Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-204

Az erszaggyűlés képviselöhcizáaak 204. ülése 1941 július 1-én, kedden. 379 viselőtársam, úgy látom, nem olvasta el a ja­vaslatot, egyébként ilyen közbeszólás ... Elnök: Méltóztassék a közheszólásokat figyelmen kívül hagyni. (Ronkay Ferenc köz­'beszól.) Méltóztassék a közbeszólási abba­hagyni. Most méltóztassék a beszédet foly­tatni. Közi Horváth József: ...nem hangzott volna el, de örülök, hogy elhangzott, mert így válaszolhatok rá. Mondhatom, hogy nem én keverem bele a vallási kérdést, kedve* képvi­selőtársam, hanem maga a tör vényjavaslit operál hol faji gondolattal, hol vallási proliié­mával, a végén annyira Ősszel; everve, hog> ha efe a törvény törvényerőra emelkedik, a>. ügyvédek sem fogják kiismerni magukat ab­ban : a tekintetben, hogy ki zsidó ós ki nem zsidó, ki félzsidó, ki a házassá» 1 : szem non Íjából zsidó, ki a születés szempontjából, ki a tanú­sítvány szempontjából, teljes összevisszaságot teremt. Ï. Ház! A javaslat ezrével veszi ki a ma­gyarság sorából azokat, akiknek a zsidósághoz semmi közük sincsen. Nem akarok ezzel bősé­gesebben foglalkozni, mert hiszen előttem szó­lott t. képviselőtársam nagyon helyesen rámu­tatott arra, hogy ha valaki vérsés'ileg is 50%-ban árja, (Egy hang jobb felől: Magyar!) magyar — bár nem tudom, hogyan vagyunk ezekkel a fogalmakkal, mert hiszen a ruszin is beleszámít és a többi is beleszámít, azért mondok egy tágabb fogalmat, nehogy bármely nemzetiség is sértve érezze magát — tehát vérségileg is hozzánk tartozik 50%jban, plusz keresztény neveltsége van születésitől fogva, (vitéz Makray Lajos: Ezt nem értik!) plusz... (Donáth György közbeszól.) Elnök: Kérem Donáth képviselő urat, mél­tóztassék a közbeszólásokat abbahagyni. Közi Horváth József: Igen sajnálom, hogy a túloldalon, úgylátszik, nemcsak egy képvi­selőtársam nem olvasta el a javaslatot. (Donáth György: Nyugodt lehet, elolvastuk!) Tehát mondom: A vérségen túl plusz teljesen keresztény nevelés, plusz kereszténység még az úgynevezett zsidó-ági szülőnél is. Azt hi­szem — és nyugodtan hihetem ezt, inert nem valamelyik laikus képviselőtársam után mon­dom, hanem egy képzett, elismert magyar faj­biológus után —- hogy az ilyen ember közelebb áll a magyarsághoz, mint a, zsidósághoz (Donáth György: Ki van zárva! — Mozgás.). Igen t. képviselőtársammal nem vitázom tovább eb­ben a tekintetben. Utalhatok például Gáspár János magyar fajbiológus egyetemi tanárra. de utalhatnék másokra is. (Rassay Károly: El kell olvasni!) Nem tudom, tehát ezt a szakaszt másnak tartani, mint zsidó-fajvédelemnek, mert a zsi­dóság közül már számosan jöttek hozzám ne­vetve azzal, hogy: visszataszítanak közénk olyanokat, t akik idáig mi nden ténykedésükben antiszemitákként viselkedtek. Nem beszélek az egyéni tragédiáikról. Azt mondották itt, hogy ez nem fontos. Én is azt mondom, hogy a leg­főbb szempont a nemzet érdeke, de a javaslat­nak ezt a szakaszát én nem ebből a szempont­ból tartom teljesen rossznak és elhibázottnak. Nem tudom feltételezni a túloldalon ülő igen t. képviselőtársaimról, hogy helyeseljék azt, hogy például olyan képviselőtársaiknak, akik­kel együtt ülnek, akiket jó magyaroknak és ;ió keresztényeknek tartanak, az unokái egyszer majd zsi/1 óknak fognak számítani. (Rassay Károly: tJgy van! Akik ezt megszavazzák és nyugodtan ülnek le ebédelni!) Elnök: Kérem Rassay képviselő urat, mél­KK1'V1'SK|/)H,\ZI XAPLÓ X. tóztassék megvárni, míg sorra kerül. (Derült­ség.) Közi Horváth József: T. Ház! Tovább­megyek, mert hiszen nem célom egészen a rész­letekbe menni ennél a javaslatnál, amelyet ál­talánosságban nem fogadunk el. Keztyűt dob ez a javaslat az egyház felé és m súlyos lelkiismeretbeli konfliktus felé ál­lítja a'keresztény kormány a keresztény pap­ságot, éppen ma, amikor pedig rendkívül fon­tos nemzeti missziót végez a papság a nép kö­rében. (Mozgás a jobboldalon. — Rupert Rezső: Egy ilyen gyenge kormain yíól mit lehet várni! — Zaj jobb felől.) Elnök: Csendet kérek a jobboldalon. Közi Horváth József: Hogy a keresztény papságban mi támaszt lelkiismeretbeli kon­fliktust vagy mi nem, azt mi tudjuk megálla­pítani. (Úgy van! balfelöl.) Neun minden kese­rűség nélkül mondom, hogy-a keresztény pap­ság —• katolikus és nem katolikus egyaránt — nem várta és nem érdemelte meg ezt a keztyü­dobást sem a kormány, sem az igazságügymi­niszter úr részéről, akit személyében igen-igen nagyra becsül. Nem tudom eléggé elítélni azt az eljárási módot, hogy ennek a keresztény elvi kérdéseket érintő javaslatnak készítésekor nem kérték ki és nem vették figyelembe az' egyház véleményét. (Mozgás a jobboldalon.) T. Ház! A múlt hétfőn beszéltem arról, hogy a hivatásrendiség elismerése esetén az egyes szakjavaslatok készítésekor nagyon he­lyesen megkérdezik a hivatásrendi szaktestü­leteket. Ez a fejlődés természetes útja, azt mondhatnám, egyetlen logikus útja. Ha viszont i helyeseljük azt, hogy a gyáripar szaktestületét megkérdezik, hogy megkérdezik a földmíyesek, a földbirtokosok szaktestületét, vagy az iparo­sok szaktestületét az őket érintő szakkérdések­ben, akkor azt hiszem, helyes volna, — nem mondom, hogy illő, mert arról lehet vitázni, de a nemzet szempontjából helyes és üdvös volna — ha ? olyan kérdések tárgyalása előtt, olyan törvényjavaslatok elkészítésekor, ame­lyek hitelvi kérdéseket, keresztény erkölcsi problémákat érintenek, a keresztény kormány­zat előzőleg megkérdezné ezeknek a szaktcstü­leteknek legfelsőbb vezetőit, különösen ha olyan szerencsés helyzetben vagyunk, hogy pél­dául az egyházjog terén világtekintély a ma­gyar katolikus egyház les'főbb képviselője. Mondom, messzebbmenő politikai szempontból is szükséges lenne, hogy a kormány ezt meg­tegye, mert különben nemcsak mi papok ju­tunk konfliktusba, de konfliktusba juthat a kormány is. amely állandóan — nem kifogáso­lom, sőt örömmel emelem ki _— kereszténynek nevezi magát. (Rupert Rezső: Nevezi!) Fejlő­dés is van ezen a vonalon, hála Istennek. Mon­dom, konfliktusba juthat a keresztény kor­mány, ha előléo e<ry kereszténynek deklarált javaslattal, amelynek szakaszaira viszont a ke­resztény egyház kénytelen azt mondani, hogy nem keresztények. Azt hiszem, politikai szem­•nontból is okos dnlos: lenne, ha a keresztény kormány minden ilyen probléma felvetésekor, — nem utólag, esetleg olvankor. amikor már Tipm lehet a szó szoro« értelmében vélemény­kérdésről beszélni — kikérné az egyház véle­mépvét. T. Ház! Csak végtelenül sajnálni lehet, hogy a keresztény kormány olyan formában hozott a Ház elé egy fajvédelmi javaslatot, hogy az ellen a magyar fajvédelemleenasjyobb anostola. Prohászka Ottokár, ha it* lenne, 54

Next

/
Thumbnails
Contents