Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-204

358 Az országgyűlés képviselőházának pedig még: inkább fokozódott. Erre vonatkozóan tehát az én tiszteletteljes indítványom ez (olvassa): »Utasítsa a Ház a kormányt olyan rendelet kiadására, amelyben a zsidó és nem zsidó házasságkötések tüzetesebb előzetes megvizsgálását ós a származási okiratok alapos átviz.KÚiását rendelje 3l, hogy a zsidó-magyar vegyesházasságoknak tömeges megkötését ttörvényjavaslat letárgyalásáig is , megakadályozza.« T. Ház! Kétség

1 »3 en ül az a cél ezsel, nogy miután a kormány csak most terjesztette be est a javaslatot, amelyet a zsidóság ki akar játszani már előre, ezt a kijátszást megakadályozhassuk, ahogyan szükséges lett volna annakidején két és fél évvel ezelőtt elmondott interpellációm idején megakadályozni azt, hogy a tömeges kitérések bekövetkezzenek. A recepció óta negyvenezer vegyes házasságot tart számon a statisztika. Hangsúly ózom, hegy ez is hamis statisztika abból a szempontból, hogy a zsidófajú egyének házasságkötéseinek száma nem foglaltatik bœ?ii.e. El vagyunk keveredve teljesen zsidósággal, főleg a középosztály van megmételyezve. Annakidején, amikor a második zsidótörvényt .óigyaltuk, kötelességemnek éreztem, bogy a Ház elé már ennek a törvényjavaslatnak szövegévei majdnem megegyező javaslatot terjesszek. Ez a javaslatom így szólít (olvassa): »Utasítsa a Ház a kormányt, hogy az 1867. évi XV. törvénycikknek, amely a polgári és politikai jogok tekintetében a zsidók egyenjogúsításáról szól, hatályon kívül helyezésére haladék nélkül nyújtson be javaslatot és ao/)án ki fejezetten tiltsa el a zsidók és magyarok házasságkötését és súlyos büntetőjogi szankciókkal sújtsa a közöttük történő házasságkötéseket.* Ezt a javaslatot akkor, két és fél évvel ezelőtt az igen t. Ház többsége leszavazta, az együttes, bizottságban pedig Mecáé?: András képviselőtársunk nyújtott be javaslatot, amely ugyancsak ezt célozta. Ezt annakidején egy kis körözvényen 11 — akkor túlnyomóan a jobboldalén üló — képviselőtársunk írte alá. SajK'.i.'uk, hogy a kormányt annakidején, két és fél évvel ezelőtt nem noszogatta, nem biztatta ez ó 11 aláírás aira, hogy ezt a javaslatot betfríosze. Annakidején, amikor a második zsidótörvényt tárgyaltuk, megmondtam ismételten, teljesen reménytelen az a gondolat, az a hit, hogy a második zsidótörvénnyel a kérdést le lehet zárni. Még reménytelenebb az, hogy ezzel a kérdést meg lehet oldani. Annakidején az első ós második paragrafus ellen volt a legnagyobb kifogásunk. Sokan ülnek még itt, akik emlékeznek arra a harcra, amelyet néhányan a javaslat ellen folytattunk. Megmondottuk, hogy olyan zavar lesz az első és legfontosabb kérdés körül, hogy ki tekintendő zsidónak és ki nem tekintendő zsidónak, hogy azt elbírálni, ezt a két paragrafust végrehajtani senki sem tudja. Legyen szabad arra utalnom, hogy a törvénynek végrehajtása nem egységes, mert nincs egyetlenegy hatóság kezében. Ugyanis az idevonatkozó kormánybiztosság a kérdésnek csak egy egeszén kis hányadával foglalkozik. Az alsó hatóságok egész sorára van rábízva, döntsék el ezt a legfontosabb kérdést, ki tekintendő a törvény alapján zsidónak, ki nem. Azután felismerte a néhai volt miniszterelnök úr is azt, hogy igenis szükség van a harmadik zsidótörvényre és ezt többször ki is jelentette, és átvette tőle a mostani kormányzat ezt a nyilatkozatot és Bárdossy is kijelentette, hogy 204. ütése 19 4I július 1-ón, kcddcti. lesz harmadik zsidótörvény. És hogyan fordulnak az idők! Hiszen amikor a második zsidótörvényt benyújtották és tárgyaltuk, és én megmondottam, hogy elkövetkezik a harmadik zsidótörvény, Teleki Pál gróf a helyéről felemelkedve, közbeszólt; »Harmadik zsidótörvény pedig nem lesz!« Azóta szegény ő maga is kénytelen volt kijelenteni, hogy lesz harmadik zsidótörvény. Ha most azt várta az' egész közvélemény, hogy lesz harmadik zsidótörvény, érthető és logikus lett volna, hogy a kormány idehozza a maga felfogásának megfelelő harmadik zsidótörvényt. Nem ez történt. Ahelyett, bogy precize megállapítottuk volna azt, hogy ki zsidó és ki nem az, növeltük a zavart, mert ezen törvényjavaslat egyetlenegy szakaszának végrehajtása szempontjából kreáltunk egy negyedik, vagy ötödik meghatározást atekintetben, hogy ki telkintendŐ zsidónak és ki nem. Indítványozom tehát, hogy a kormány terjeszszen be olyan értelmű javaslatot, amely az ezen. törvényjavaslatban jelentkező, az eddigieknél sokkal pontosabb, helyesebb és teljesebb »zsidó« fogalom meghatározást terjessze ki minden olyan törvényre, amely a zsidókkal foglalkozik. Idevonatkozó határozati javaslatom így szól (olvassa): »Utasítsa a Ház a kormányt, hogy ,a jelen javaslatban foglalt, »zsidó« fogalommeghatározást minden zsidó vonatkozású törvényünk alkalmazása szempont jából érvényessé tevő javaslatot terjesszen a Ház elé.« Vártuk tehát azt, hogy a zsidókérdés megoldásához jutunk el. Az igazságügy miniszter úr az előző törvényjavaslat tárgyalásánál elmondott beszédemre azt felelte, hogy az nagyon szigorú kritikát tartalmazott, de az én adataimat halgatással helybenhagyta, és azt mondta, hogy szemfényvesztés nincs a kormány részéről, amikor ezekkel a kis javaslatokkal jön. Nem árulta el a miniszter úr, hogy mi a szándéka ezekkel a kis javaslatokkal. Eassay Károly t. képviselőtársam újságja, az Esti Kurir azt mondja ezekre a javaslatokra, hogy ezek apró tűszúrások a zsidóság felé. Ezúttal abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy teljesen egyetértek az Esti Kurirral és kijelentem, hogy ezek semmi egyebek, mint apró tűszúrá! sok a zsidóság felé, de (ízekkel a kis javaslatokkal semmi esetre sem közeledünk a kérdés megoldásához, legalábbis lényegében. T. Ház! Az egész közvélemény követelését negligálja a kormány ebben a kérdésben. A. forró kását kerülgetjük ezekkel a javaslatokkal akkor, amikor a kása már nem is forró.Mi van eben a javaslatban? Nézzük sorra. Az 1. §. a házasságkötés előtti szigorú orvosig vizsgálatot írja elő. Ez helyes konzervatív álláspont, de — hozzáteszem — a minimális álláspont is. Lehetne arról beszélni, hogy ennetk a szakasznak hatályát lehetett volna kiterjeszteni egyéb betegségekre is, azt azonban helyesnek tartom, hogy az elmebetegségre a szakasz nem terjed ki, helyesnek tartom pedig amiatt, mert arra gondolok, hogy a szakértői vélemények az elmebetegség tekintetében a legtöbbször ellentétesek a bírói gyakorlatban. Ezen a szakaszon nem találok különösebb változtatni valót, ezt helyesnek tartom. A szakasz 2. • bekezdésével kapcsolatban azonban meg kell jegyeznem, hogy az az intézkedés, hogy a házasuló nő háziorvosának bizonyítványát is beszolgáltathatja, bármennyire tiltakozik is ellene a törvényjavaslat szövegezője az indokolásban, mégis csak osztályjclléggel bír, mert háziorvosa a közcposztáilyjmk