Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-204

360 Az országgyűlés képviselőházának rúbb, " legszociálisabb intézkedéseket hozzuk. (Üijy van!- a szêlsâbalolddlan.) Gondoljunk csak a franeia intézkedésekre. Annak idején, 1939 februárjában korlátlan felhatalmazást kapott a francia kormány ennek, a kérdésnek rendezésére. Attól kezdve a következő intézkedések történtek. A gyermeknevelés anyagi terheit rendeleti úton igazságosan elosztották az egész nemzetre. Méltóztassék ezt a gondolatot helyesen megfogni. Hiszen itt arról van szó, hogy az a családapa az egyháznak és a nemzetnek egyaránt nevel tagot, és ennek terhe olyan súlyos, hogy ő egyedül nem bírhatja. Itt tehát a nemzetnek kell segítségül jönnie, hogy ezt a terhet megossza vele. A francia j a téz'kçdések ezt n legtették. Szü letési segélyt- adnak az anyának, az apának gyermeknevelési pótlékot, azután még a házasságkötésnél külön, nyilván német példára, családi tűz hely-segélyt adnak a férjhezmeiiő leányoknak. Hogy a falun megkössék a lakosságot, e végből a fiatal földműves házasoknak külön házassági kölcsönt rendszeresítenek, amely magyar pénzben kifejezve 1000 pengőtől 4000 pengőig terjedhet. Ehhez csatlakozik még az illetékmentes öröklés a kisemberek számára, új, szociális öröklési illetékkulcs felállítása, továbbá egy közös alap létesítése, amelyet a családi teherkiegyenlítő adóval teremtettek meg. Kzek az adatok egyik régebbi cikkemből valók. A francia családvédelmi kiadások öszszege évente 1,450.000.000 frankot tesz ki, ami körülbelül 300,000.000 magyar pengőnek felel meg-. Ez Magyarország területére vetítve azt .jelentené, hogy körülbelül 120 millió pengőt kellene Magyarországon erre a célra fordítani. Ha ehhez hozzávesszük azt, hogy itt csak kétharmadrészben vállalja az állam ezt a terhet, egyharmadrészben pedig a munkaadó vállalja, akkor további egyharmadot adhatnánk hozzá, és azt mondhatnók, hogy az erre a célra fordított összeg nálunk évenkint 160 millió pengőt tesz ki. Azt kérdezem t. Ház, hova törpül a mi javaslatunk ehhez viszonyítva? (Antal István államtitkár: Sajnos, nem hajtották ott sem végre!) Az államtitkár úrnak annyiban igaza van, hogy közben a háború kitört, és természetesen ez megzavarta a dolgot. De ezek voltak az első év adatai. (Antal István államtitkár: A tervei!) Nem a tervei, hanem az adatai igen t. államtitkár úr! (Antal István államtitkár: Mi is ismerjük ezeket az adatokat!) Én elhiszem, hogy az álamtitkár úr ismeri, azonban akkor kell tudnia is. Én szívesen megmondom, honnan vettem az adataimat és rendelkezésére bocsátom az államtitkár úrnak. T. Képviselőház, azonban Franciaország mégis elkésett ezzel az intézkedéssel. Pétain marsall, amikor a franciák letették a fegyvert és fegyverszüneti szerződést kötöttek, azt mondotta: »A csatát elvesztettük, de nem a fronton vesztettük el a fegyveres csatát, hanem a gyerrm-kesatát vesztettük el.« T Ház, ez a szomorú ióslat, az agg katonának ez a megrendítő nyilatkozata legyen példa és útmutatás urmmvn nemzet számára, és elsősorban legyen az a macvarság számára. T. Képviselőház! Most nézzük, miképpen szabályozták ezt a kérdést más államok. Legyen szabad itt egy kis kitérést tennem az egyház idevonatkozó ; álláspontjára is, mert méltóztatnak jól tudni, hogy éppen a kisgazdapárt és a kereszténypárt tagjai azzal az indokolással vannak e javaslat ellen, hogy az egyházellenes intézkedéseket tartalmaz. Hát, t. Képviselőház, én szerény személyemben, aki a Katolikus Nép20 k. ülése 19-'4 július 1-én, kedden. szövetségnek 15 éven voltam ügyvédje, úgy érzem, hogy jogom, sőt kötelességem ehhez a kérdéshez mindenféle harag és gyűlölet nélkül, sőt ellenkezőleg, az egyház iránt való szeretetből is hozzászólnom és foglalkoznom^ ezzel a kérdéssel. Németországban a következő a helyzet a hasonló javaslattal kapcsolatban, Tilos a házasságkötés a zsidók és a német vagy rokonfajú állampolgárok között. A törvény ellenére megkötött házasságok érvénytelenek. Tilos a házasságon kívüli viszony a zsidók és a német vagy rokonvérű állampolgárok között. Ez nincs benne a mi javaslatunkban. A következő dolog szintén nincs benne a javaslatba, t. i. hogy a zsidók nem alkalmazhatnak háztartásukban német vagy rokonfajú, német állampolgársággal bíró és 45 éven aluli nőket, külön intézkedés van a német törvényben a'keverékek: a fél vérek és a fertály vérek házasságkötését illetőleg. Nálunk a javaslatban eerői sincs intézr kedés, illetőleg csak felhatalmazás van. (Ajital István álamtitkár: Csak szigorúbb!) Igen t. államtitkár úr, majd bátor leszek erre is rátérni. T. Ház! Most méltóztassék megnézni, hogy mi van az olasz intézkedésekben. Az olasz rendelet 1938 decemberében hozatott és a következőket tartalmazza. Érvénytelennek nyilvánítja az összes vegyes házasságokat, tehát nemcsak eltiltja, de érvénytelennek is nyilvánítja r

az összes vegyes házasságokat. (Meskó Zoltán: Sokan örülnének neki nálunk!) A rendelet sze

: rint érvénytelen a két zsidó szülőtől származó kikeresztelkedett ivadékok házassága is, ha olasszal történt, továbbá érvénytelen a.z a házasság is, amely született keresztény és zsidó között jött létre. Általában érvénytelen minden ilyen házasság, még az is, amely az egyház előtt köttetett. Ennek bizonyos konzekvenciái vannak. Elismerem, hogy szigorú és kemény konzekvenciái, mert módot ad az olasz 'törvényrendelet arra is, hogy a gyermeket elvegye ilyen esetben a szülőjétől és maga az állam nevelje. T. Képviselőház! Temészetes dolog, hogy nálunk bizonyos recenzust keltett már annakidején az, hogy behozták a vegyes házasságokat, illetőleg behozták a zsidókkal történő házasságot és a polgári házasságot. Az egyház talán joggal is nehezményezte annakidején jogainak oly nagymértékben történt megcsonkítását. Amikor az első s második zsidótörvényt tárgyaltuk, az egyháziak felemelték szavukat aziránt, hogy azt a meghatározást, hogy ki a zsidó, ki a nemzsidó, az egyháztól elvették. (Varga Béla tagadólag int.), helyesebben szólva annak meghatározását, hogy ki a keresztény. Mondom, ezt elvették az egyháztól és az állam magának vindikálta. T. Ház! Teljes mértékben igaza volt az egyháznak ebben a kérdésben, mert hogy ki keresztény, azt^ az egyház mondja meg, de hogy ki nem zsidó, azt megmondhatja a kormány vagy az állam is. mivel az egyik faji kérdés, a másik pedig felekezeti, illetőleg egyházjogi kérdés. Az egyháziak ellenállása és támadása az első és második zsidótörvény alkalmával tulajdonképpen elméleti volt, mert hiszen a törvény csak^ ezzel a helytelen nomenklatúrával élt, valójában pedig nem célzott mást, mint gazdasági védelmet a magyarság számára, márpedig egyetlenegy egyház sem ígér a tagjainak földi javakat. Nem azt ígéri az egyház, hogy vedd fel vagyonodat, síbőld ki és úgy kövess engem, hanem az egyház azt kívánja, hogy hagyjuk el vagyonunkat. Az az indokolás tehát- amellyel néhányan előállottak (Zah)