Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-204

Az országgyűlés képviselőházának £04. ülése -191*1 július l-én, kedden. 377 miig tartó házasság jogi rezsimnek a tényét, a történelmi folyamatát úgy vesszük, ahogyan volt, de ezenfelül még azt a további adalékot is megfigyeljük, hogy ez alatt a házasságjogi rezsim alatt a magyar nép a maga nagy tömegében mindig ragaszkodott a keresztény házasságkötéshez. (Sütő Gyula: A nép igen!) Körülbelül úgy vehetjük, hogy a polgári házasságok mellett és mögött 90—95 százalékban mindig ott volt a keresztény házasságkötés is. Ezeket a keresztény házasságkötéseket, mivel egyeznek az előbbi történelmi tényekkel, történelmi folyamattal, szintén úgy kell vennünk, mintha beletartoznának ebbe a történelmi folyamatba és ennek folytatói volnának. Lehetséges, hogy a keresztény házasságokkal sok zsidó faji vegyülés is történt, több, mint egészem addig, amíg csak a keresztény házasságkötéseknek volt meg a jogérvényük. Lehetséges azonban, hogy az a megszentelő hatás, amelyet a keresztény vallási felfogás a házassági életre okvetlenül kiterjeszt, már az első nemzedékben és még inkább a további nemzedékben érvényesítette a maga kereszténycsítő. niegnemesítő hatását. Mi ezt, hogy úgy mondjam, nem dobhatjuk el magunktól, és ezért úgy képzelem, bogy amikor a törvényjavaslatnak két zsidó nagyszülő és két keresztény nagyszülő esetén zsidóságot megállapító rendelkezéséről van szó, akkor kisegítőnek vegyük fel azt, hogy: azonban 1895-től a jelen törvényjavaslat benyújtásáig — tehát^ nem törvénnyé . válásáig — eltelt idő alatt ami keresztény házasságkötés történt, az azokban részvett felek és a keresztény házasságkötésekből eredő Ieszármazók nemzsidóknak tekintendők. A másik dolog pedig, amit a javaslatba bole kellene venni, a következő. Az európai disszimilációs folyamatra való előkészület jeleit látjuk abban, hogy itt a »zsidó« fogalmát meg akarják állapítani és szorosan faji határok közé akarják^ vonni, de — mellesleg megjegyezve — a faii határok megállapítását is fikcióból eredőnek tartom, mert más nem is lehet, mint csak fikció, az az alap, hogy én hogyan képzelem a fajt. Ha ugyanis például a zsidó nagyszülőkön túlmenőleg akarnám megállapítani a faji keretet, akkor lehetetlenség volna, ehhez anyakönyvet és más olyan segédeszközöket kapnunk, amelyek a múltra nézve a zsidó eredetet vagy a zsidó befolyást bizonyítani tudnák. Itt tehát, íme, megint egy bizonysán van amellett, hogy a vallási határok lioz kell kapcsolódni akkor, amikor a faji határokat akarjuk megállapítani. Itt mesrint az a helyzet állott be, hogy a faji és vallási r

szétválasztásnak alapeszmeileg nincsen tökéletes igaza. A faji és vallási meghatározások nagyon is koincidálnak és tulajdonképpen az eíőbb említett szempontot kell kiinduló pontul venni, amikor egy szorosabb faji fogalmat akarunk megállapítani. Ez is mutatja azt. hosy kár ellentéteket keresni, a faj és a vallás fogalma között. A továbbiakban tehát, amikor — mondom — arról van szó, hogy európai disszimiláció lesz és-az ehhez való összhangosítás előkészületét kell a magyar nemzet részéről is meg tenni, tehát egy fogalommeghatározás útján a téliesen beidegződött zsidó állapotokat ki kell különíteni a magyar nemzet testéből, hogy ez a nemzettest kijelölt körvonalakká] álljon egy elkövetkezendő nemzetközi politikai és gazdasági elrendezésre, az ehhez való felkészülésre minden esetre az egész európai közvélemény, az egész európai példaadás vagy irányadó szempontok lesznek vezető és megszabó erejűek. Egészen bizonyosak lehetünk abban, — még ha esetleg nem is lennénk németbarátok — hogy ebben az elkövetkezendő Európa-alakításban a nemet eszmének, a német akaratnak, a német elképzelésnek mindenesetre nagyon is vezető, nagyon is döntő, nagyon is elhatározó szerepe lesz. Ha tehát a német faji törvény úgy állapítja meg a maga szabályát, hogy zsidónak pedig csak az tekintetik, akinek három teljesen zsidóvéru nagyszülője van, akkor én úgy Képzelem, hogy a magyar nemzet törvényhozásának sem szükséges túlmennie ezen a faji keret-meghatározáson és teljesen nyugodtan veheti ezt a német meghatározást, mert ezzel negyedrésznyi magyar vegyületet ment meg a zsidóságtól s a félvérüekre nézve megoldja azt a kínos kérdést, hogy azokat ne tekinthessék magyaroknak; ellenkezőleg, ezek egészen bizonyosan r magyaroknak fognak tekintődni még az európai következendő törvények értelmében is, .a mi keresztény szándékunk szerint is. Ha a törvényjavaslatnak ilyen irányban való módosítása történik meg, hogy t. i. két nagyszülő zsidósága esetén nem állapítják meg az unoka zsidó mivoltát, hanem csak három nagyszülő zsidósága esetén, akkor, azt inszem, megnyugtatóan kiküszöbölődik az a legnagyobb vitapont, amely ezt a javaslatot illette. Én tehát _ az erdélyi párt nevében mély tisztelettel kijelentem, hogy fajvédelmi, a kereszténységhez _ visszatérő gondolatköri sajátsága és tulajdonsága miatt ezt a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes vita alapjául elfogadom. Azonban remélem, hogy az említett két vonatkozásban, vagyis először a keresztény egyházak szerinti házasságköté

T sekről elmondottak tekintetében, másodszor pedig a három nagyszülő zsidóságától függő kritérium felvételével kijavítva fog majd törvénnyé válni ez a törvényjavaslat. Ebben a feltevésben és ebben a reményben a törvényjavaslatot .megszavazom. (Taps a középen, jobbfelől és balfelöl.) Elnök: Szólásra következik a vezérszónokok közül? Spák Iván jegyző: Közi Horváth József! Elnök: Közi Horváth József képviselő urat illeti a szó. Közi Horváth József: T. Ház! Méltóztassanak megengedni, hogy beszédem bevezetésében felolvassak egy deklarációt valamennyi parlamenti katolikus pap-képviselő nevében (Hall•jiik! Halljuk! Olvassa!): »A katolikus papság és a keresztény politika első zászlóbontói már évtizedekkel ezelőtt állást foglaltak a zsidóság szellemi és anyagi térhódításának megakadályozása mellett, nemkülönben a zsidó-keresztény házasságok megeimedése és a válást elősegítő, a családot szétbomlasztó, a gyermekáldást csökkentő, a gyermeknevelést akadályozó liberális házasságjog bevezetése ellen. A katolikus papság és a keresztény politikusok serege egy pillanatig sem adta fel a harcot annak ellenére, hogy a zsidóság, szabadkőműves, liberális front a hatalmában lévő sajtónak és propagandának minden dühét reászabadította. Elődeink példájához híven mi is készséggel szolgálunk minden olyan akciót, amelynek célja a zsidóság szellemi és anyagi hatalmának megszüntetése, a keresztény magyarság megerősítése. Keresztény meggyőződésünk és fajtánk szeretete vezet bennünket kizárólag most is, amikor a házassági tör-