Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-204

Az országgyűlés képviselőházának ezzel a javaslattal a kormány elment a józan­ság, az észszerűség legvégső határáig, és én igazán örülnék, ha láthatnám az azokról az előzetes tárgyalásokról felvett, mondjuk, mi­nisztertanácsi jegyzőkönyveket, hogy vájjon milyen megfontolások alapján jutottak el odáig, hogy ez a rendelkezés az észszerűség iegmesszeobmenő határáig is eljutott. T. Ház! Emlékszünk arra is, hogy a volt miniszterelnök, néhai Darányi Kálmán, hogy tiltakozott akkor az ellen, hogy abban a ja­vaslatban bármilyen vallássérelem, bármilyen közjogi sérelem lett volna s akkor törvénybe iktatták. A törvénybeáktatásnál már Imrédy volt miniszterelnök úr képviselte a javaslatot és emlékszünk azokra a felsőházi tárgyalá­sokra az egyeztető bizottságokban, ahol sür­gették a javaslat keresztülvitelét azzal, hogy el kell fogadni, hogy ennek nyomában meg­nyugvás álljonbe, és ahol ígéret, történt a tör­vényjavaslat jóindulatú, vagy bocsánatot ké­rek, nem kegyetlen végrehajtására. (Maróthy Károly: Ezt nem is tudtuk!) Ha a képviselő lír nemcsak újságot írna, hanem újságot ol­vasna is, akkor tudná. (Elénk derültség és taps a jobb- és a baloldalon. — Maróthy Ká­roly a jobboldal felé: Csak támogassák Ras­sayt! Csak támogassák! Jól van! A javaslatot meg majd mi védjük meg! — Zaj a jobbolda­lon. — Az elnök csenget.) Meg volt írva min­den lapban, azonkívül ki van nyomatva — a felsőház irattárában megtalálható — ezeknek a bizottságoknak 11 vagy nem tudom hány pontba foglalt határozata, (vitéz Várady László: Károlyok harca! — Derültség. — Ma­róthy Károly: Magának mindegy, nekünk nem mindegy! — Zaj. — Az elnök csenget.) Azután jött, t. Ház, egynéhány hónapig tartó nyugalmi időszak, jött a kaposvári be­szód, amelynek tartalmát a múltkor már tisz­táztuk, és azután jött a második zsidótörvény, és rövid egy év után másodszor lett a magyar társadalom felzaklatva. Üj rendelkezéseket hoz­tak: akik az első törvény szerint nem voltak zsidók, azok zsidókká lettek és lehet, hogy olyanok, akik akkor zsidók voltak, a miáisodik törvény klasszikus szövegezése következtében keresztényekké váltak, de mindenesetre bizo­nyos, hogy új tíz- és tízezrek felett megkon­dították a kenyértelenség harangját. Máig el­jutottunk ide és ma olyan a helyzet, hogy semmi értelmét nem látom annak, hogy az ál­lampolgári egyenjogúságról s a vallásszabad­ságról, ezekről a nagy eszmékről és elvekről beszéljek kritikámban az előttünk fekvő tör­vényjavaslattal kapcsolatban. Mégis legyen szabad, t. Ház, elmondanom egyéb szempont­ból a magam bírálatát ezzel az intézkedéssel és elgondolással szemben. Én, t. Ház, kifogást tettem ez ellen a ren­delkezés ellen, mert megállapításom szerint teljesen nélkülöz minden tudományos alapot. Ma délelőtt hallgattam igen t. képviselőtár­saim felszólalását. Az egyik helyről hallottam egy zsidó és egy általam közelebbről nem is­mert nemzsidó fajbiológusnak véleményét. Sipeki Bálás, mélyen t. képviselőtársam, aki­nek tudományos presztízse és tekintélye iránt én is nagy tisztelettel viseltetem, hosszabb be­szédet mondott, azonban ennek a rendelkezés­nek a fajbiológia mai állása szerinti tudomá­nyos alátámasztását nem a.dta, hanem egysze­rűen tényeknek fogadott el dolgokat, axiómái­kat állított fel és azokkal operált. T. képviselő­társam beszéde alatt folyton az volt az érzé­sem, hogy az én képviselőtársam felszólalását talán nem is annyira a jövőtől való félelem és KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ X. . _; i _ 2Ölf. ülése 19hí július l-m, kedden. 387 aggódás, mint inkább bizonyos múltbeli jelen­ségek miatti elkeseredés vezette. (Helyeslés a jobboldalon. — Maróthy Károly a jobboldal felé: Most tapsoljunk!) T. Ház, én állítom, hogy ennek a rendel­kezésnek tudományos alátámasztásával adós maradt a kormány és adósok maradtak azok is, akik ezt a javaslatot támogatják. Mire van felépítve ez a házassági tilalom? Fel van építve a fajbiológia legutóbbi fejlődése egypár ex­trém képviselőjének megállapítására, az úgy­nevezett neo-darwinizmus tételeire, amelyek közül az "egyik felállítja a fajok létének teó­riáját — ez különben régebbi teória is, azon­ban soha fenntartás nélkül tudományos el­ismerést nem nyert — a másik megállapítás pedig az, hogy ezek a fajok végzetesen deter­minálva vannak: vannak nemesek és nemtele­nek, magasabb és alacsonyabbrendű fajok, és ebből természetes konzekvenciaképpen levon­ták azt, hogy ezeknek a fajoknak keveredése a legrémesebb konzekvenciákkal jár. En elismerem, t. Ház, hogy a tudományos kutatás terén volt egypár ilyen kísérleti állo­más, de végállomáshoz ez a kérdés még nem jutott el és az újabb tudományos fejlődés mindinkább szemben áll ezekkel a tételekkel. Tehát, hogy egy ilyen kísérleti közbeeső állo­másról olyan messzi kirándulást lehessen tenni, mint amilyent ez a törvényjavaslat tesz, azt én tudományosan alátámasztottnak nem fogadhatom el. T. Ház, én nem akarok ennek a kérdésnek tudományos vitatásába vagy a tudomány ál­láspontjainak feltárásába belemenni. Időm se lenne hozzá. Valóban elfogadom a magyar nyelven is megjelent, rendkívül nagyértékű munkáknak azt a figyelmeztetését, hogy a faji kérdés és az egész fajbiológiának a problé­mája annyira súlyos és ködös, hogy ahhoz a laikus csak óvatosan nyúljon hozzá, mert sajnos, még a fajtudósok is meg vannak mé­telyezve a politikával (Rupert Rezső: La­grande német tudós azt mondja a magyar fajra, hogy dégénérait! — Mozgás a szélsőbal­oldalon. — Az elnök csenget. — Rupert Rezső: Itt egyszer idéztem a könyvét! Felolvastam.) De nincs is értelme annak, hogy én ennek a kérdésnek a tudományos oldalával foglal­kozzam. Azoknak kellett volna a kérdés tudo­mányos oldalával foglalkozniok, akik a maguk részéről egy ilyen messzemenő rendelkezést akarnak elfogadtatni a törvényhozással. Nincs értelme ennek, mert ez a kérdés már régen megszűnt tudományos kérdés lenni, és a poli­tika eszközévé, politikámmá, agitációvá, pro­pagandává és világhatalmi törekvések fegy­verévé lett. (Mokcsay Dezső: A gyakorlati élet mást mutat! A görbe orr! — Rupert Rezső: A maga feje se valami nagyon szép! — Derült­ség. — Az elnök csenget.) Kialakították a vér­teóriát, kialakították a fajmitoszt, amelyet tudományosan annyira nem tudtak alátá­masztani, hogy ma már azok is egymás­sal szemben állnak a tudományos vitában, akik ezt a fajmitoszt életre hívták. Mi azonban elfogadjuk indokul arra, hogy egy ilyen rendelkezést hozzunk be a törvény­tárba! (Gr. Zichy Nándor: A saját ká­runkon tapasztaltuk!) Hol tapasztaltuk? (Ru­pert Rezső: A Corvin áruházban! — Az el­nök csenget.) En, bocsánatot kérek, nem tapasz­taltam semmit. Igaz, hogy magánéletemben nem is kereskedtem senkivel, akitől ilyen ta­pasztalatokat szerezhettem volna. (Derültség. — Rupert Rezső: Nézzétek meg az ő arcát!

Next

/
Thumbnails
Contents