Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.
Ülésnapok - 1939-194
30 Az országgyűlés képviselőházának 191 termelés fokozására, szóval, aki mondjuk, szabotálja a termelést, hogy ezzel elősegítse ellenségeink győzelmét, hanem ú*gy látja, hogy ez a javaslat mintegy előfutárja a kényszertermelésnek. Már podig a kényszertermelésnek a gazdatársadalom nem bíye. De nincs is rá szükség', mert a magyar gazdatársadalom mindig megtette a maga kötelességét, ma is megteszi, ezután is meg fogja tenni és meg fog tenni mindent, csakhogy minél többet tudjon termelni. Ennek azqnbaii vannak bizonyos feltételei. Ha ezek a feltételek megvannak, akkor örömmel és szívesen fog termelni, de ha ezek hiányoznak, ha nem látja munkájának eredményét, akkor elveszíti munkakedvét és nem fog termelni. Itt csak egy példára akarok hivatikozni, amelyet itt a Házba.n egyszer már szóvátettem, amikor sertésekről volt szó, de amely most már, hála Istennek, a múlté. Az én községem erős sertéshízlaló község. Az ottani gazdák memorandumát nyújtottam át, amelyben kimutattam, hogy 161-7 fillér a hízott sertés önköltségig ára. a sertést pedig 14(1 filléres áron vették át. Ez átszámítva azt jelenti, hogy aki száz darabot eladott, legközelebb már csak 70-et tudott beállítani, és ha a 70-et eladta, akkor csak 5t)-et tudott hizlalásra beállítani, szóval kénytelen volt látni, hogy vagyona hogyan csúszik ki a láJba alól. Hónapokig kellett ezért veszekedni, míg végre rendezték ezt a dolgot. Mélyen t. Ház! Ilyen rendelkezések, ilyen eljárások nem bizalmat gerjesztők. Vagy a közellátásnak még egynéhány hibáiát akarom bemutatni, csak azért, hogy igazoljam a gazdatársad a lomnak tartózkodó álláspontját a Javaslattal szemhen. Itt van maga a gabonaellátás. Azt mondja a rendelet, hogy a napszámosnak, kisbirtokosnak, szóval termelőnek 15 kg búza jár havonta. A kisbirtokosnak ez havi | 12 kilogramm lisztet jelent, a napszámosnak 9 kilogrammot. Még ha ez a mennyiség meg is volna, akkor is nagy volna a baj; de először is nincs meg*, másodszor pedig mindannyian nagyon jól tudjuk, hogy éppen ennek a társadalmi osztálynak, amely olyan nehéz munkát végez, életfeltétele a mindennapi kenyér. Méltóztassék meggondolni, hogy 9 kilogramm lisztet kap egy ilyen ember! Csak egyszer főzzön ebből az asszony tésztát, hány napig nem szabad majd kenyeret ennie, különösen, ha nagyszámú családról van szó! Valahogyan hibák vannak azoknál, akik intézik ezeket a dolgokat, nincs érintkezésük a néppel, nincs érintkezésük a faluval, mert nem tudnám azt elképzelni, hogy egy ilyen ember, akinek érintkezése van a falu népével, papirosra vetette volna azt, hogy: neked, napszámos, havonta 9 kiló liszt jár. Ez lehetetlenség, amikor annak a munkásnak naponta legalább egy kiló kenyérre van szüksége. Be ugyanez vonatkozik a kisbirtokos családjára is, mert ő ugyanolyan munkát végez, mint a napszámos. Mélyen t. Ház! Még tovább megyek. Előfordul most az, hogy az "ellátatlanok jelentkeznek és kérik a lisztet. Ott a raktártan hever a Futura száz meg száz mázsa búzája, kérik, hogy azt oldják fel. Ott van helyben. De azt nem lehet feloldani, az túlságosan egyszerű intézkedés volna, hanem hoznak a Dunántúlról. Mindig azt mondják, hogy vagónhiány van, ilyenkor azonban van vágón és messziről j hozzák a lisztet. Most azzal az emberrel, aki lisztadómentes volna, megfizettetik az adót, ülése 19^1 június 13~án, pénteken, megfizettetik a fuvardíjat és amikor megérkezik a liszt, akkor megrökönyödve azt látja, hogy nem kenyérlisztet kapott, hanem nulláslisztet, amelyet drágábban kell megfizetnie, mint azt a kenyérlisztet, amelyet ő tulajdonképpen akart. Megfizettetik vele a költségeket és a végén községnek kell megfizetnie a szétosztásból bekövetkező hiányt. Nem tudom megérteni, miért nem lehet ezt egyszerűen megcsinálni, amikor a községben ott fekszik az a búza. Miért nem lehet azt mondani: te gazda, te napszámos, a lisztet megkapod búzában és a búzát te őrölteted meg, akkor lesz neked korpád, tudsz malacot nevelni, lesz a tehenednek is korpa. — Nem, ezt nem lehet ilyen egyszerűen megcsl nálni, hanem komplikálni kell, minél nehezebb szervezetet kell létesíteni. Pedig az ilyesmiben a gyorsaság, az egyszerűség az egyetlen segítség. Mélyen t. Ház! Ugyanígy vagyunk azután az ellenőrzéssel is. Megjelennek, megnézik, hogy mije van. Azt mondják, hogy tíz mázsa búzája van; azt feleli, hogy nincs, csak hét mázsa; azt mondják erre, hogy tízre becsüljük, három mázsát elkobozunk, azonnal szállítsa le. — Nem lehet ilyeneket csinálni! Pedig tömegével vannak ilyen esetek! Egyik sem akart elrejteni árut, egyik sem akarta elvonni a forgalom elöl. Sőt többet mondok. Amit a konvenciós cseléd kapott az uraságtól, még azl is ellenőrzés alá veszik és miután nem jelentették be, mert az uraság úgy vélte, hogy az a munkás bére, az egész tengerit, amelyet n konvenciós cseléd kapott volna, egyszerűen elkobozták. Ezek tények, amelyek megtörténtek. Mindezek az esetek nem alkalmasak arra, hogy bizalmat gerjesszenek a jövőt illetően. Itt van például az az eset, amikor a tengerit le kell szállítani. Leszállítják 18-80 pengőért a Futurának, ottmarad helyben és amikor kiigényli, akkor 20-60 pengőt kell érte fizetni. Azt kérdezik, miért van ez a költség, amikor még az egyik sarokból a másikba sem kellett átvinni a tengerit 1 ? Ez szerintem árdrágítás, éppoly árdrágítás, mint amikor a hadseregnek a 110 pengős disznót 200 pengőért adják el. Még valamire szeretném a miniszter úr figyelmét felhívni, ez pedig az lenne, hosry^ nagyon sokan voltak, akik búzájukat tárolták a malmokban. Most onnan havonkint megkapják a fejkvótájukat, amely nekik Jár, de nem tudják, hogy mit csináljanak a többlettel, amelyet zároltak. Nem tudják eladni, pedig el kellene adni és kellene már ért© a pénz is. _ Ez egy megoldatlan kérdés, amelyre azt mondnak, hogy majd a leszámolóbizottság elintézi, de ez a leszámolóbizottság eddig még nem jelentkezett. Ugyancsak úgy vagyunk a bőr dolgában is. Egyik községemben — ötezer lelkes község; — havonként 107 pár kész cipő és 60 pár féltalp adható ki. Ez azt jelenti, hogy egy-egy személy háromévenként jut egy pár cipőhöz és hatévenként, jut egy pár talpaláshoz. Tudom, hogy az iparosoknak is milyen nagy nehézségeik vannak ennek következtében. De akkor minden anyagot fel kellene használni! Ezzel szemben például, ami a bőrvásárlást illeti, csak sózott bőröket vásárolnak, pedig minden gazdaságban vannak szárított bőrök is. A szárított bőröket nem veszik meg, de nem is engedik feldolgozni és senki sem tudja megmagyarázni a gazdának, hogy mi ennek az oka. Vagyon pusztul el így. Bizonyos, hogy nagy nehézségek ezek, de nem olyan nagyok, hogy ne lehetne özeket megoldani, •
