Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-204

í$6 Az ország gyűlés képviselőházának voslás módjait, ha mégannyira szokatlanok, vagy némelyek számára fájók és radikálisak is lennének. Akármennyire fájó dolog, hogy lesznek ennek a törvényhozásbeli intézkedésnek sebesültjei, előttem az is fájó dolog, hogy voltak súlyos sebesültjei, valóságos és etikai halottjai a törvényhozásbeli intézkedések eddigi elmaradásának is. (Ügy van! Ügy van! Taps a jobboldalon, a középen és a szélsőbaloldalon.) Es ha némelyek előre sírnak — nem egy esetben nagyon krokodilusszínezetűek és szivárványtörésűek ezek a könnyek — azokért, akik károsodni fognak e miatt a törvényjavaslat miatt, azt kérdezzük, hogy mikor . és kisírt a zsidó leánykereskedők által elhurcolt magyar leánytestvéreink, a vengerkák ezreiért, (Ügy van! Ügy van! — Taps.) pária soráért kiszolgáltatottságáért, eladottságáért, as amerikai kivándorlókért? Es ki sírt azokért a magyarokért, akiket a zsidó etika fertőzött meg és sodort lelkileg a nemzetgyilkosság bűnébe és tartott rabszolgaságban vagy fosztott le rabszolgává gazdaságilag és anyagilag? A példák légióját tudnám felsorolni, de mivel a karzatnak hölgylátogatói is vannak és ők is hallják ezeket a szavakat, csak hangfogóval említem meg, hogy még mai napig is hallottam falusi zsidó kocsmárosról, aki azelőtt nemrégen még a romlatlan falu mindkét nembeli fiatalságát maga szoktatta rá az óvszerek használatára és aki ezeket az óvszereket forgalomba is hozta, T. Ház! Amikor mi lovagiasak, emberiesek és megértők vagyunk, akkor nem szabad elfelejteni, hogy ezek az érvek is szólnak hozzánk és ezek az érvek is parancsolnak nekünk. Nemzetünk aggódó, rajongó szeretete és annak a magyarságnak, amelyhez tartozunk, halálig kötő és életünk árán is parancsoló szeretete késztet minket ebben a tekintetben állásfoglalásra. Ismétlem: ebben a javaslatban egy nagy magyar fajvédelmi törvény egyrészét látom, egy még ezután megteendő határozott és egyenes útnak egy szakaszát. (Helyeslés jobbfelől.). De ha első is, ha egy is, mégis valami és ezért Örülök, hogy van. Egy magyar közmondás azt a feleslegesnek látszó, de mégis igen nagy böleseséget mondja, hogy »hogy mielőtt mennénk, hát indulnánk«. Valóban a célhoz éréshez szükséges a célig megteendő út, ehhez az úthoz pedig szükségesek az első elhatározó lépések. En is azt tartom, messzire kell még mennünk, hogy be tudjuk hozni az elmulasztottakat, de mielőtt oda érkeznénk, ime ezzel a javaslattal r

is elindultunk. Szívből örülök ennek az elindításnak és akadályoktól, nehézségektől mentes jóútat kívánok neki. A javaslatot tisztelettel elfogadom. (Éljenzés és taps. A szónokot üdvözlik.) Elnök; Szólásra következik? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Makkal János! Elnök: Makkai János képviselő urat illeti a szó. (vitéz Imrédy Béla: Ellene szóló jön most, kéremj — Zaj. — Elnök csenget,) Tévedés volt, a jegyző úr más nevet olvasott fel. (vitéz Imrédy Béla: Nekünk kell erre vigyázni?) Nem történt házszabálysértés. Gróf Károlyi Viktor képviselő urat illeti a szó! Gr. Károlyi Viktor: T. Képviselőház! Az előttem szól ott képviselő úr hosszas • védőbeszédet, jnondott ..a javaslat mellett és azt olyan jónak, tartott«' hogy úgy vélem, felfogása szerint ezzel a javaslattal valóban nagy lépés történt a magyar fajvédelem ér2Öh. ülése ÍÚipí július i-en, keddeú

t dekében. Én ebben a felfogásban nem osztoznatom, ellenkezőleg ezt a javaslatot teljesen elégtelennek tartom azon az úton, amelyen haladni kívánunk. Hogy csak egy általa említett példára hivatkozzam, itt van például a r leánykereskedelem megszüntetésének kérdése. Egyesek sajnálják, siratják azokat, akiket bánt, akikre lesújt ez a javaslat! Hol van ebben a javaslatban olyan rendelkezés, amely kiküszöbölné a zsidó leánykereskedők tevékenységét? Őszintén meg' kell mondanom, hogy amennyire jónak találja az előttem szólott képviselő úr a javaslatot, ugyanolyan rossznak találom én. Az előttem szólott képviselő urak közül többen, például Varga képviselő úr azt mondotta hogy 50% magyar vér — körülbelül szószerint idézem szavait — plusz kereszténvség, felér az 50% zsidó vérrel. Hiába, ha százszor katolikus pap-képviselőtársam mondotta is ezt, semmi körülmények között és soha ezt az álláspontot magamévá tenni hajlandó nem vagyok. Közi-Horváth képviselőtársam azt mondotta, hogy a pap-képviselőket miért nem kérdezték meg e javaslat előkészítésénél? De talán mindjárt választ is adott arra, hogy miértnem kérdezte meg az igazságügyi kormányzat, mert azt mondotta, hogy az egyház kénytelen azt mondani, hogy ez a javaslat nem keresztényi. Én mély tisztelettel kérdem meg azokat, akik kifogásolják, hogy a papokat miért nem vonták be ennek megkérdezésébe, hogyha nem keresztényi ez a javaslat akkor miért volt egy ennél lényegesen szigorúbb javaslát elfogadható és keresztülvihető Olaszországban? Csak nem azért, mert ott Mussolini talán sokkal hatalmasabb, mint az itteni kormányzat? De ami lehetséges és elfogadható Rómában, az Magyarországon is elfogadható. (Ügy van! Taps a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Le kell szögeznem és tálán fölösleges külön rámutatnom arra, hogy a KöziHorváth képviselő úr által hivatkozott. 1894. évi XXXI. te. bizonyára nem a mi ideálunk. Mi örömmel üdvözlünk minden ennél jobb törvényt, a válások ellen ezekből a padsorokból történtek ismételt felszólalások, a házassági jog megszigorítását a mi pártunk részé-. ről éppen Nagy László képviselőtársunk sürgette. Mi tehát szívesen veszünk minden inieiatívát és intézkedést, amely a házassági jog megszigorítására vezet és amely nehezebbé teszi a valóban túlkönnyűvé tett: válások lehetőségét. Nem mehetek el megjegyzés nélkül előttem szólott t. képviselőtársaim beszédei mellett anélkül, hogy egypár szóval ne reflektálnék Rassay képviselőtársam beszédére. Én, vele ellentétben, nem zsidó, de magyar szempontból kívánom ezt a javaslatot bírálni. (Taps a szélsőbaloldalon.) Azt, hogy komoly-e, vagy nem komoly-e az a vita, amely a fajbiológia körül folyt vagy folyik, bizonyára nem ő lesz hivatott eldönteni. (Taps a szélsőbaloldalon.) Ö, talán a környezetében oly szokásos jó magyarságot használva azt mondotta, hogy »kétszer lett a magyar társadalom felzaklatva« azzal, hogy idehozták a zsidókérdést. Hát hogy hányszor »lett felzaklatva«, azt nem tudom, de semmiesetre sem azzal, hogy idehozták, hanem azzal, hogy megoldatlan maradt a zsidókérdés. A fajelmélet tagadása lehet opportúnus dolog, de az mégis igen nehezen vitatható tény, hogy különböző fajok vannak. Ha képviselőtársam min-