Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.
Ülésnapok - 1939-204
366 Az 'országgyűlés képviselőházának 20J+. illése 1ÙU július 1-én, kedden, a fertőző tüdővészest arra való tokintettel, hogy az illető nagyon szimpatikus ember, nem akarnók elkülöníteni. Ez biológiai, faji szempont, amely ma mindenekfelett áll, különösen egy olyan javaslatban, amely mint maga is bevallja, a faji alapra helyezkedik. Itt három érdekcsoport áll tulajdonképpen egymással szemben ennél a javaslatnál: a zsidók csoportja, a neinz>sidók csoportja é.s a keverékek csoportja, akiket leghelyesebb hebroidoki-ik nevezni, miután bennük bizonyos zsidóvór van, míg azok,' akik Összeházasodnak, a hebrogamolí, tehát hebroid és hebrogam: alapvető fogalmak ennek a kérdésnek elbírálásánál. Ha közelebbről nézzük ezt a dolgot, akkor ebben a javaslatban és ebben a problémában ez a legalapvetőbb és legfontosabb probléma, nem is a százszázalékos zsidók és nemzsidók, hanem epren a keverékek problémája; A heterogén eleinek az emberi társadalomban és az államokban különféleképpen helyezkednek el. Ha nézzük .ezt az elhelyezkedést és az egyes népességeket úgy ábrázoljuk, mintha azok piramisok volnának, akor azt fogjuk látni, hogy az egyik heterogén elem a társadalmi piramis csúcsa felé tendál, a felsőbb osztályokba húzódik be, mint mondani szokták, oda, ahol a gyümölcs érik és a virág nyílik. Vannak azután olyan heterogén elemek, amelyek lefelé r húzódnak. IIa nézzük például a zsidókat, azt látjuk, hogy mindenütt felfelé tendálnak. A napszámos, a kézi munkás közeit kevés zsidót találunk, élűmben annál többet a birtokosok, a kapitalisták között és minél feljebb, minél magasabbra, minél finomabb gazdasági szerkezethez jutunk, minél inkább, mondjuk, szellemi munka vagy szellemi üa-yesség által lehet az anyagi javakat meghódítani, annál ^ több zsidót fogunk abban a társadalmi osztályban találni. Ez sokezeresztendős tulajdonsága a zsidóságnak. El kell ismerni, mindig felfelé tendált, különösen ott. ahol anyagi javak vannak és mindig a társadalmi piramis felső csúcsa felé igyekezett, s éppen itt van a zsidó faj veszedelmessége azokkal szemben, akik nem zsidók. Vannak más heterogén elemek is, gondoljunk csak a cigány okra. Ez mindig lefelé tendáló elem, amely mir.dig a társadalom legalsó^ részébe vonul vissza, ezért nines is gazdasági szempontból cigánykérdés. Irreleváns az, hogy a cigányok mit szereznek, nem viszik semmire és mindig legalul lesznek. Éppen ellentétesek ebből a szempontból. Ez a zsidókérdés gazdaságilag akkor is érezhető volt, amíg a zsidók nem keveredtek nagyobb mértékben a nem zsidó elemekkel, hiszen tudjuk^ ezt a múltból, a történelemből is, azonban faji szempontból el lé\én teljesen különítve egymástól, nem tört ki abban a mértékben, amely mértékben ezt a kitörést ma látjuk. A zsidóság ebben a tekintetben racionalista volt és a maga vallási elzárkózottságát is fajilag használta ki. Vallási és faji szempontjai megegyeztek egymással sokáig és úgy látszott a dőlő.«', hogy a zsidóság elzárkózott, vallásilag és fajilag magába nem eresztette be az idegen fajt. ellenben ő esetleg terjesztette a maga faját kifelé. Amikor azután a zsidóság igen előkelő nozieiókra tett szert a társadalmi életben a kultúra és civilizáció fejlődésével, amikor már bizonyos zsidó elemek előnyösnek tartották azt, bogy összekeveredjenek és beolvadjanak, ezt is a maguk érdekei szerint .alakították ki. Tgé.nis összekeveredtek, keverékeket hoztak létre, de nem a társadalom alsó, hanem középső és felső osztályaiban s ezekben a középső és felső osztályokban, miután gazdaságilag mindig jobban és jobban meghódították ezeket, ők kerültek túlsúlyba. Erre különösen eklatáns példa Magyarország. Mi volna itt, ha ezt meg nem akadály oznókl Az, hogy a társadalmi piramis középső és felső osztályaiban ők lévén többségben, a felső és középső osztály okiba nem őket olvasztanák be, hanem őbeléjük olvadna be a magyar középső és felső osztály, vagyis kiese; rélődnék a magyar társadalom, az a fizikai habitus, amelyet őseink ránk hagytak és amellyel ezer évig vegetált vagy jól élt ez az ország, teljesen megváltoznék és itt egy hebroid felső réteggel szemben a dolgozó, a két keze munkájából élő emberek tömege volna csak árja vagy turáni vagy akárhogy is nevezzük. Ez a szempont tehát a magyarság sorskérdése, mert arról van szó, hogy a . magyar középső és felső rétegek ne zsidósodjanak el fajilag, vagyis ne álljon elő az. hogy igenis az uralkodó réteg egy teljesen heterogén jellegű faj, míg csak az alsóbb rétegek, a dolgozók, a nagy tömegek, akik lent élnek, hasonlóak azokhoz, aminők a régi magyarok voltak. Ebben a tekintetben tehát nem szabad sem szégyenkezést, sem kényességét éreznünk, hanem szembe kell néznünk a problémával, mert ez a fejlődés nem kívánatos. Nem kívánatos, hogy a gazdasági vezetés, a gazdasági túlsúly a keverékek, a hebroidok kezében legyen, de nem kívánatos az sem, hogy a politikai vezetők is ezek közül az elemek közül kerülje nek ki. Eddig a faj és a nyelv szempontját sokszor szándékosan összezavarták. Összezavarták a vallási szempontokat, a nemzetiségi szempontokat is. Pedig nagy különbség van köztük. A faj biológiai, fizikai valami, látható, érezhető, tükörben megnézhető. A vallás már egy erkölcsi és jogi kategória. A nemzetiség a nyelvnek a kategóriája. A nyelvet meg lehet tanulni, a fajba születni kell és azért nagyon megtévesztő, amikor olyan értelemben beszélnek például zsidó és^ nemzsidó fajiról, mint magyar és német fajról, és ezzel az összekeveredéssel a logikát hamis vágányokra tolják'. Igaz. hogy minden faj végeredményben keverék faj. A zsidó is, a magyar is, mes: a német is. azonban keverék és keverék < között óriási különbség' van. A magyar faj jellege, mint ilyen, alig állapítható meg. Antropológiai szempontból a keletbalti, az alpin, a turanoid csO'Portok között • szokták megállapítani. A zsidó ellenben egészen más fajtákkal keveredett, tehát habitusa is más lett és ennek következménye az is. hogy az átöröklés is egészen más szempontok szerint történik. Ha például a magyar keveredik, mondiuk némettel, olasszal vagy mivel, ez a keveredés az ő faitájuk habitusán alig változtat ós miután a fő európai fajták közé illeszkedik be mindkettő, ezek közül az egyik vagy ia másik kerül túlsúlyra. Nem így van azonban a zsidó keverékeknél: ezek heterogénebb jellegüknél fogva a maguk faii tu1aidonsás v ait erősebben örökítik át, tehát feltűnőbbek, jellegzetesebbek és ezé T 't a másik faira nézve rombolóbban is hatnak. Ez éppen olyan, mint amikor egy pohár vizet és epy polmr tintát keverünk össze. Ha abba a noháir vfab« egy esepp tintát öntünk bel fi, az már nem ivóvíz, ellenben egv pohár tintába bátran beleönthetünk eq-y csepp vizet, a?, még mindig tintfi marad. (Tef«zés a,,î"ï>hn1dnïon.) A keverékfaioknak fő veszedelmessége a mi szempontunkból azonban az, hogy a zsidó fajt nem a százpercentes zsidók, hanem ezek a
