Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-203

342 Az országgyűlés képviselőházának tisztogatások, a mi szempontunkból azonban tökéletesen mindegy, hogy a törvényhatósági bizottságokban 14 karátos zsidóik ülnek vagy olyan gyászmagyarok, akiket zsidók küldtek a törvényhatósági bizottságokba és ott # a zsidóságot és nem a magyar népet képviselik. (Ellenmondások és felkiáltások jobb felől: Ilyet nem lehet mondani! — Hokky Károly; Az ilyen túlzás már betegség!) Nem rendel­kezik ez a törvényjavaslat sem az orvosi ka­maráról, sem a mérnöki kamaráról, sem a sajtókamaráról, sem egyetlen más önkormány­zati szervről. De nemcsak ezek az autonó­miák szorulnak arra, hogy a zsidó szellemtől mentesítsék őket, hanem a kereskedelmi- és iparkamarák is, erre pedig az égvilágon senki sem gondolt a túloldalon. A közellátási miniszter iír panaszolta itt a Ház előtt, hogy kevés szakembere van. Ha a kormánypárt azt állítja, hogy a koreszme ál halja, akkor tudnia kellene arról, hogy az érdekképviseletek a nemzetiszocialista álla­mokban igen nagy szerepet kaptak és tulaj­donképpen ők végzik a szakemberek munká­ját. A szakembereket tudniillik nem lehet ki­ragadni mindennapi életükből, hanem ott kell őket igénybe venni, ahol úgyis dolgoznak. Ez pedig úgy lenne lehetséges, ha a kormány az, érdekképviseletekre támaszkodnék, ez azonban természetesen lehetetlenség akkor, amikor a zsidó szellem hatja át ezeket az érdekképvise­leteket is. De továbbmegyek: nemcsak a zsidó szellemtől kellene, megtisztítani ezeket az ér­dekképviseleteket, hanem a kapitalizmus ^el­leniétől is, mert jelenleg az a helyzet, hogy nem a dolgozókat, hanem a munkába befek­tetett tőkét képviselik az érdekképviseletek. Sajnálattal kell tehát megállapítanom, hogy ez a javaslat ebben a kérdésben, az ér­dekképviseletek zsidótalállításában, zsidó szel­lemtől való megtisztításában egyáltalában nem hoz totális megoldást. De kifogásolom a javaslatban azt is, hogy a zsidóknak egyálta­lában maradt szavazati joguk. Nagyon csodál; kozom ezen, mert hiszen ma már mindenki tudja, hogy a zsidóság helyzetét hogyan mér­legelje. Bizonyára elolvasták a Talmudot vagy annak egyes részeit, amelyekből megállapít­ható az, hogy a zsidóságnak egészen más élet­felfogása, egészein más erkölcsei vannak és kérdezem én, honnan lehet akkor joga a zsi­dóságnak ahhoz, hogy a magyar közügyekbe, akár parciális kérdésekbe is beleszólhasson. Ez a kérdés egyébként eldöntött kérdés, mert tulajdonképpeni a második zsidótörvény indo­kolásában a Ház és az egész törvényhozás magáévá tette ezt a felfogást. A második zsidótörvény egy bekezdése pél­dául azt mondja (olvasna): »A zsidók évezre­des elzárkózása a mindenkori környezettől és faji, érzelmi és szellemi életüknek idegen té­nyezők közrehatását évezredeken át kizáró ala­kulása okozta azt, hogy idegenek maradnak a népek összességének és minden nemzetnek a testében.« Ha a törvényhozás ezt magáévá tette, akkor igen csodálkozom azon, hogy egy­általán szavazati jogot biztosít a zsidóknak és elismeri azt, hosry a magyar közügyekbe bele­szólhassanak. Továbbmegy az indokolás és azt mondja (olvassa): »Többezredes erkölcs­tanuk és hagyományuk, amely a maguk fajtá­jával és idegennel szemben sokszor különböző felfogást és magaviseletet von maga után, fajiságukban gyökerező örökölt tulajdonság és nem vethető le egykönnyen.« Ha ez így van, igen t. Ház. akkor igen csodálkozom azon, hogy a szavazati jogot egyáltalán megadjuk a 203. üiése 19&1 június 30-án, hétfőn. zsidóságnak és ezért ebből a szempontból is tökéletlen ez a javaslat. Továbbmenve, meg kell állapítanom, hogy nemcsak az autonómiák zsidótalanítását és zsidószellemtől való meg­fosztását nem tudja ez a javaslat biztosítani, hanem még az ügyvédi kamarában sem képes ezt megoldani. Előttem sokan és az igazság­ügyminiszter úr is helyesen azt mondotta, hogy ezt a kérdést gyökeresen kell megoldani. En a magam részéről semmi akadályát nem látom annak, miért nem tárgyalhattuk volna ezt a kérdést ennek a javaslatnak keretében. Köz­tudomású tény az, hogy a keresztény ügyvéd­ség száz százalékban el tudja látni a jogkereső közönség igényét és jogvédelemben tudja ré­szesíteni az arra rászorulókat. Ezt a kérdést már sok szempontból megvilágították, ezért, igen t. képviselőház, én csak a 3. § szempont­jából óhajtok erre a kérdésre rávilágítani. A 3. § igen helyesen arról szól, hogy az ügyvéd­jelölteknek biztosítja a minimális fizetést, a szabadságot stb. Ez helyes intézkedés, de a munkaügyi törvény részleges megváltoztatá­sára is szükség volna, mert általános szem­pontból nem elég tökéletes. A javaslat is ma­gáévá tette^ azt az elvet, hogy az ügyvédjelölt­ség intézményének nem tisztán célja, hogy az ügyvédjelöltek keressenek, tehát az nem csak kereseti forrás, hanem tulaidonkép­pen az igazságügyi jogot kell elsajátítaniuk. De én tovább megyek a javaslat indokolásá­nál és azt mondom, hogy tulajdonképpen a keresztény ügy véd jelöltség etikai nevelése is célja az ügyvédjelölti gyakorlatnak. Erre a javaslat még indokolásában sem gondolt. Már pedig ez csak ügy volna lehetséges, hogyha csak keresztények alkalmazhatnának ügyvéd­jelöltet. Ez pedig csak akkor volna lehetséges, hogyha a keresztény ügyvédeknek megfelelő keresetük volna. Az egész ország közvéleménye előtt az ügyvédi kar valahogyan megbélyeg­zett és alig van nem-ügyvédember, aki az ügy­védi kart valamilyen okból kifolyólag ne szidná, azonban — mint ahogy már számosan kifejtették itt előttem^ — a zsidó szellem uralma okozta az ügyvédi kar tekintélyének lezüllését. Ha tehát mi emelni akarjuk az ügy­védi kar tekintélyét, akkor természetesen az utánpótlást kell helyesen nevelnünk, ez pedig csupán úgy lehetséges, ha a keresztény ügyvé­dek, tehát azok az ügyvédek, akik megfelelő erkölcsi színvonalon állanak, nevelnek. Mint­hogy azonban ez a javaslat nem biztosítja a keresztény ügyvédek megélhetését, természete­sen nem lehetséges az sem, hogy az utánpót­lást ebben a szellemben neveljék. Ez természe­tesen csak úgy volna lehetséges, hogy ha egy generális megoldást hoznánk, hogyha a zsidó­kat törölnénk az ügyvédi kamarából. A miniszterelnök úr bemutatkozó beszédé­ben azt mondotta- hogy egy millió zsidót nem lehet effvik naoról a másikra kenyértelenné tenni. (Börcs János: Ök millió magyart kenyér­telenné tehetnek!) Ttt tisztelettel rámutatok arra, hogy az ügyvédi kar csak néhány ezer ember megélhetését jelenti, e'rre tehát semmi­esetre sem vonalkozhatik. ha azonban vonat­kozik, akknr tisztelettel felhívom a Ház figyel­mét arra, hogy 1925—26-ban, amikor azok a nagy tőzsdekrachok voltak, a zsidó bankok és a nagyvállalatok elsősorban a keresztényedet tették az utcára és az égvilágon senki sem kö­nyörült a sokgyermekes keresztény családapá­kon. TTgvanez történt 1931-ben, amikor a kon­szolidációs korszak megbukott és ugyanez tör­ténnék ma is. ha ezek a kérdések részben nem nyertek volna szabályozást. Akkor tehát, ami-

Next

/
Thumbnails
Contents