Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-203

352 Az országgyűlés képviselőházának hogy a paragrafus szerint, amennyiben annak megszegésével kötött házasságot, az is zsidóvá válik, aki a magyar faiközösségbe tartozik. (Gr. Apponyi György: Szóval keresztény magyarokat is a gettóba küldenek! — Zaj,} És zsidóvá válik az ezen törvényjavaslat szerint zsidónak tekintendő személyek között kötött házasságból származó gyermek is. (Helyeslés jobbfelől. — Zaj a baloldalon.) T. Ház! Kétségtelen, hogy jogrendszerünkben a törvényjavaslat törvényerőre emelkedése után a zsidónak többféle fogalma fog élni, (Maróthy Károly: Ez baj!) és pedig egyrészt a második zsidótörvény (Maróthy Károly: Ez hiba!) és másrészt a most előterjesztett törvényjavaslat keretében. (Maróthy Károly: A végén senki sem tudja, ki a zsidó!) Az indokolás azonban világosan megmondja, hogy az igazságügyminiszter úr ezzel a törvényjavaslattal kizárólag csak a vérkeveredésnek, tehát a biológiai nemzetvédelemnek területén fennálló kérdést kívánja a házassági törvény keretében megoldani. Ennek folytán nem az egész zsidókérdés összetett problémáját tűzte ki a szabályozás céljaként. (Maróthy Károly: Ez nem jó!) Azonban meggyőződésem, t. Ház, hogy ennek ellenére a második zsidótörvény által szabályozott életviszonyok tekintetében is meglesz a hatása ennek a törvényjavaslatnak és pedig azért, mert faji alapra helyezvén a zsidóság fogalmát, mindazokban a kérdésekben, amelyek ma még nyíltak, és amelyeknél vitára adhat alkalmat a második zsidótörvény értelmezése, hatóságaink is à zsidó fogalmát ezen a faji alapon próbálják megalkotni. (Maróthy Karoly: Helyes! Nem lehet többé visszatáncolni!) Ennek folytán közvetett hatásában ezen a vonalon is érvényesülni fog a törvényjavaslat előnye és felfogása. (Rassay Károly: Ez pontosan ellenkezik azzal, ami az indokolásban van! — Maróthy Károly: Nem! Azt mondja, hogy mi lesz majd a jövőben!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak, ne méltóztassanak az előadó urat zavarni beszédében. Bocsáry Kálmán: T. Ház! (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Elméletileg kétségtelenül elképzelhető az, hogy a négy nagyszülő ugyan keresztény hitfeleíkezetben született és ennek ellenére a dédszülőknél, tehát felsőbb fokon, fajilag zsidószármazású ősök foglalnak helyet, de ezt a kérdést valahol le kellett zárni. Le kellett zárni különösen azért, mert az 1895 előtti időkben nagy nehézségbe ütközött a vegyes házasságok megkötése; például a ka

: tolikus egyház, úgy tudom, egyenesen r pápai engedélyhez kötötte a zsidó-katolikus házasságoknak megkötését, és ettől eltekintve, akkor még sokkal egészségesebb volt a magyar közhangulat és a magyarságnak, illetve a magyarsághoz való tartozásnak faji átérzése is. A törvényjavaslatnak az a rendelkezése, amely kivételt tartalmaz az általános irányelvek alól, tulajdonképpen a félvérekre vonatkozik. Megállapíthatjuk, hogy ez a legnehezebb és legkényesebb kérdések egyike, mert ennek megoldásánál nemcsak egyetlenegy szempontot kell nézni, hiszen itt összetalálkozik a társadalmi, a politikai, a valláserkölcsi és különösen magának a nemzeti érdeknek kérdése is. A törvényjavaslat abban az esetben, ha lígy a gyermek, mint mind a két szülő beleszületett a keresztény hit'felekezetbe, függetlenül attól, hogy az egyik szülő esetleg zsidó volt-e fajilag, a házassági tilalom alól a félvért fel203. ülése 1941 június $0-á,n, hétfőn. oldja. Méltóztassék megengedni, hogy néhány szóval megrajzoljam azt a helyzetet, amely nálunk és kultúrnépek életében a félvérekre és általában a zsidóságra vonatkozólag számszerűleg fennáll. Arranézve, hogy nálunk mennyi a megkeresztelt zsidó és mennyi a félvér, nincsen _ pontos statisztikai adat. Ezt csak a statisztika tudománya szerint elfogadott bizonyos tárgyi adatokból levont következtetéssel lehet megállapítani. Nálunk a megtér eszteltek és felverek számát általában százezerre teszik. Ez' a százezer keverék és zsidó a következőképpen tagozódik: körülbelül 30.000 a megkeresztelt zsidók, tehát a száz százalékig zsidófajúak száma, körülbelül 25.000 a félvérek, a vegyes házasságból származó, 25.000 a zsidó apától származó törvénytelen gyermekek száma és 20.000 esik a most visszacsatolt területekre; utóbbiak az előző három kategóriába illesztendők. Arra vonatkozólag nincsen adat, hogy Magyarországon hány megkeresztelt zsidó kötött a magyar fajközösségbe tartozóval házasságot. A külföldi helyzet feltétlenül irányadóul szolgál atekintetben is, hogyan foglaljunk állást ebben a kérdésben. Nagyon gyakran történik utalás a külföldi törvényhozásokra különösen abban az esetben, ha a törvényjavaslatban foglalt intézkedések tágításáról vagy enyhítéséről volna szó. Ezért az álláspont kialakításánál feltétlenül figyelembe kell vennünk, bogy az egyes kultúrnépek életében hogyan áll a zsidóság helyzete. Bulgáriában például a zsidóság százalékaránya 0-80, 6 millióból mindössze 48.000 (Egy hang jobbfelöl: Szerencsés nemzet!), Franciaországban 41 millióból 280.000, 0-67%, Németországban — beleértve már Ostmarkot, tehát a volt Ausztriát is — 0-47 %-ot tesz ki a zsidóság száma, Olaszországban 41 millió lakos mellett 0-12%-ban, 47.000 a zsidók száma, Romániában pedig, amelyet mindenkor a legelzsidósodottabb országok egyikének ismertünk, 18 millió lakosból 757.000 a zsidó, tehát 4-19%. T. Ház! Meggyőződésem szerint a magyarországi helyzetről csak akkor kapunk tiszta képet, ha a mi 650.000 — kerek számot mondok — zsidófajú állampolgárunkat összehasonlítjuk ezekkel a.számadatokkal, de nemcsak százalékarányban, hanem egyúttal a népesség sűrűségének, tehát az összlakosság arányában is. Ebben az esetben a következőket látjuk. Ha Bulgáriát vesszük, a lakosságának lélekszáma és a zsidók százalékos megoszlása alapján, Magyarországon arányosítva, mindössze 120.000 zsidó lehetne, ha Franciaországhoz visszonyítjuk, 31.000, ha Olaszországhoz, 6000, ha Németországhoz, akkor 9000 és ha Romániához viszonyítjuk, 590.000 zsidó lehetne az országban. (Maróthy Károly: Boldog államok.) Nem kétséges, hogy ha mi 31.000, 9000 és 6000 főnyi zsidólétszámmal élnénk Magyarországon és ez volna az a szám, amely a társadalmi, kulturális, gazdasági életünkben érvényesülhetne, azt hiszem, nem volna zsidóprobléma Magyarországon és akkor a megoldások tekintetében korántsem kellene azokat az eszközöket igénybevenni és azokat az intézkedéseket alkalmazni, amelyeket a törvényjavaslatnak 9. §-a tartalmaz. (Maróthy Károly: Azért kellene radikálisabbnak lenni! S akkor mi jövünk és pepecselünk!) Amint a második zsidótörvényt, úgy valószínűnek látszik, hogy ezt a törvényt is, a végrehajtás folyamán egyesek és érdekcsoportok a maguk érdekszférájához igyekeznek majd idomítani és felhasználni. A második zsidótörvény végrehaj-