Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-204

Az országgyűlés kepvisetoházanak 201. ülése 19Á1 július 1-én, kedden. 373 én törvényre 'hivatkozóin. Az 1939 :IV. te. 1. §-ának utolsó bekezdése így szól (olvassa): »Utasíttatik a minisztérium, hogy amennyiben annak szüksége felmerül, hogy egyes személyek a jelen törvény hatálya alól megfelelő intézmény felállítása útján a nemzet különleges érdekéből kivételesen mentesíttessenek, ilyen intézmény létesítésére az országgyűlésnek megfelelő előterjesztést tegyen.« Egy miniszterelnöki rendeletre is hivatkozhatom, t. képviselőtársam, mint parlamentáris államban; bár nem tudom megérteni, hogy itt miért ne illethetné meg az államfőt az a jog, amely a totális államokban megilleti. Ugyanez az utasítás benne van a nemrégiben kibocsátott 2.229/1941. M. E. számú kormányrendeletben, amely Erdélyre vonatkozóan rendelkezik. Megmondom azt is őszintén. — mondottam, hogy minden kertelés nélkül, őszintén, igazán akarok beszélni, vállalom mindenért a felelősséget a jelen és a jövő korszaka előtt, — nem tudom megérteni azt, hogy egy nemzet, amely valamit elfogadott valamikor valakitői, amely nemzet kitüntetéseket adott, az a nemzet utólag ne vegye figyelembe. Ha nem fogadtunk volna el senkitől semmit, akkor szabadok lennénk... (Budinszky László: Legyünk zsidó iga alatt?) Elnök: Kérem Budinszky képviselő urat, méltóztassék csendben maradni. Varga Béla: Ha én valakitől elfogadok valamit, ez kötelez engem a keresztény törvények, a természeti törvények, az isteni törvények és a magyar becsület szerint is, hogy amit én elfogadtam, azért ne legyek hálátlan. (Budinszky László: Mi nem fogadtunk el semmit! — Maróthy Károly: Kifosztottak bennünket! Mit fogadtunk el? — Budinszky László: A kommunizmust hozták a nyakunkra!) Én nem a zsidókról beszélek. (Budinszky László: Hanem?) Elnök: Kérem a szónokot, méltóztassék a közbeszólásokat figyelmen kívül hagyni és kérem a képviselő urakat, méltóztassanak a közbeszólásokat abbahagyni. (Rassay Károly: Mi meghallgattak a vezérszónokukat, egy szót nem szóltunk!) Varga Béla: T. Ház! Kijelentettem azt, hogy a félvéreket magyaroknak tartom, mert az ötven százalék magyar vért, a keresztség szentségét és a keresztény nevelést többnek tartom, mint az ötven százalék zsidóvért. Én ezekről beszélek. Lehet másoknak más a véleményük. Kijelentettem, hogy én tisztelem mindenkinek a véleményét, mert a magáét is csak az tisztelheti és az szeretheti, aki a másét meg tudja becsülni. Nem szeretheti a maga véleményét, hitét, vallását és nemzetét az, aki a másét nem tudja megbúsulni. (Egy hang a jobboldalon: Minden zsidó zsidónak számít!) Elnök: Csendet kérek a jobboldalon. Varga Béla: Az én hitem szerint 200.000 magyar embernek az életét megrontja ez a törvény, mert ez a 200.000 magyar félvér — körülbelül ennyi van — társadalmilag megvetettnek érzi magát. Kapunk leveleket, bizonyára képviselőtársaim is kaptak már leveleket, egyik oldalról is, másik oldalról is; az egyik egy egyetemi lektor, azt írja, hogy elvett egy megkeresztelkedett zsidó nőt, és kéri, kövessünk el mindent, hogy elválhasson a feleségétől. Miért vette el? Én nem vettem volna el! Viselje a felelősséget! Nehogy azt gondolja valaki, hogy nem ismerem el az antiszemitizmus jogosultságát. Magyar vagyok és vagyok olyan magyar, mint bárki, csak azt nem vindikálom magamnak,' hogy különb legyek bárkinél. En elismerem az antiszemitizmus jogosultságát, hiszen Iáttani fiatal koromban és látom most is, hogy a gaz* dasági életnek úgyszólván minden pozícióját megszállták; ismerem a természetüket, anyagiasságukat, ők maguk is egymás között tisz^ tára az anyagiak szerint becsülik és értékelik egymást; tehát teljesen távol áll az én lelkületemtől és a kereszténységnek, a keresztény magyarságnak a lelkületétől a zsidó materializmus. Az Egyházzal való viszony további fejlődésére hívom fel még a t. miniszter úr figyelmét; rá kell^ mutatnom arra, hogy az Egyház egészen nehéz helyzetbe kerül. A házasság szentségének lényege a consensus, a beleegyezés. A felek, a vőlegény és a menyasszony szolgáltatják ki a házasság szentségét, a pap csak asszisztál. Ha nincs pap vagy valamilyen fizikai ok akadályozza még a papot abban, hogy jelen legyen a házasság megkötésénél, akkor az egyházjog szerint a felek érvényes házasságot kötnek két tanú jelenlétében. A kódex-magyarázó bizottsághoz kérdést intéztek, hogy vajon mi a helyzet olyankor, amikor morális kényszer miatt — amelyben most van az Egyház papja — az Egyház papja nem esketheti meg a házasulandókat, mi van az esetben, amidőn morális kényszer tartja távol a papot attól, hogy két katolikust, két megkeresztelt házasulandót, akik között kánonjogi akadály nincs, megeskessen. Méltóztassék megengedni, hogy a választ latinul citálhassam(olvassa): »Dubium: An ad physicam parochii vei ordinarii loci absentiam de qua in interpretatione diei. 10. Mártii 1928. ad cano-. nem 1098, referendus sit etiam casus quo pa rochus vei Ordinarius licet matérialité r praesens in loco ob gravée tarnen incommodum celebrationi matrimonii assistere nequeat, requirens et excipiens contrahentium consensura! — Responsum: Affirmative«. Ebiből kiderül, hogy a kódexmagyarázó bizottság is a morális kényszert egynek veszi a fizikai kényszerrel. Méltóztassék elképzelni, hogy milyen kényszer fog eiőállani az Egyház papjára nézve — ezért voltam bátor hivatkozni beszédem legelején arra, hogy keresztény államban élünk — milyen nagy konfliktusok fognak majd keletkezni az Egyház és az állam között abból a helyzetből, amelyet ez a javaslat statuál. A katolikus Egyháznak nincs olyan törvénye, amely megakadályozhatná e javaslat törvényerőre emelkedése után a titkos házasságok keletkezését. Az állam nem esketi meg az ilyen házasulandókat; ők a természetjog alapján, — két katolikusról van szó, két megkereszteli egyénről, akik közül, mondjuk, az egyik zsidónak számít, — házasságot akarnak kötni: két tanú jelenlétében megköthetik a házasságot akkor is, ha pap nein esketi össze őket;' ők lelkiismeretben, bűn nélkül élnek _ együtt akkor is, ha az állam törvényei szerint nem köthetnek házasságot. (Budinszky László: Szentesítik a törvénytelen viszonyt!) Nem az Egyház! A felek maguk! A katolikus Egyház ebből nem engedhet! (Maróthy Károly: Furcsa egy álláspont!) T. Ház! Ezekben kívántam pártom és a magam nevében a tárgyalás alatt álló törvényjavaslathoz megjegyzéseimet megtenni. Miért foltozunk? Hiszen maga a javaslat indokolása, magyarázata is elismeri, hogy azóta keletkeztek igen nagy bajok, amióta 1895-ben kivették az Egyház kezéből a házasságkötés 53*