Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.
Ülésnapok - 1939-204
390 Az országgyűlés képviselőházának menyek után az ide visszatért idegen néoelemeknek milyen pretensiókat, milyen jogcímeket adtunk volna — kívülről és belülről — arra, hogy ugyanezeket a jogokat követeljékí És hová lett volna akkor a sokat emlegetett állampolgári és közjogi egység. (Rupert Rezső: Ne játszanak a veszedelemmel!) T. Ház! Amikor az elvakultság mellett ilyen kísérletek is felüthették fejüket, akkor is éppenúgy tapsoltak e mellett, míg végül a józan felfogás meg nem akadályozta ennek törvénybeiktatását. Éppen ezért azt kell kérnem, méltóztassanak bizonyos óvatosságot tanúsítani az újabb elgondolásokkal szemben. T. Ház! Lehet arra az álláspontra helyezkedni, amelyre több képviselőtársam helyezkedett, — közbeszólásában inkább, mint felszólalásában — hogy nem kell az asszimiláció, de az én álláspontom ^ az, hogy a magyar nemzet ezeréves történelmi szerepe, feladata, hivatása éppen az asszimiláció volt. (Maróthy Károly: A zsidókkal nem! Ugyan kérem! Színtiszta rabulisztika! A zsidó nem egyenlő a kisebbségekkel. — Zajú) Arra a kérdésre, hogy mi a haza, Renan azt felelte: egy mindennap megújuló nagy népszavazás. Hát, t. államtitkár úr, ha ez így van, mint ahogy egyetértünk, akkor el kell fogadni azt a további következtetést is, hogy a haza értékes elemei azok, akik egyéni tettükben, lelkületükben ehhez a hazához ragaszkodást vallják, hirdetik és bieonyítják. (Maróthy Károly: Bíró Pál és a többi síbolók! — Zaj.) Akkor lehet egyesekre nézve mértéket felállítani ebből a szempontból, de nincs senkinek sem joga egész csoportokat vallás, vagy ha úgy tetszik, osztály alapján kizárni ebből a közösségből. (Zaj a szélsőbáloldalon.) Elnök: Csendet kérek. Rassay Károly: De hogy .minden állampolgári jogban részesítsük azokat, akiknek neve a Budapesti Közlönyben napról-napra megjelenik, mint akik a disszimiláció mellett tesznek tanúságot, és dacára annak, hogy ez az ország mmdent adott nekik, kenyeret, tisztességet, magyar nevet, megtagadják magukat, (Ügy van! Ügy van! a baloldalon. — Maróthy Károly: Ne keverje össze a kettőt! Menjenek a zsidók Madagaszkárba! Vigye el őket magával) ezt nem helyeselhetem. Ezekről azt mondani, ho£ry ők értékes állampolgárok... (Folytonos zaj.) Elnök: Horváth Zoltán és Maróthy Károly képviselő urakat kérem, ne méltóztassanak párbeszédeket folytatni. Rassay Károly: ... hogy az ezekkel való keveredés a nemzet érdekét szolgálja, de esetleg az olyanokkal való összeházasodás, akik a nemzetért vérüket ontották, az azokkal való közíöisség a nemzet elkorososodásáihoz. megrontásához Vezet, ezt én a magam részéről sohasem fogom elfogadni. (Mokesay Dezső: Nem lesz áruló közöttük! — Maróthy Károly: Az amerikai magyarokat majd hazahozzuk! — Rupert Rezső: Ha a Meizlerek elmennek innen! — Zaj. — Elnök csenget.) Kifogást kell emelnem e javaslat ellen emberiességi szempontból is. Előttem szólott képviselőtársam rámutatott arra, hogy ezzel a javaslattal az úgynevezett félvérek — őszintén megvallom, röstellem embertársammal szemben ezt a kifejezést használni — százezrei lesznek visszautasítva egy olyan közösségbe, amelyből ők és szüleik már kiléptek. Erre lehet azt mondani, hogy érdektelen vagyok az emberi tragédiákkal szemben, de nem lehetünk 20A. ülése 19hl július 1-én, kedden. érdektelenek ennek a ténynek a nemzetet érintő káros következményeivel szemben. Nem lehetünk érdektelenek éppen a mai tlöirténelmi időkben, amikor nem tudjuk, hogy mikor hívatunk fel, az egész nemzet minden e^yes tagja létünk védelmére, nem lehetünk érdektelenek a tekintetben, hogy az urak könnyű kézzel, könnyű lélekkel egymillió állampolgárról lemondanak. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: CseUdet kérek. Rassay Károly: Nincs jogunk ezt a törvényt meghozni azokkal a kikeresztelkedett egyénekkel és utódaikkal szemben,... (Maróthy Károly és Rupert Rezső közbeszólnak.) Elnök: Maróthy Károly és Rupert Rezső képviselő urakat figyelmeztetem, hogy ha tovább méltóztatnak zavarni a szónokát, mindkettőjükkel szemben a házszabályok szigorát leszek kénytelen alkalmazni. Rassay Károly: ...nincs jogunk meghozni ezt a törvényt azokkal a keresztényekkel szemben, akik bíztak a magyar törvényekbén, és a magyar törvényekben bízva, alapították családi életüket. Hová fog vezetni az, ha az állampolgárok személyi státusára fé'lévenkint vagy évenkint új törvényeket hozunk 1 ? Hiszen azokat az »átkos« liberális egyházi törvényeket nem a nemzetnek egy kis csoportja hozta meg ezelőtt 50 évvel. Méltóztassanak felütni a naplót és elolvasni azokat a neveket, akik azok mellett a törvényjavaslatok mellett szavaztak. (Stitz János: Szabadkőművesek!) Dehogy szabadkőművesek, olvassa el a képviselő úr. (Mokesay Dezső: Nem tudták, mit cselekszenek, meg voltak tévesztve!) A magyar társadalom legkiválóbb egyénei álltak oda, és mint megdönthetetlen, egyetlen járható utat jelölték kí ezt a nemzet számára. (Mokesay Dezső: Az idő rájuk cáfolt!) Igazságos-e az. hogy azok, akik bízva a magyar törvényhozás útmutatásában, erre az útra léptek, most utódjaikban legyenek megbüntetve? Itt volt az első zsidótörvény, itt volt a második zsidótörvény, (Zaj.) amely igenis kijelölte az asszimilálás Útját a kikeresztelkedésben és a házasságban. Jogunk van-e egy év vagy másfél év után odaállani és azt mondani, hogy megváltozott az álláspontunk 1 ? (Egy hang a szélsőbáloldalon: Ha a nemzetnek használ, akkor igenis! — Zaj.) Hiszen a keresztény egyházak vezetői — méltóztassanak megnézni beszédeiket, prédikációikat — ezt az utat jelölték ki. És most mégis azt kell látnunk, hogy ezt megfordítják és egyenesen nem prémiumot adnak a? asszimilálás ezen útján jálróknak. hanem súlyos konzekvenciákkal sujtiák őket és utódjaikat. (Mokesay Dezső: Menjenek zsidó-országba!) Legyünk tisztáiban azzal, hogy ha ezt a javaslatot így elfogadjuk, ez a kérdés még mindig nem jutott dűlőre. (Mokesay Dezső: Az biztos.) mert amíg lesz ebben az országban nolitikai ambíció, addig az nem fogja kiengedni kezéből ezt a kérdést, az tovább foe? izgatni és tovább fog agitálni oolltikai hatalmi célok érdekében. (Rupert Rezső: A hatalmat akarják kézrekeríteni! Ez nem zsidótörvény, t. Haz. mert en meg vagyok róla győződve, hogy a zsidóság egv rétege a maga részéről talán még örömmel is látja ezt a törvényt, ezt a kikeresztelkedettek ellen irányuló törvényt, mert ne méltóztassék azf gondolni, hogy a tragédiák sora le fog záródni ott. azoknál, akik a törvény által ma közvetlenül érintve vannak Az egész társadalom feje fölött mint Damokles kardja fog le-
