogy a miniszter úrnál is nyitott ajtókat döngetek, amikor ilyen törvényjavaslat 'benyújtásának a szükségességéről beszélek. De, ha el is tudom fogadni a miniszter úr álláspontját, amely szerint a IK'ÍZÜS ságon kivüli nemi érintkezés nem tartozik bele a házassági törvénybe, mégis azt kell vitatnom, hogy szorosan összefügg vele. Ennek a törvénvjavaslatnak egyik célja ennen a/ hogv a zsidónak a nemzsidó kereszténnyel való vérkeveredésének lehetőségét korlátozza' mert hiszen nem szüntet 1 ' meg. fÜgp van! iobhfelől.) Minthogy az ilyen vérkeveredés a házasságon kívüli érintkezés keretén belül is lehetséges, külön, de pá/rhuza.mnsfm ennek a kérdésnek a szabályozása is, mellérendelt Jelentőséggel, sürgősen szükségessé vélik. Ha az eddig elmondott érvek mellett rámutatok arra, milyenek voltak fizikailag- azok a terrorkülönítmények, amelyek lí)18/19-ben Budapest utcáin jártak, (Egy hona a .jobboldalon: Emlékszünk!) ha vissza emlékszünk ezeknek feltűnő zsidó ^típusára, de abból a magyar oaraszti vérből származó merészségre is. amelylyel a magyar állam és a magyar nemzet ellen törtek- akkor kép formájában látjuk magunk előtt, hogy mire vezet az, ha a kapitalista zsidónak az egyszerű származású- proletár va.gv magyar paraszt leányokkal való szaporodását szabadjára engedjük. Ha tehát elismerem, hogv külön törvényre van szükség. akVov is azt kívánom, hogv a külön törvény jöjjön azonnal, mert összetartozik a háza«sáíri törvénnyé]. (Helyeslés) Meg vagyok győződve ról*. hogy eírüek & Háznak minden jobboldali érzelmű képviselő tagia szívesen áldozza fel nyári szabadságának egy részét azért, hogy a miniszter úrnak alkalmat adion e'srv ilyen törvénvíavás* lat benyújtására és letárgyal ás ára. (Taps a jobboldalon.) A második nont, amellyel foglalkozni kívánok, a félvérek asszimilációjának a kérdése. (Halljuk! Halljuk!) Itt a magam részéről is le akarom szögezni, hogy elvileg helyesnek találnám én is, ha minden zsidónak és minden zsidó vérűnek a magyar fajia.l való további keveredését meg lehetne akadályozni. Gyakorlatilag is helyesnek tartanám ezt akkor, ha mondjuk például esak százezernyi zsidósággal és ennek megfelelő számú félvérrel állnánk szemben. De nnuthogv a valóságos szám ©Oin°l( sokvzoro -i és mínthogv « ma^var nemzetállag nem mondhat Te n félvóreknek ilyen 00
