Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-204

376 Az országgyűlés képviselöhctzámk 204>. ülése 191*1 július l-én, kedden. csak biológiai hatások, nemcsak biológiai források, nemcsak biológiai tényezők alkotják egy fajnak a felépülését, hanem sok lelki tényező is. (Közi Horváth József: Mennyi díjbirkózó van, aki csirkefogó!) Tulajdonképpen annak, hogy miért került az egyházak szempontja szembe a törvényjavaslatnak a fajelméletről vallott szempontjával, körülbelül abban látom a magvát, hogy a fajiság és vallás között megkülönböztetést tesznek, megkülönböztetést abban az irányban, hogy talán ügy képzelik, hogy a fajiság tisztán a testiség szimbóluma r vagy összefoglalója, a vallás pedig a lelkiségé. Nem tudok azonban elképzelni fajiságot, nemzetépítő fajt anélkül, hogy lelkiség ne^ légyen benne. Azt elismerem, hogy van a vérségnek, a testi alakulásnak is bizonyos lelki következménye, de viszont állítom azt is, hogy a lelki hatásoknak is van a testre ható következményük. Maga az ember is első megjelenése a test és lélek kiegyenlítődésének. Tehát ennek tovább folytatása a fajok összetételében, ^ a fajjáalakulásban m okvetlenül megnyilvánul, hiszen talán az első faj is keveredéssel alakult ki, és .minden további ilyen keveredés hozza létre a fajoknak ilyen vagy olyan fejlődését. Már most, mélyen t. Képviselőház, ha a keresztény álláspont az. hogy isteni terv megvalósításának nézem a házasságot, s azt szentséggé emelem, mert az emberiség sorsa függ tőle, akkor természetes dolog, hogy ennek az egyházi hatásnak száz és száz •éveken, kétezer esztendőn keresztül való rányomődása az emberiségre semmiesetre sem maradhatott hatás nélkül, semmi esetre sem maradhatott anélkül, hogy fajképzŐ ereje is ne lett volna, semmiesetre sem maradhatott anélkül, hogy a népek kialakulására is elhatározóan befolyást ne gyakorolt volna. Ügy emlékszem, hogy a miniszterelnök úr programbeszédében külön kiemelte, hogy a zsidókérdésben olyan törvényt kívánnak hozni, amely éppen az alapkiindulási pontnak tisztázását jelenti, mégpedig olyan értelemben, hogv a felekezeti és faji szempontok közötti zavart megszünteti, és a felekezeti és faji szempontok zavarának megszüntetésével egy tisztább meg határozást alkot a zsidó fogalomra nézve. Mindenesetre lehet ennek a felfogásnak, en nek a gondolatnak jogosultsága, mert tényleg ökonomizálni kell a gondolatokat, a fogalommeghatározást, amikor a zsidóságnak, mini tömegnek, mint népnek, mint belső népelemnek a körvonalát meg akarom állapítani a magam hazájának, a magam nemzetének fejlődés«, érdekében. De amikor így általánosságban fennforog a körvonal alkotás szüksége, az is bizonyos, hogy nem lehet figyelmen kívül hagyni azt a fajképző erőt, amelyet a vallás gyakorol a keresztény fajnak — hogy úg\ mondjam — a folytonos növelésére, gyarapítására és erősítésére. Itt tehát valahogyan meg kell találni azt a finom elválasztó vionalat, amelyet éppen a vallás szolgáltat a fan számára, még pedig azért, mert — mint ahogyan a miniszterelnök úr is mondotta -- nekünk nagy érdekünk, hogv az európai disszimilációt megelőzően tisztában legyünk a mi magunk disszimilációs problémájával, és tudjuk, hogy az alakulandó ríj független nemzeti zsidó államnak mit szolgáltassunk át a magunk zsidó részéből. (Sütő Gyula: Az egészet!) Abból a szempontból, ahogyan a törvényjavaslat tárgyalja ezeknek a zsidó vegyületeknek a kérdését, mi úgy látjuk, hogy az a megállapítás, amelyet a törvényjavaslat tett, körülbelül a két fajta egyenlő tetőpontra jutásaktor, a két egyformán legmagasabb aránynál választja szét a két fajtának keveredését, mégpedig úgy, hogy ez a mi kárunkra válik, mert az ötven-ötve^ százalékos^ keveredést máifaji szempontból zsidónak tekinti. Hozzá kell vennem azt, hogy lehetséges, hogy a zsidó faj átütő ereje bizonyos helyeken, bizonyos vonatkozásokban különb, mint a keresztény fajé, és a zsidó tulajdonságok átszármazása talán nemzedékeken keresztül még mindig fog érződni. De azért mégis csak bizonyos, hogy az ötven-ötven százalékos vegyületben ötven százalék a mi fajunk, ennek az ötven százaléknak a védelmével mi tartozunk és ennek a.védelemnek foganatosítását fel nem adhatjuk. Amikor ezeréves keresztény szabályunk van arra, hogyan kell megtartani a kereszténységet, hogyan kell megtartani a magunk faját, akkor itt csakugyan meg kell találnunk a kereszténységnek kivezető, kiegyenlítő módját ahhloz, hogy a kereszténységgel tetézett vegyes házasság fele zsidó és fele keresztény eleméből mégis a súlyosabb, a többet érő, a .fenntartandóbb elemnek a keresztény ötven százalékot tekintsük. Hiszen ehhez járul még az a történelmi múlt is, amelyet a keresztény iházasság alkotott mint erő, közvetítő és társadalomképző, (vitéz Makray Lajos: És a keresz ténység!) ! ; : : Mélyen tisztelt Képviselőház! En a magam adataiból úgy veszem ki és úgy találtam, hogy körülbelül negyvenezer zsidó-nemzsidó vegyes házasságról lehet szó a polgári házasság korszaka alatt. A negyvenezer házasság — családonként átlag öt tagot véve — kétszázezer embert jelent a nemzet testében. Elhangzott az a nagyon tiszteletreméltó felfogás, hogy mivel a nemzet biológiai érdekei nagyobbak, nem jöhetnek szóba egyéni tragédiák. Azt azonban minden oldalon elismerik, hogy egyéni tragédiák igenis lehetségesek, sőt elő fognak állni. Ezt mindenki megengedi. Csakhogy itt, ebben a kétszázezres szorzatbau nem egyéni tragédiákról, hanem tömegtragédiákról van szó. Ezt a tömegtragédiát mi, amikor kevesen vagyunk, nem engedhetjük meg a magunk, hogy úgy mondjam, öugyilkolására, testünk és lelkünk tépésére, mert ezzel megint történelemelleneseu cselekednénk, n magunk fajtánk roskasztását idéznők vele elő. Azt kell ismernünk, hogy 1895 óta egészen a mostani időkig, amikor az új javaslat az 1895 előtti keresztény házasság gondolatához való visszatérést jelenti, ebben a közbeeső időben, ebben a negyven-ötven esztendőben történt valami olyan tévedésünk, amelyet helvro kell hoznunk. Ez a helyrehozatal gyöngítőleg és roskasztólag fog hatni esetleg fajbiológiai szempontból a következő nemzedékre, de ha azt a f élv ért majd úgy tudjuk kezelni, hogy a továbbiakban csak teljesen magyar vérrel keveredhetik, akkor ennek a negyven-ötvenéves tévedésnek következményeit három-négy nemzedéken keresztül ki tudjuk javítani. Ezért tehát nem arra kell indikációt adni. hogy tilalmazzuk a félvérííeknek a teljesen magyar vérű ékkel való keveredését, hanem éppen arra kell indikációt adni, hopy az ilyen felvernek csakis teljesen magyar, keresztény vérnekkel köthessenek házasságot, (vitéz Makray Lajos: Mint Olaszországban!) Mélyen t. Kénviselőház! Mi azt is érezzük, hogy az egyházakkal.való konfliktus nagy veszedelme és aggodalma fenyeget. Ettől szeretnők a törvényjavaslatot megvédeni. Azért tígy képzeljük, helyes, ha az 1895-től egészen mosta-