Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-204

Az országgyűlés képviselőházának sokat az első lépéstől ne várjunk, mert nem is lehet várni. Én a magam részéről azonban helyesnek tartom az 1, § 2. bekezdését is, amely ezt az orvosi vizsgálatot kellő diszkrécióvá 1 akarja végigcsinálni. Méltóztassék csak elgondolni, hogy az ilyen orvosi vizsgálat esetleg nemcsak a jobb osztályokban, hanem a szélesebb körökben is mindenféle ellenhatásokat váll ki. Ilyenkor pedig az érzelmek kényességére is adni kell. Fig7/elmeztetem azonban a törvényhozást arra is, hogy az ilyen házasság előtti orvosi vizsgálat egy kissé megdrágítja a házasságkötésekét, bizonyos tekintetben el is bürokratizálja azokat, és ezért különösen a szegényebb néposztályok szempontjából kívánatosnak tartanám azt, hogy ezen a címen újabb költségekkel ne terheltessenek meg az emberek. (Helyeslés.) Ha ugyanis azt akarjuk, hogy a házasságok szaporodjanak, s hogy minél többen kössenek házasságot, akkor arra is gondolni kell, hogy amennyiben az ilyen orvosi vizsgálat sokáig tart, ha ez a vizsgálat elbürokratizálódik, ha mindenféle — nem tudom én hány — blankettát kell kitölteni, stb., sth., akkor a legszegényebb, de legszaporább néprétegeknél — gondoljunk elsősorban a mezőgazdasági cselédekre és napszámosokra — esetleg az ellenkező eredményt érjük el. Ezeket a szegényebb néprétegeket tehát mindenféle orvosi vizsgálati illetékekkel megterhelni nem volna helyes dolog, hanem inkább ingyenes orvosi vizsgálatot kellene részükre biztosítani. (Helyeslés.) A javaslat az orvosi vizsgálattal kapcsolatban elsősorban vérbajra és gümőkórra gondol. Szerény nézetem szerint indokolt volna ott, ahol a vérbaj nagyon el van terjedve. így például a románlakta területeken — tudjuk,' hogy a románok mennyire fertőzöttek a vérbajtól és tudjuk azt is. hogy azok a szerencsétlen székely cselédek, akik Bukarestben annyi éven át szolgáltak, vérbajjal fertőzve jöttek vissza — mondom, ezeken a. helyeken indokolt volna kirendeltség felállítása abból a célból, hogv a vérbaj orvosi megállapítását és gyógyítását ellenőrizze, de úgy, hogy ez az orvosi vizsgálat ingyen álljon az arra rászorulók rendelkezésére. A gümőkór megelőzésére vonatkozó vizsgálatot — bár nem vagyok orvos — nehezebbnek tartom, mert hogy hol kezdődik és hol végződik a tüdőbaj, ezt nagyon nehéz mearállaoítani. Tudjuk a statisztikából, hogy tüdőbajjal fertőzött minálunk a lakosságnak igen nagy része. Nem lehet teljesen elzárni mindenkit a házasságtól és így nemcsak orvosi, de politikai szempontból is: kellő megértéssel kell a kérdésnek ezt a részét kezelni. AÏ orvosi vizsgálat ezen túlmenő módon való kiteriesztése túlzás volna. Azért mondom, hogv túlzás, mert voltak mindenféle olyan javaslatok, hogv tessék pszichiáteri szempontból i

s megvizsgálni az embereket. Méltóztassék elképzelni, mi lenne akkor, ha hónapokon keresztül minden házasulandót mée pszichiáteri szempontból is vizsgálnánk. Ebből csak az az eredmény állna elő, hogy még kevesebb házasság jönne létre. A kvantitatív házassági, illetve népesedési politika körébe vág a házasodási alap statuál ása. Ezt csak örömmel lehet üdvözölni, mert ahol a házasulóknak kellő anyagi segítséget adnak, ott, mint a német példából látjuk, a házasságok számát — legalább is ideiglenesen — emelni lehet, úgy hogy azt mondhatjuk, hogy a német intézkedések beváltak, a franciák nem '04. ülése 19

M július 1-én, keddm. 365 válták be, bár a franciák óriási összegeket költöttek el házasodási alapra, azonban a franciákba annyira be van oltva a házasságtól való irtózás, hogy rajtuk még a házasodási alap létesítése sem segített. Az erősebb népesedési menet előmozdítása elsőrendű érdekünk. Ez elsősorban népesedéspolitikai kérdés. Ezt szokták a gazdaságpolitikai kérdésekkel összezavarni. így például, amikor a földreformokat tárgyalják, olyankor csodákat ígérnek, még azt is ígérik, hogy a földreformtól jobban fog szaporodni a népesség. Ellenkezőleg, a földek felparcellázása tulajdonképpen az egyke szülőanyja. A földek parcellázása révén főleg a kisgazdakörökben csökkent legelőször a népesség szaporodása, mert a kisgazdák nem akarták túlságosan eldarabolni a földet, féltették az örökséget &% eldarabolástól. Ez régen ismert tény. Ha azonban már itt vagyunk a szaporodás előmozdításának gazdasági eszközeinél, akkor meg kell állapítanom azt, hogy^ amennyire csökkenti a népszaporodás mértékét a tapasztalat szerint a földek feldarabolása, annyira előmozdítja a népszaporodást a lakáshoz juttatás, a házhelyhez, a megfelelő lakótérhez váló juttatás. Tulajdonképpen tehát úgy áll a dolog, hogy a házhelyhez, házhoz való juttatás vidéken, megfelelő lakáspolitika pedig a városokban a leghatásosabb népesedést és szaporodást előmozdító eszköz, amivel szemben a földbirtokpolitikának földeidaraboló eszközei ezt nem mutatják. Látjuk, hogy a kisgazda az egykés, ezzel szemben pedig a mezőgazdasági cselédnek van a legtöbb gyermeke. Éppen ezért a mezőgazdasági cselédeknek nagyon érdemes kategóriájára kell gondolnunk népesedéspolitikánk szempontjából is. Vigyáznunk kell arra. hogy a földreformok folytán a mezőgazdasági cselédeknek ez a kategóriája ki ne pusztuljon, inert ezzel a legszaporább, a legéletképesebb népelemek egyike veszítené el talaját, viszont a házhoz, házhelyhez, lakáshoz juttatás politikája a népesedést is előmozdítja és ezért népesedéspolitikai szempontból ezt elő kellene mozdítani. (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon,) Legfontosabb része a javaslatnak a zsidó és nemzsidó házasságok eltiltásának kérdése. Ez kényes kérdés. Nem mi vetettük í'el. Felvetette az élet, felvetette a politika, felvetették a viszonyok. Sok tekintetben tűrhetetlen az állapot. Ha azonban ez a kérdés már fel van vetve, akkor teljes őszinteséggel, becsületesen, minden kényes és nem kényes szempont félretételével foglalkozni kell vele annál is inkább, mert a magyarságnak egyik legfőbb életproblémája is. Sohasem egyéneket érintünk, hanem örök magyar népesedési érdekeket védünk, és ezért ne méltóztassék semmiféle személyi célzásnak venni, ha az ember a keverékek kérdését felveti, —- akinek nem inge, ne vegye magára. — De ha már fel van vetve a kérdés, akkor igenis foglalkozni kell ezzel, mert ez magyar sorskérdés, sokai inkább faji kérdés nálunk és sokkal életbevágóbb kérdés, mint Európának bármely nemzeténél. Tehát nem heccet, nem is pártkérdést csinálva, hanem szigorúan biológiai szempontból kell ezzel foglalkoznunk. Itt nem lehet kivételt tenni az elvi, a faji szemponttal szemben, mert nem lehet azon az alapon elindulni, hogv vanak igen kényes, igen tragikus esetek, s hogy mi lesz ezzel vagy azzal, lia ilyen törvényt hozunk. Ez éppen olyan dolog, mint hogyha — mondjuk — 52*