Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-204

í$6 Az ország gyűlés képviselőházának voslás módjait, ha mégannyira szokatlanok, vagy némelyek számára fájók és radikálisak is lennének. Akármennyire fájó dolog, hogy lesznek ennek a törvényhozásbeli intézkedés­nek sebesültjei, előttem az is fájó dolog, hogy voltak súlyos sebesültjei, valóságos és etikai halottjai a törvényhozásbeli intézkedések ed­digi elmaradásának is. (Ügy van! Ügy van! Taps a jobboldalon, a középen és a szélsőbal­oldalon.) Es ha némelyek előre sírnak — nem egy esetben nagyon krokodilusszínezetűek és szivárványtörésűek ezek a könnyek — azokért, akik károsodni fognak e miatt a törvény­javaslat miatt, azt kérdezzük, hogy mikor . és kisírt a zsidó leánykereskedők által elhurcolt magyar leánytestvéreink, a vengerkák ezreiért, (Ügy van! Ügy van! — Taps.) pária soráért kiszolgáltatottságáért, eladottságáért, as ame­rikai kivándorlókért? Es ki sírt azokért a ma­gyarokért, akiket a zsidó etika fertőzött meg és sodort lelkileg a nemzetgyilkosság bűnébe és tartott rabszolgaságban vagy fosztott le rab­szolgává gazdaságilag és anyagilag? A példák légióját tudnám felsorolni, de mivel a karzat­nak hölgylátogatói is vannak és ők is hallják ezeket a szavakat, csak hangfogóval említem meg, hogy még mai napig is hallottam falusi zsidó kocsmárosról, aki azelőtt nemrégen még a romlatlan falu mindkét nembeli fiatalságát maga szoktatta rá az óvszerek használatára és aki ezeket az óvszereket forgalomba is hozta, T. Ház! Amikor mi lovagiasak, emberiesek és megértők vagyunk, akkor nem szabad elfe­lejteni, hogy ezek az érvek is szólnak hozzánk és ezek az érvek is parancsolnak nekünk. Nem­zetünk aggódó, rajongó szeretete és annak a magyarságnak, amelyhez tartozunk, halálig kötő és életünk árán is parancsoló szeretete késztet minket ebben a tekintetben állásfogla­lásra. Ismétlem: ebben a javaslatban egy nagy magyar fajvédelmi törvény egyrészét látom, egy még ezután megteendő határozott és egye­nes útnak egy szakaszát. (Helyeslés jobbfelől.). De ha első is, ha egy is, mégis valami és ezért Örülök, hogy van. Egy magyar közmondás azt a feleslegesnek látszó, de mégis igen nagy böl­eseséget mondja, hogy »hogy mielőtt mennénk, hát indulnánk«. Valóban a célhoz éréshez szük­séges a célig megteendő út, ehhez az úthoz pe­dig szükségesek az első elhatározó lépések. En is azt tartom, messzire kell még mennünk, hogy be tudjuk hozni az elmulasztottakat, de mi­előtt oda érkeznénk, ime ezzel a javaslattal r is elindultunk. Szívből örülök ennek az elindítás­nak és akadályoktól, nehézségektől mentes jó­útat kívánok neki. A javaslatot tisztelettel el­fogadom. (Éljenzés és taps. A szónokot üd­vözlik.) Elnök; Szólásra következik? Boczonádi Szabó Imre jegyző: Makkal János! Elnök: Makkai János képviselő urat illeti a szó. (vitéz Imrédy Béla: Ellene szóló jön most, kéremj — Zaj. — Elnök csenget,) Téve­dés volt, a jegyző úr más nevet olvasott fel. (vitéz Imrédy Béla: Nekünk kell erre vi­gyázni?) Nem történt házszabálysértés. Gróf Károlyi Viktor képviselő urat illeti a szó! Gr. Károlyi Viktor: T. Képviselőház! Az előttem szól ott képviselő úr hosszas • védő­beszédet, jnondott ..a javaslat mellett és azt olyan jónak, tartott«' hogy úgy vélem, fel­fogása szerint ezzel a javaslattal valóban nagy lépés történt a magyar fajvédelem ér­2Öh. ülése ÍÚipí július i-en, keddeú t dekében. Én ebben a felfogásban nem osztoz­natom, ellenkezőleg ezt a javaslatot teljesen elégtelennek tartom azon az úton, amelyen haladni kívánunk. Hogy csak egy általa em­lített példára hivatkozzam, itt van például a r leánykereskedelem megszüntetésének kér­dése. Egyesek sajnálják, siratják azokat, akiket bánt, akikre lesújt ez a javaslat! Hol van ebben a javaslatban olyan rendelkezés, amely kiküszöbölné a zsidó leánykereskedők tevé­kenységét? Őszintén meg' kell mondanom, hogy amennyire jónak találja az előttem szó­lott képviselő úr a javaslatot, ugyanolyan rossznak találom én. Az előttem szólott képviselő urak közül többen, például Varga képviselő úr azt mon­dotta hogy 50% magyar vér — körülbelül szószerint idézem szavait — plusz kereszténv­ség, felér az 50% zsidó vérrel. Hiába, ha százszor katolikus pap-képviselőtársam mon­dotta is ezt, semmi körülmények között és soha ezt az álláspontot magamévá tenni haj­landó nem vagyok. Közi-Horváth képviselőtársam azt mon­dotta, hogy a pap-képviselőket miért nem kér­dezték meg e javaslat előkészítésénél? De ta­lán mindjárt választ is adott arra, hogy miért­nem kérdezte meg az igazságügyi kormány­zat, mert azt mondotta, hogy az egyház kény­telen azt mondani, hogy ez a javaslat nem keresztényi. Én mély tisztelettel kérdem meg azokat, akik kifogásolják, hogy a papokat miért nem vonták be ennek megkérdezésébe, hogyha nem keresztényi ez a javaslat akkor miért volt egy ennél lényegesen szigorúbb ja­vaslát elfogadható és keresztülvihető Olasz­országban? Csak nem azért, mert ott Mussolini talán sokkal hatalmasabb, mint az itteni kor­mányzat? De ami lehetséges és elfogadható Rómában, az Magyarországon is elfogadható. (Ügy van! Taps a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Le kell szögeznem és tálán fölös­leges külön rámutatnom arra, hogy a Közi­Horváth képviselő úr által hivatkozott. 1894. évi XXXI. te. bizonyára nem a mi ideálunk. Mi örömmel üdvözlünk minden ennél jobb törvényt, a válások ellen ezekből a padsorok­ból történtek ismételt felszólalások, a házas­sági jog megszigorítását a mi pártunk részé-. ről éppen Nagy László képviselőtársunk sür­gette. Mi tehát szívesen veszünk minden inieiatívát és intézkedést, amely a házassági jog megszigorítására vezet és amely nehe­zebbé teszi a valóban túlkönnyűvé tett: válá­sok lehetőségét. Nem mehetek el megjegyzés nélkül előttem szólott t. képviselőtársaim beszédei mellett anél­kül, hogy egypár szóval ne reflektálnék Rassay képviselőtársam beszédére. Én, vele ellentétben, nem zsidó, de magyar szempontból kívánom ezt a javaslatot bírálni. (Taps a szélsőbalolda­lon.) Azt, hogy komoly-e, vagy nem komoly-e az a vita, amely a fajbiológia körül folyt vagy folyik, bizonyára nem ő lesz hivatott eldönteni. (Taps a szélsőbaloldalon.) Ö, talán a környeze­tében oly szokásos jó magyarságot használva azt mondotta, hogy »kétszer lett a magyar tár­sadalom felzaklatva« azzal, hogy idehozták a zsidókérdést. Hát hogy hányszor »lett felzak­latva«, azt nem tudom, de semmiesetre sem azzal, hogy idehozták, hanem azzal, hogy meg­oldatlan maradt a zsidókérdés. A fajelmélet tagadása lehet opportúnus dolog, de az mégis igen nehezen vitatható tény, hogy külön­böző fajok vannak. Ha képviselőtársam min-

Next

/
Thumbnails
Contents