Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-204

Az országgyűlés képviselőházának 2öi. ülése id hl július l-m, kedden, JíS? magyarsággal szemben, mert minden negatív intézkedés, amely a zsidóság felé hoz be vala­mit, egyúttal a magyarság felé pozitív, javító és jövőt alakító munka, és ha mi ezt nem csi­náljuk meg, akkor mi önmagunkkal szemben vagyunk kíméletlenek. Nyilvánvalóvá vált az, hogy a magyarság kebelébe bejött és itt soha nem asszimilálódott zsidóságnak mindvégig két ^ arca volt. Szabó Dezső azt mondja, hogy »az ádáz szíriai fajnak ez a két arca Szamuelliben és Vázsonyiban tük­röződött.« Egyetértünk Szabó Dezsővel a te­kintetben is, hogy »© kettő közül Szamuelli az őszintébb és kevésbbé arcátlan.« T. Ház! Minden intézkedés, amely a libe­rális megkötöttségből, vagy pedig a politikai helyzet adottságából folyik, alkalmas lehet arra, hogy ezt a kérdést ismét és ismét elő­vegyük, de távolról sem alkalmas arra, hogy a. kérdés megoldását a legkisebb mértékben is előbbre vigye. .Régebben az volt a jelszó, hogy a kormány nem akar sötétbe ugrani. A kormánynak ezút­tal, a zsidókérdés tárgyalásánál nem kell sö­tétbe ugrania: kikísérletezett védekezési for­mák állnak rendelkezésünkre Németországban, Olaszországban, Szlovákiában és most már újabban Horvátországban is. A zsidókérdés nem földkérdés és nem al­kotmányjogi kérdés. Azt értem, ha a földkér­désre és az alkotmányjogi kérdésekre azt mondják: magyar szempontok szerint kell el­dönteni. A zsidóság azonban egyformán visel­kedik és egyforma sajátságai vannak Német­országban, Olaszországban és Magyarországon egyaránt. Ha másutt megtalálták velük szem­ben a védekezés helyes módját, akkor kár men­tegetődzni ennek a javaslatnak az indokolásá­ban; mert az indokolásban szinte mentegetőd­zik a kormány az ellen a gyamisítás ellen — nyilván a felsőház felé szól ez a védekezés, — hogy 'mi idegen mintákat akarunk lemásolni. Szakítsunk ezzel a strucepolitikával. Vagy jó az, amit külföldön kikísérleteztek és akkor an­nak átvétele nem szégyen, vagy nem jó s ak­kor mondjuk meg nyíltan, hogy mi nem így akarjuk a kérdést megoldani, hanem máskép­pen; de azt mondani, hogy az nem jó és nem akarjuk követni, és közben mégis követjük, ez kétségtelenül hamis és nem őszinte politika. (Mozgás és ellentmondások a jobboldalon.) T. Képviselőház! Az asszimiláció legvesze­delmesebb faja kétségtelenül a kikeresztelke­dés. A kikeresztelkeclésnél tudniillik egyetlen aktussal évezredek sajátságát akarja a zsidó a maga részéről eltűntetni. Két és fél évvel ezelőtt, még az előző ciklus alatt, itt a képvi­selőházban, a zsidó és a szociáldemokrata, vö­rös képviselők állandó szópergőtüze között mondottam el hasonló tárgyú interpellációmat, amelyben figyelmeztettem a kormányt, hogy íme, a második zsidótörvény kihirdetése, il­letve^ a második zsidótörvény tervezetének közzéadása idején a zsidóság látva-látta, hogy ez a törvény, a második zsidótörvény sem faji alapra helyezkedik, hanem felekezeti alapra; a kikeresztelkcdésnek, a házasságkötésnek tényét és egyebeket ránt bele a tisztán fajvédelmi ja­vaslatba. Természetes dolog, hogy a zsidóság azonnal védekezett ez ellen a második zsidó­törvény ellen és 1938 decemberében tömegesen keresztelkedtek ki a zsidók Magyarországon, főleg Budapesten. Akkor én egy interpellációmban felhívtam a kormány figyelmét arra, nem látja-e azt, hogy ezt a konjunkturális ke'resztelkedést> amelynek semmi köze sincsen az igazi Krisz­tushoz-téréshez, meg kell akadályozni. Felhív­tam a kormány figyelmét arra, hogy valósá­gos versenyfutás van a zsidóság részéről az egyes keresztény felekezetek felé, verseny­futás, hogy még mielőtt a törvény jogerős lesz és kihirdetést nyer, elhelyez-kedjenek és bejussanak az egyes keresztény felekezetekbe. Ez volt tehát a konjunkturális kikekeresztel­kedések legtipikusabb formája. Sőt a kon­junkturális keresztényeken kívül voltak még külön passzus-keresztények, akik ú tievél-szem­pontból keresztelkedtek ki, tudniillik, hogy ha külföldre távoznak, útlevelükbe már valamelyik keresztény felekezet megjelölése kerüljön bele és így külföldön azt véljék róluk, hogy nem 'zísidók, hanem árják. T. Ház! Hogy annakidején mennyire nem hiába hangzott el az én figyelmeztetésem, an­rak legnagyobb bizonyítéka az, hogy az Egyenlő­ség című zsidó faj védelmi hetilapnak 1938 de­cemberében megjelent száma Ötezerre — öt­ezerre! — teszi a november és december hó­napokban történt kikeresztelkedéseket. Meg kell azonban mondanunk, hogy ennél sokkal nagyobb volt az akkor kikeresztelkedett 'zsi­dók száma. Miért mondom én ezt el? Azért mondom el, mert ezáltal a formai kikeresztelkedés által a vegyesházasság első és legnagyobb akadálya hárul el a zsidó elől, és ezáltal, hogy kikeresz­telkedik, igenis módja van arra, hogy a ye­gyesházasságot bármelyik kereszténnyel, bár­melyik magyarral, bármelyik árjával megköt­hesse. T. Képviselőház! Hogy mennyire komoly volt annakidején ez a veszedelem, arra mi sem jellemzőbb, mint az, hogy Magyarország bíbo­ros hercegprímása elrendelte azt, hogy ezeket a konjunkturális kereszténységre vágyókat alaposan meg kell vizsgálni, és három hón api tanítási időt tűzött ki, amelyen belül nem le­hetett a keresztségét kiszolgáltatni. Nagyon helyes volt ez az intézkedés. Mindezt pedig azért mondottam el, inei;t a helyzet ezzel a javaslattal teljesen hasonló, mint amilyen volt a második zsidótörvénnyel. Itt van a kezemben egy zsidó lap, amely még mindig megjelenik és magyar nyelven jelenik meg; ez először arról beszél, hogy a kisgazda­párt és a kereszténypárt nem fogadja, el a. vegyesházasságok megtiltására vonatkozó ja­vaslatot, majd pedig azt mondja, hogy (ol­vassa): »Illetékes hely a. dispenzációk kérdé­séről. A házassági jog készülő szabályozásá­val kapcsolatban, illetve arra a hírre, hogy a kormány ezt célzó törvényjavaslatát benyúj­totta, tömegesen rohanják meg a főváros köz­jogi és illetőségi ügyosztályát vegyesháza ­sulók dispenzáció megszerzése céljaiból.« A vá­rosháza kénytelen volt leállítani a dispenzá­ciók kiadását, mert nagy tömegek akartak ismét ez alól a törvényjavaslat alól is ki­bújni, természetesen csak azért, hogy 'jobban eltűnjenek az általuk vélt asszimilációs folya­matban. T. Ház! Kovát« Alajos statisztikája szerint 1939-ben 743 vegyesházasság köttetett, de ebben a számban nincsenek bent a már kikeresztelke­dett zsidófaiú egyének házasságai nemzsidó­fajú egyénekkel, csak tisztán az eddigi bejegy­zések szemit megállapíthatóan szögezi le a sta­tisztika, hogy 1939-ben 743 vegyes házasságkot­tetítt. Azt mondja Kováts Alajos, hogy 1940 ben aránytalanul felszökött ez a szám, 1941-ben • Ê1*

Next

/
Thumbnails
Contents