Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-204

Az országgyűlés képviselőházának teni a t. Ház előtt, amire már Maró thy t. képviselőtársam is rámutatott, hogy egy ilyen házassági tilalom, ép a zsidóság oldalá­ról nem ismeretlen fogalom. Amire ő csak utalt, én meg akarom itt névszerint is emlí­teni. A Szentírás ószövetségi része több he­lyen említést tesz arról, hogy nemcsak egy ilyen zsidó reform volt, amely a vegyeshá­zasságoktól megtisztította a zsidó fajt. Ilyen reformról szó van Ezsdrás próféciájának ki­lencedik részében a 12—14. versekben és az egész 10. fejezetben, Nehemiás könyvében, a 13. fejezetben. Még előbb kellett volna emlí­tenem Mózes IV. könyvének 25. fejezetét.-Ügy, hogy a zsidóság maga is gyakorolta ezt a házassági tilalmat, ezt a fajtisztítást, meglévő házasságoknak azonnali szétbontása, érvény­telenítése, sok esetben halállal való megszün­tetése révén is, és talán azért lett nemcsak vallásában, hanem fajában is annyira felold­hatatlan és szétbonthatatlan konglomerátum­má, egységgé, mint amilyennek mutatkozik. Vegyük még hozzá azt, hogy ez a zsidó­ság nemcsak az ószövetség alapján, hanem a talmud alapján áll. Azzal is számolnunk kell, hogy a zsidóság nem az ószövetség népe első­sorban, hanem a talmnd népe, amely könyv kifejezetten keresztyénellenes, krisztusellenes és amelynek sokféle rabulisztikája mérhetet­len sok kiutat enged olyan etikai kérdésekben, ahol minket szigorú, zárt és örök szabályok kötnek. Láthatjuk tehát, hogy ez a kérdés nemcsak^ faji oldalról, hanem etikai oldalról is rendkívül fontos, indokolt és olyan kérdés, amelyet még a kellemetlen behatások és kö­vetkezmények ellenére is, inkább százszor szívünkhöz kell szorítanunk, mint egyszer el­taszítanunk magunktól. Ugyanakkor, amikor a házasságnak ótesta­mentumi és talmudi vetületeivel és kérdéseivel foglalkoztam, foglalkoztam a házasságnak az új testamentumban lefektetett lényegével is. Igen t. Ház, azt látom, amit már sokszor lát­tam, ahányszor ezek az újtestamentumi textu­sok hozzámszóltak, hogy (Mozgás a szélsőbal­oldalon.) a házasság, igenis, az Isten teremtési rendjének az Isten által létrehozott ténye, a há­zasság olyan szolgálat, amelyben a házasfelek szolgálnak elsősorban Istennek, azután az egy­háznak és szolgálnak a gyermekeknek, a jövő generációnak és ezen a jövő generáción keresz­tül mindazoknak a közösségeknek, amelyeket éppenúgy Isten adott, mint ahogy a családot is az Isten teremtési rendje adta. Szolgálnak a családnak, az egyháznak és a nemzeti közös­ségnek, és az azon felépülő hazának. Ha így van, t. Ház, ha annyira Istentől adott, Istentől teremtett ez a házassági szent szolgálat és szent kötelesség, akkor én nagyon szívesen támogatok, — szinte azt merném mon­dani, hogy felhatalmazás nélkül is egyházam nevében mernék szólni — minden olyan tör­vényjavaslatot, amely a házasság felbontha­tatlanságát akarja kimondani és elősegíteni. A Szentírás is csak két esetben ismeri a há­zasság megszűnését: vagy a házassági hűtlen­ség, a házasságtörés esetében, vagy pedig akkor, ha a házasfelek egyike meghal. De kész volnék a házasság teljes felbontatlanságán együtt munkálkodni, csak legyen tiszta és szent ez a házasság. Ezen a ponton kell arra rámutatnunk, t. Ház, hogy a házasságok ma nem tiszták és nem szentek, amint erre már többen rámutattak az előttem felszólalók közül. A házassági élet megromlott. Kell, hogy bűnbánattal vállaljuk mindazt, ami ebből a megromlásból reánk esik. KÉPVIS^ÖpAZI NAPLÓ X, 'OU. illése 10ki július 1-én, kedden. Sí)8 A keresztyén erkölcs elhomályosulásának, a krisztusi gondolatok köz- és magánéletből való kiesésének reánk eső ódiumát, igenis kell, hogy vállaljuk, de rá kell arra is mutatnunk, hogy ennek a romlásnak az egyik tényezője rontás volt: egy olyan házassági etikának szó­ban, írásban és tettben való hirdetése és pro­pagálása, amely romlott házassági etikával igenis elrettentő példákat, elrontó példákat elsősorban a zsidó házasságok, másodsorban pedig a zsidó-keresztyén vegyes házasságok szolgáltatták. Vájjon nem állt-e itt és nem áll-e még mindig előttünk egy olyan házassági etika, amelynek alapja elsősorban nem a szol­gálat, a hit és az áldozat, hanem az üzlet,(Ugy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) amely első­sorba, szinte kizárólagosan az alku alapján áll. És vájjon nem ez az etika szüremkedett-e át a keresztény házasságok szempontjai közé és nemcsak a szempontok közé, hanem ma­gukba a házasságokba is a zsidó-keresztény házasságokon keresztül? Igenis állítjuk, hogy nemcsak a magyar fajiságot, hanem a magyar etikát megrontó tényezők között sem lehet né­mán és vakon letagadni és elhallgatni a zsidó­ság kárhozatos szerepét és a zsidósággal meg­kevert vérű félzsidóság káros szerepét. T. Ház! Számtalanszor nyílt alkalmam faluszolgálatom és egyéb szolgálatom közepette látni, hogy az a sajnálatos és szörnyű deka­dencia, amely a mi falvaink népében, de az egész magyarságban is végbement, a magyar bűnöknek ez a szörnyű elharapódzása néha milyen egyenes és letagadhatatlan összefüg­gésben van a zsidók szerepével. (Ügy van! a jobboldalon.) Merném állítani, hogy a zsidóság éppen azért tudott olyan régi idő óta rászí­vódni a magyar életgyökerekre és annyira megsokasodni nemcsak belső szaporaság, ha­nem külső beköltözés által is, mert elsősorban a mi bűneinkre szívta rá magát. (Ügy van! a jobboldalon.) Azt kell látnunk, hogy a zsidó­ság, különösen a közelmúltban, szinte elsősor­ban, üzletileg is a magyar bűnökből élt, a ré­gen értékes földesúri, kisnemesi középosztály könnyelműségéből, mert a költekezési vágyát kiszolgálta a hitelnyújtással, de be is nyúj­totta érte a számlát. Elt egyéb magyar bű­nökből is és vájjon nem gondolkoztat-e száz­szor meg bennünket, miután már százegyszer rámutattunk, az, hogy a nemzetgyilkos szélső­séges mozgalmak élenjárói között ott láttuk a zsidóságot. Hadd mutassak rá, hogy a magyarság egész izlésromlásának, nyelvbeli, művészetbeli ízlésének, a tánc, a zene, az irodalom terén való izlésromlásának főoka elsősorban a magyaror­szági zsidóság volt (Ügy van! Úgy van!) vagy mondhatnám, a világ-zsidóság, amellyel a ma­gyar zsidóság mindig nagyon intenzív kapcso­latot tartott fenn. Vájjon nem látjuk-e, % hogy a magyar bűnöknek az iparai, a bordély, a kocsma, a pornográfia zsidó művelők, üzlet­szerzők és üzleti kihasználók kezében voltak. Ha ezek így vannak, akkor vakok lennénk, ha nem látnók meg, hogy ezen a biológiai és eti­kai fajhigításon és fajkarakterhigításon na­gyon, de nagyon sürgős szükség segíteni és ennek sürgősségét nem szünteti meg, sőt alá­húzza a sürgősségét az, hogy történelmi időket élünk. Éppen a történelmi időkben ránk há­ruló fontos exisztenciális és honvédelmi érde­kek, ha soha máskor nem parancsolták volna, most parancsolják, hogy nézzünk bátran szembe ezekkel a követelményekkel (Helyeslés a jobb­és a szél sőbalol dalon.) és ragadjuk meg az or­?6

Next

/
Thumbnails
Contents