Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-194

24 Az országgyűlés képviselőházának 1H. üti a pecsétjét, akkor mi jogcímen lehet egy apró hentest zsírdrágításért elítélni? Ha szabad ezt a bányáknak megtenni, akkor szabad mindenkinek ebben az országban. A büntetést, ha nincs mögötte morál, semmi a világon meg nem indokolja. (Taps a szélsőbaloldalon. — Maróthy Károly: Nagy kacsó, meg kis kacsó! — Zaj. — Elnök csenget.) Jött utána a kormány másik rendelkezése, hogy a 150 kilós disznókra magasabb árakat állapított meg, prémiumot adott. A negyedik az volt, hogy a Budapestre feljövő disznóikra külön prémiumot adott. T. Ház! A tervgazdálkodás tehát, amelyet mi a javaslat megszavazandó szakaszai alapján fogházzal, börtönnel akarunk megvédeni, így nézett ki Négyszer változott hónaponkint a tervgazdálkodás. Kérdezem, lehet-e, morális-e ' büntető javaslatot tárgyalni, büntető szankciókat hozni és nem keílene-e -a felelősséget érvényesíteni azokkal szemben, elsősorban a közellátási miniszter úrral szemben, akik ezeket a 'helytelen és rossz rendelkezésekét kiadták. (Zaj.) T. Hiz! Sopron megyében voltam. 1937-ben magam állapítottam meg ott a vásáron, hogy a választott malacok párjának ára 10 peugő volt. Most helyzet, hogy párja 100 pengő. Utaztam hazafelé és akkor azt mondta nekem egy felsőházi tag úr, hogy Győr-megyében 126 pengő. Egészséges állapot ez? (Meskó Zoltán: Sovány disznók és kukoricán meghízott tőwsdések, ez a baj! — Derültség.) Amikor Kunder igen t. képviselőtársam Résziedében megcáfolta Csorba t. képviselő úr Jóslásait, akkor Csorba képviselő úr a következőket mondta közbeszólás formájában: »Nem lesz malac sem, az lesz a vége!« Amint Kunder képviselő úr akkor bebizonyította, hogy előző jóslása tökéletesen csődöt mondott, úgy én most bebizonyítom és kijelentem azt, hogy mostani jóslása is csődöt mond, mert, sajnos, most megint sok malac lesa. de az ára le^ fog menni és krach lesz. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Le is ment!) T. közellátási miniszter úr! Én ezekhez a dolgokhoz nem értek, majd jönnek Németh Andor, Börcs János, Piukovieli József és a többi képviselőtársaim, akik ezt jól értik, de én mégis azért kérdezem, — annyi fogalmam nekem is van a dologról — egészséges állapot-e a kis paraszt embereket megakadályozni abban, hogy malachoz jussanak és legyen miből meghizlalniok azt a malacot, mert engedelmet kérek, 100 pengőt párjáért egy kis ember mégsem tud fizetni. T. Ház! Kunder képviselőtársam felhozta igen kitűnő példaként a termelés irányítására a. cukorrépa termelést. Megállapította, hogy az irányítás rossz. Én tehát hivatkozom erre és kérem képviselőtársaimat, olvassák el ezt a beszédet. Most a közellátási miniszter úr felé azt mondom, hogy a befőzési cukor ügyében kiadott rendelet tökéletesen rossz. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) Bizonyos, hogy sokkal több cukor lett volna, ha a Kunder kénviselő úr által felhozott módszerekkel felemelték volna a cukorrépa vetésterületét, de abban is biztos vagyok, Ebgy ha a cukorforgalmat a vidéken legalább a budanestihez arányosították volna, tehát megszüntették volna azt a?s egészségtelen állapotot, — ezt én mint budapesti ember mondom — hogy a vidéken abszolút kicsi a fejadag, akkor a közellátási miniszter úr befőzéshez való cukorhoz juttathatta volna áz öregeket is. Elhiszi-e azt a közellátási miniszter úr hogy a szociális elgondolás alapülése,194-1- június- 'IS-an, pénteken. ján kiadott rendelkezés valóban szociális akkor, amikor, két pengő és nem tudom mennyi fillér a befőzési cukor ára? Elhiszi, hogy az a kisgazda, akinek mondjuk, tíz gyermeke van, 30 kiló cukrot tud venni? Ugy-e nem tud? Mit fog hát csinálni? Azt fogja csinálni, hogy ő elhasznál egy kilót és 29 kilót elad. (Zaj és ellenmondások Jobbfelől. — Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Állítom tehát, hogy a t. miniszter úr rendelete igenis biztatja az embere ket a bűncselekmények elkövetésére (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és én nem vagyok hajlandó arra, hoery egy át nem gondolt rendelet miatt súlyos büntető szankciókat szavazzak meg olyanokkal szemben, akik csak önvédelmet gyakorolnak. T. Ház! Miért kell különbséget tenni Budapest és a vidék között? Tessék elhinni, hogy az a vidéki ügyvéd ugyanolyan fizikumú és természetű, mint én, a vidéki tanító ugyanolyan, mint a budapesti és a vidéki képviselő is ugyanolyan, mint a budapesti. Engedelmet kérek, mi indokolja tehát, hogy a vidéki embernek kisebb legyen a cukorfejadagja? (Börcs János: Mert harmadrendű polgárok vagyunk. — Zaj és ellenmondások jobbfelől. — Elnök csenget.) Ezzel csak azt érik el, hogy a vidéken a nagy családokban most még kevesebb cukrot adnak a gyermekeknek, mert a cukrukkal spekulálnak és eladják azt. (Zaj. — Egy hang jobbfelől: Meg kell büntetni!) Tegyék csak kezüket a szívükre, t. képviselőtársaim! El tudják-e ítélni azt a vidéki barátjukat, mondjuk azt a járásbírósági elnököt, aki a szomszédtól, akinek sok gyermeke van és így nagy cukorkontingenst kap, elfosrad itt-ott egy-egy kiló cukrot? Ügy-e nem? Ezért nem akarom én az ilyen embert súlyos büntető szankciókkal sújtani, mert a miniszter úr rendelete végrehajthatatlan és miatta az emberek bűncselekmény elkövetésére kényszerülnek. (Zaj. — vitéz Lipcsey Márton: Szakértelem kevés van benne! -— Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Üav van! Mi is ezt mondjuk! — vitéz Lipcsey Márton: Már mint az ő beszédében!) T. Ház! Tudok egy másik sopronmegyei esetet. Az egyik grófi birtokon príma tavaszi búzavetőmagot akartak szétosztani és a vetőmagot a szomszédos községek gazdái igényelték. A közellátási miniszter úr nem engedé-_ lyezte a vetőmag szétosztását, mert azt mondotta, hogy máshonnan fog diszponálni. Disz ponált is, de csak akkor kapták meg az erről szóló papírt, amikor már a tavaszi búzavető; magot nem lehetett elvetni. Ez nem tervszerű irányítás. (Maróthy Károly: Hát a rézgáliccal mit csináltak? Az egy sötét ügy!) Itt van egy másik dolog. A• Magyarország című kormánylapban május 7-én egy népszerűsítő cikk jelent meg ezzel a címmel (olvassa): »Egy óra a közellátási minisztériumban, ahol mindnyájunk gondjaival törődnek.« (Derültség a szélsőbaloldalon.) Ez a cikk a közellátási miniszter úr tudtával és beleegyezésével jelent meg. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Nem biztos!) Bebizonyítom, hogy igen: először is nem akadályozta meg a cenzúra által a cikk megjelenését, másodszor nem cáfolta meg. (Felkiáltások a jobboldalon: Jaj, de jó!) Ebben a cikkben a következők vannak (olvassa): »Egy kárpátaljai cirokseprőüzem tulajdonosa lép a szobába. Idősebb Özvegyasszony, elmondja, hogy az elnyomatás idejéében sokat üldözték, most szakértelme révén cirokseprőgyárat sikerült alapítania. Két hónapja akarta megkezdeni az üzemet, fel is vette a munkásokat, azóta fizeti őket, de képtelen nyersanyagot