Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-203

346 Az országgyűlés képviselőházának hivatkozással, . hogy ha bűncselekmény van, akkor azt a sajtótermék foglalja magában, tehát a sajtótörvény értelmében a szerzőt kell felelősségre vonni, ha pedig ez nem volna, akkor a fokozatos felelősség szerint a kiadót és^ így tovább. Azonban itt a -szerző személye Vágó Pál, nem eltitkolt személyiség, mert az interpelláció azzal kezdődik, hogy: »Vágó Pál interpellációja«, és mégis a királyi Kúria arra az ellentétes megállapításra jutott, hogy a bűncselekmény az 1921:111. te. 5., illetőleg 7. §-ába ütköző bűncselekmény s ezt mindenki elköveti, aki ennek a törvényhozónak a törvényhozás házáhan, annak elnökéhez benyújtott interpellációját elolvasta. A joggyakorlat másik része viszont az ország más vidékein csak egyszerű sajtórendőri kihágást látott ennek az interpellációnak terjesztésében és 20—25 pengős pénzbüntetéssel úszták meg — hogy ezt a kifejezést használjam — az illetők. Mondom, amikor ilyen fontos kérdésekben ilyen súlyos ellentét mutatkozik a bíróságok gyakorlatában, akkor nem szabad nyitvahagyni egy ilyen kérdést, és^ ezért ismételten kérem az igazságügyi kormányzatot, méltóztassék ezt a kérdést megfontolni és a legsürgősebb és legsúlyosabb^ intézkedéseket megtenni. Petro Kálmán t. képviselőtársam határozati javaslatát a legnagyobb Örömmel vettem tudomásul, a legnagyobb örömmel tudok én is mindenféle vonatkozásban hozzájárulni ehhez a határozati javaslathoz. De fel kell tennem egy kérdést Ha a nemzeti közvéleménynek a sajtóban megnyilvánuló akarata, ha a kormánypárt abszolút túlnyomó többsége, ha az ellenzék szélsőjobboldalán ülő pártja kivétel nélkül teljes egészében követeli a határozati javaslatban foglaltakat, akkor miért engedi meg ez a többségi párt, a kormányzópárt azt, hogy az általa támogatott minisztérium csak ilyen szerény javaslattal jöjjön ezekben az időkben at. Képviselőház elé? En tehát, amikor Petro képviselőtársamnak ezt a határozati javaslatát, mint nagyon helyeset, magamévá teszem és ezt a kérdést is feltettem, arra kérem a kormányzópárt minden egyes nemzeti és magyar gondolkodású tagját, tehát ennek a pártnak túlnyomó többségét, igyekezzék az alkotmányos formák között a párt koncentrációs erejével odahatni, hogy az igazságügyi kormány ezzel a javaslattal minél előbb a Ház elé jöjjön, annál is inkább, mert a zsidókérdésnek az ügyvédi kar terén való megoldása csak egy parciális kérdés, tehát nem érint olyan súlyos, egyetemes és általános érdekeket, ahol a rendezés súlyos gondosságot igényelne. (Antal István államtitkár: De itt is nagyon alaposan meg kell nézni!) Meg is vagyok győződve róla, hogy alaposan meg fogja nézni a törvényelőkészítés és az igazságügyi kormányzat ezt a kérdést, de sokkal kevésbbé alaposan, mintha az egész egyetemességre vonatkozóan akarná a zsidótörvényt — nem akarom azt mondani, hogy a harmadik vagy a negyedik zsidótörvényt, hanem »a zsidótörvényt« — meghozni. Az ügyvédi kérdés területén ez a kérdés könnyebben elintézhető, mert mégis csak egy zárt testület kérdéséről van szó és azok a zsidó ügyvédek, akik érintve lesznek általa, rendelkeznek azzal a vagyoni erővel, hogy nem fogják a hátrányát érezni annak, ha a numerus nullus eredményeképpen máróí-holnapra megszűnik az ügyvédi gyakorlat lehetősége, és a nagy zsidóintézmények és vagyontömegek a kisebb zsidókról tudnak majd átmenetileg gondoskodni, amíg bekövetkezik az az idő, hogy Magyarország zsidóságával együtt a magyar 203. ülése 19 Ul június 30-án, hétfőn. zsidó ügyvédség is kimenjen abba a nemzeti zsidóállamba, amelynek felállítását Imrédy képviselőtársam is nagyon helyesen kérte a 36-os bizottságnak adott felhatalmazás vitájában. T. Képviselőház! Ezzel be is fejezem felszólalásomat. Befejezem azzal, hogy nem szükséges ennek _ a kérdésnek megoldásához más, mint keresztény magyar akarat, keresztény magyar mérés és keresztény magyar cselekvés. Minthogy pedig ezt az akaratot, ezt a merést és ezt a cselekvést ebben a javaslatban nem látom, ezért a törvényjavaslatot nem fogadom el. (Élénk helyeslés és taps à szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Árvay Árpád jegyző: Ineze Antal! Elnök: Incze Antal képviselő urat illeti ;i szó. Ineze Antal: T. Ház! A javaslathoz eddig felszólalt képviselőtársaim legnagyobbrészt ügyvédek voltak, tessék tehát megengedni, hogy egyszer már a kliens is.megszólaljon. De túl ezen is mindaddig, amíg nem vagyunk egy egészséges érdekképviseleti parlamenttel képviselve, kénytelenek vagyunk hozzászólni olyan kérdésekhez is, amelyek egyéni életünket — mondjuk — közelebbről nem érintik. T. Ház! Az orvosnak különben is van szava ezekhez a kérdésekhez, mert a szabadfoglalkozásban küzdő ember közvéleménytformáló ereje a közösség fejlődése, irányítása szempontjából rendkívül jelentős. Petro Kálmán t képviselőtársam utalt arra, hogy az ügyvéd és kliense között bizonyos szellemi kapcsolatnak kell létrejönnie, és arra, hogy ez milyen befolyást jelent az ügyvéd részéről a kliens felé. Amikor én tudomásul veszem azt, hogy az igazságügyminiszter úr most nem akart szélesebbkörű intézkedést tartalmazó törvényjavaslatot a Ház elé hozni, hanem kizárólag a közeledő ügyvédi kamarai választásokkal^ kapcsolatban akart gyors intézkedési lehetőséget nyerni, mégis újból és újból vissza kell térnem nekem is ahhoz a kívánságunkhoz, hogy ezekben a kérdésekben szélesebb, alapvetőbb és általánosabb intézkedéseket kérünk. A miniszter úr erre az előttem néhány képviselőtársam által már szóvátett kívánságra azt felelte, t. Ház, hogy nincs módja ezzel a törvényjavaslattal kapcsolatban intézkedni. A különben általunk és általam is személyében rendkívül _ nagyrabecsült igazságügyminiszteir úr engedjen meg nekem erre egy igénytelen megjegyzést. Ha ez a kormányzati szempont, é)m legyen, akkor elfogadjuk, illetőleg tudomásul vesszük. Hogy azonban ez tényleg nem kormányzati szempont, arra egy példát bátorkodom felhozni, a legutóbb a Ház előtt tárgyalt és a közoktatásügyi igazgatás egyszerűsítéséről szóló törvényjavaslattal kapcsolatban történtek közül. Ennek a törvényjavaslatnak a tárgyalásánál, t. Ház, a kultuszminiszter úr itt van a plénum előtt, (vitéz Imrédy Béla: A vita lezárása után!) amikor a vitát már lezárták és amikor már csak ő szólalt fel és ő is megmondotta álláspontját a javaslatról és a javaslathoz történt hozzászólásokról, őszintén megvallva, minden kapcsolat nélkül, mondjuk így, minden tartalmi kapcsolat nélkül a következőket mondotta: »Ezzel körülbelül be is fejeztem azt, amit a javaslatról mondani kívántam. Csupán annyit fűzök még hozzá, hogy egyidejűleg tervbevettük a honvédelmi miniszter úrral együttesen a honvédelmi nevelésnek és a testnevelésnek egységes rendezését. Mivel ehhez is