Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-204

Az országgyűlés képviselőházának ezzel a javaslattal a kormány elment a józanság, az észszerűség legvégső határáig, és én igazán örülnék, ha láthatnám az azokról az előzetes tárgyalásokról felvett, mondjuk, minisztertanácsi jegyzőkönyveket, hogy vájjon milyen megfontolások alapján jutottak el odáig, hogy ez a rendelkezés az észszerűség iegmesszeobmenő határáig is eljutott. T. Ház! Emlékszünk arra is, hogy a volt miniszterelnök, néhai Darányi Kálmán, hogy tiltakozott akkor az ellen, hogy abban a javaslatban bármilyen vallássérelem, bármilyen közjogi sérelem lett volna s akkor törvénybe iktatták. A törvénybeáktatásnál már Imrédy volt miniszterelnök úr képviselte a javaslatot és emlékszünk azokra a felsőházi tárgyalásokra az egyeztető bizottságokban, ahol sürgették a javaslat keresztülvitelét azzal, hogy el kell fogadni, hogy ennek nyomában megnyugvás álljonbe, és ahol ígéret, történt a törvényjavaslat jóindulatú, vagy bocsánatot kérek, nem kegyetlen végrehajtására. (Maróthy Károly: Ezt nem is tudtuk!) Ha a képviselő lír nemcsak újságot írna, hanem újságot olvasna is, akkor tudná. (Elénk derültség és taps a jobb- és a baloldalon. — Maróthy Károly a jobboldal felé: Csak támogassák Rassayt! Csak támogassák! Jól van! A javaslatot meg majd mi védjük meg! — Zaj a jobboldalon. — Az elnök csenget.) Meg volt írva minden lapban, azonkívül ki van nyomatva — a felsőház irattárában megtalálható — ezeknek a bizottságoknak 11 vagy nem tudom hány pontba foglalt határozata, (vitéz Várady László: Károlyok harca! — Derültség. — Maróthy Károly: Magának mindegy, nekünk nem mindegy! — Zaj. — Az elnök csenget.) Azután jött, t. Ház, egynéhány hónapig tartó nyugalmi időszak, jött a kaposvári beszód, amelynek tartalmát a múltkor már tisztáztuk, és azután jött a második zsidótörvény, és rövid egy év után másodszor lett a magyar társadalom felzaklatva. Üj rendelkezéseket hoztak: akik az első törvény szerint nem voltak zsidók, azok zsidókká lettek és lehet, hogy olyanok, akik akkor zsidók voltak, a miáisodik törvény klasszikus szövegezése következtében keresztényekké váltak, de mindenesetre bizonyos, hogy új tíz- és tízezrek felett megkondították a kenyértelenség harangját. Máig eljutottunk ide és ma olyan a helyzet, hogy semmi értelmét nem látom annak, hogy az állampolgári egyenjogúságról s a vallásszabadságról, ezekről a nagy eszmékről és elvekről beszéljek kritikámban az előttünk fekvő törvényjavaslattal kapcsolatban. Mégis legyen szabad, t. Ház, elmondanom egyéb szempontból a magam bírálatát ezzel az intézkedéssel és elgondolással szemben. Én, t. Ház, kifogást tettem ez ellen a rendelkezés ellen, mert megállapításom szerint teljesen nélkülöz minden tudományos alapot. Ma délelőtt hallgattam igen t. képviselőtársaim felszólalását. Az egyik helyről hallottam egy zsidó és egy általam közelebbről nem ismert nemzsidó fajbiológusnak véleményét. Sipeki Bálás, mélyen t. képviselőtársam, akinek tudományos presztízse és tekintélye iránt én is nagy tisztelettel viseltetem, hosszabb beszédet mondott, azonban ennek a rendelkezésnek a fajbiológia mai állása szerinti tudományos alátámasztását nem a.dta, hanem egyszerűen tényeknek fogadott el dolgokat, axiómáikat állított fel és azokkal operált. T. képviselőtársam beszéde alatt folyton az volt az érzésem, hogy az én képviselőtársam felszólalását talán nem is annyira a jövőtől való félelem és KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ X. . _; i _ 2Ölf. ülése 19hí július l-m, kedden. 387 aggódás, mint inkább bizonyos múltbeli jelenségek miatti elkeseredés vezette. (Helyeslés a jobboldalon. — Maróthy Károly a jobboldal felé: Most tapsoljunk!) T. Ház, én állítom, hogy ennek a rendelkezésnek tudományos alátámasztásával adós maradt a kormány és adósok maradtak azok is, akik ezt a javaslatot támogatják. Mire van felépítve ez a házassági tilalom? Fel van építve a fajbiológia legutóbbi fejlődése egypár extrém képviselőjének megállapítására, az úgynevezett neo-darwinizmus tételeire, amelyek közül az "egyik felállítja a fajok létének teóriáját — ez különben régebbi teória is, azonban soha fenntartás nélkül tudományos elismerést nem nyert — a másik megállapítás pedig az, hogy ezek a fajok végzetesen determinálva vannak: vannak nemesek és nemtelenek, magasabb és alacsonyabbrendű fajok, és ebből természetes konzekvenciaképpen levonták azt, hogy ezeknek a fajoknak keveredése a legrémesebb konzekvenciákkal jár. En elismerem, t. Ház, hogy a tudományos kutatás terén volt egypár ilyen kísérleti állomás, de végállomáshoz ez a kérdés még nem jutott el és az újabb tudományos fejlődés mindinkább szemben áll ezekkel a tételekkel. Tehát, hogy egy ilyen kísérleti közbeeső állomásról olyan messzi kirándulást lehessen tenni, mint amilyent ez a törvényjavaslat tesz, azt én tudományosan alátámasztottnak nem fogadhatom el. T. Ház, én nem akarok ennek a kérdésnek tudományos vitatásába vagy a tudomány álláspontjainak feltárásába belemenni. Időm se lenne hozzá. Valóban elfogadom a magyar nyelven is megjelent, rendkívül nagyértékű munkáknak azt a figyelmeztetését, hogy a faji kérdés és az egész fajbiológiának a problémája annyira súlyos és ködös, hogy ahhoz a laikus csak óvatosan nyúljon hozzá, mert sajnos, még a fajtudósok is meg vannak mételyezve a politikával (Rupert Rezső: Lagrande német tudós azt mondja a magyar fajra, hogy dégénérait! — Mozgás a szélsőbaloldalon. — Az elnök csenget. — Rupert Rezső: Itt egyszer idéztem a könyvét! Felolvastam.) De nincs is értelme annak, hogy én ennek a kérdésnek a tudományos oldalával foglalkozzam. Azoknak kellett volna a kérdés tudományos oldalával foglalkozniok, akik a maguk részéről egy ilyen messzemenő rendelkezést akarnak elfogadtatni a törvényhozással. Nincs értelme ennek, mert ez a kérdés már régen megszűnt tudományos kérdés lenni, és a politika eszközévé, politikámmá, agitációvá, propagandává és világhatalmi törekvések fegyverévé lett. (Mokcsay Dezső: A gyakorlati élet mást mutat! A görbe orr! — Rupert Rezső: A maga feje se valami nagyon szép! — Derültség. — Az elnök csenget.) Kialakították a vérteóriát, kialakították a fajmitoszt, amelyet tudományosan annyira nem tudtak alátámasztani, hogy ma már azok is egymással szemben állnak a tudományos vitában, akik ezt a fajmitoszt életre hívták. Mi azonban elfogadjuk indokul arra, hogy egy ilyen rendelkezést hozzunk be a törvénytárba! (Gr. Zichy Nándor: A saját kárunkon tapasztaltuk!) Hol tapasztaltuk? (Rupert Rezső: A Corvin áruházban! — Az elnök csenget.) En, bocsánatot kérek, nem tapasztaltam semmit. Igaz, hogy magánéletemben nem is kereskedtem senkivel, akitől ilyen tapasztalatokat szerezhettem volna. (Derültség. — Rupert Rezső: Nézzétek meg az ő arcát!