Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-204

'Az országgyűlés képviselőházának %0J+. ülése 19 hl július 1-én, .kedden. 361 az egyháziak közül, bogy tudniillik az egyháznak • kötelességbe odaállni a kikeresztelkedett zsidók mellé anyagiak szempontjából is. nem állja meg a helyéi (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Inkább tehát elméleti, de jogos volt az egyház tiltakozása az első és második zsidótörvény alkalmával. Lehetetlen meg nem látnunk azt, Hogy azok az elemek, akik évtizedeken keresztül destruáltak az egyház és az egyháziak ellen, akik kitalálták a »hecc-káplán« kifejezést, ma szívesen kapaszkodnak a hece-káplón reverendájába (Ügy van! Ügy van! a szélsöbàloldfHon.) és szívesen akarnak az egyház háta mögé bújni, amikor ilyen rendelkezések meghozataláról van szó. Nagyon kérem igen tisztelt papképviselőíársainkát, hogy amikor ehhez a javaslathoz felszólalnak, — és etekintetbcn védelembe veszem a javaslatot —, akkor szíveskedjenek jól megfontolni a dolgot és ne legyenek a zsidóságnak és a destruktív elemeknek a szószólói. (Közi Horváth József: Meg a gyanúját is a legkeményebben visszautasítjuk! Vagyunk olyan magyarok, mint bárki más! Zaj. — Elnök csenget.) T. képviselőtársam visszautasíthatja ezt, de én nem mondom alap nélkül, mert a múlt eiklusban volt olvan képviselő, aki ezzel a szándékkal jött. (Közi Horváth József: A múlt eiklusban lehet, hogy volt, de az ittlévő képviselők nevében kikérem magunknak! — Helyeslés

t jobbfelől.) Maradjunk szigorúan a témánál és ezeket a személyi invektivákat kapcsoljuk ki ebből a kérdésből. mert ezzel nem használunk az ügynek. (Közi Horváth József: Ügy van! Helyes! — Meskó Zoltán: Először várja meg, hogy mit mondanak a papképviselők!) Én ezt nem várhatom meg. mert utánuk már nem szólalhatok fel. (Meskó Zoltán: Előre nem lehet polemizálni! Zaj. — Elnök csenget.) T. Ház! Amikor az egyházpolitikai törvén veket tárgyalta a magyar országgyűlés, akkor érthetően nagy recenzust keltett a javaslat azért, mert a házasság fennállása érdekében a kánonjog volt addig érvényben fis a papi szentszékek döntöttek házassági kérdésekben is. sőt papok bíráskodtak még a végrendelet külső alaki formái tekintetében is. Ezenkívül hamistantizásnál a tényálladiék megállai^'tása, kérdésében szintén a napi szentszékek döntöttek. A házasság fclbonthatatlanságának kérdése irritálta azonban legjobban az egyházat, mivel az egyház a házasságot szentségként szolgáHí.tja ki. Leszögezem, hogy ebbei^ u kérdésben az egyháznak téliesen 'helyes

( és jo>:os az álláspontja. (Zaj.) Ki kell jelentenem, hogy az azóta eltelt negyven-ötven esztendő minden tekintetben megerősítette az egyháznak ezt az egyedül helyes álláspontját, mert az a helyzet, hogy a válások ettől az időtől kezdve megindultak és számuk évről-évre növekszik. Amióta a vegyesházasságok vannak és amióta a házasáé felbontható, azóta természetesen ezzel az alkalommal él az is. akit kényelmi vagy p-yéb szempontok vezetnek a házasság: felbontásánál. T. Ház! Egészen ragályos divat lett az elvágás. A felsőosztályok e tekintetben igen rossz -nélflával járnak elől a magyar nép körében. Sa mos. ez a divat ma már a vidékre, a falura is bcszüremkedett s ma már földmívelő lakosságunkat is megmételyezte. Ha komolyan védeni akarjuk a családot, akkor ennek megváltoztatására van szükség és mi szívesen láttuk volna, ha a kormány nemcsak frázisokkal jön, hanem házassági törvényünk revízióját is idehozta volna a Ház elé. (Közi Horváth József; Ügy van! — Meskó Zoltán: Az egész Wekerleféle törvény revízióját!), s a házasságfelbon'thatatlansága kérdésében komoly intézkedéseket hozott volna. Aki a házasságot szentségnek tekinti, az nagyon helyesen tulajdonképpen a családot tekinti, szentségnek, (Meskó Zoltán: így van!) aki a házasságot felbonthatatlannak nevezett, valójában azonban liberális és egységet akarja megvédelmezni. (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) A család szétzüllesztésének egyik oka éppen a polgári házasság volt (Meskó Zoltán: így van), tessék tehát ezen a téren revízió alá venni házassági törvényünket. Elvi és morális szempontból jogosan kifogásolható még az is. hogy a felbontás után új házasság köthető. Még elképzelhető a házasságnak különéléssel való ideiglenes megszűnése, de új házasság megkötése nem. Méltóztassék csak végiggondolni, hol van itt a határ? Egy házasságot, két házasságot, hármat, négyet, ötöt, hatot, nyolcat, tizet köthetnek; nincs korlát. (Közi Horváth József: Amennyit akar!) Hol végződik a házasságkötés és hol kezdődik a konkubinátusf Tessék ezt a kérdést komolyan megszívlelni. Ha a kormány erre hflüö*". volna orvoslást szívesen láttuk volna. Igaz, hogy időköziben megnehezítették a szétválásokat, azonban a helyzet még ma is az, hogy a 77. §. alapján változatlanul igen nagy számban folyik a házasságok szétzüllesztése. (Meskó Zoltán: Passzusírás lett már a házasság!) A házasság felbontásának lehetősége a polgári házasság ellen a legnagyobb kifogás, nagyon helyesen, ebből azonban nem az következik, hogy az állam nem hozhat olyan törvényeket, amelyek tiltják bizonyos felek között a házasságot. A vétójog nem sérti az egyház jogát, ezt — legalább részben — elismerte főrendiházi beszédében az akkori hercegprímás. Vaszary Kolos is. Hivatkozott az angol Gladstone-ra, akinek idevonatkozó nyilakozata az yolt a házassággal kapcsolatosan (olvassa): »A kormány a dolgok kényszerítő ereje folytán bír ugyan az észszerűség korlátain belül vétóval a házasság megkötését illetőleg, de nem kompetens megsemmisíteni azt, ha egyszer már megköttetett.« Kétségtelen dolog tehát az, hogy ilyen körülmények között kötelessége az államnak törvényekkel védeni magát és ezeket a törvényeket nem dií'iknltál hatja az egyház. Nem tudom, lehet, hoc'y itt a fogalmazásban van valami olyan hiba, amelyet könuyíí kiküszöbölni, s ha így van, kérem is a kormányt, hogv ezt tegye meg. nehogy az egyház részéről Jogosnak látszó ellenvélemények alakulhassanak ki. De. hogy régebben ilyen vélemények nem alakultak ki, sőt ellenkezőleg, a zsidókkal való vegyesházasságnak még az egyháziak is ellenzői voltak, arranézve legyen szabad egy régi kis füzetet, az Antiszemita Kátét idéznem. (Közi Horváth JózsM': Nem kell régit idézni, az új is itt van!) Zimándy Tp-nác plébános, aki Tstóczy Gvőzővel együtt Magyarországon az Ébresztő Hangok című első antiszemita füzetet adta ki, a következőket mondja (olvassa): »Talán az összeházasodás mégis előmozdítaná beolvasztásukat^« Erre így válaszol (olvassa): »Több államban már régóta meg van nekik engedve' a keresztényekkel az összeházasodás. de még sehol sem mutatkoznak beolvadásuk előjelei. Nálunk sem várható ettől semmi eredmény. Be voltaképpen nem is őket, hanem vagyonukat szeretnék sokan beolvasztani saját zsebeikbe«, (Mozgás.)