Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-203

342 Az országgyűlés képviselőházának tisztogatások, a mi szempontunkból azonban tökéletesen mindegy, hogy a törvényhatósági bizottságokban 14 karátos zsidóik ülnek vagy olyan gyászmagyarok, akiket zsidók küldtek a törvényhatósági bizottságokba és ott # a zsidóságot és nem a magyar népet képviselik. (Ellenmondások és felkiáltások jobb felől: Ilyet nem lehet mondani! — Hokky Károly; Az ilyen túlzás már betegség!) Nem rendelkezik ez a törvényjavaslat sem az orvosi kamaráról, sem a mérnöki kamaráról, sem a sajtókamaráról, sem egyetlen más önkormányzati szervről. De nemcsak ezek az autonómiák szorulnak arra, hogy a zsidó szellemtől mentesítsék őket, hanem a kereskedelmi- és iparkamarák is, erre pedig az égvilágon senki sem gondolt a túloldalon. A közellátási miniszter iír panaszolta itt a Ház előtt, hogy kevés szakembere van. Ha a kormánypárt azt állítja, hogy a koreszme ál halja, akkor tudnia kellene arról, hogy az érdekképviseletek a nemzetiszocialista államokban igen nagy szerepet kaptak és tulajdonképpen ők végzik a szakemberek munkáját. A szakembereket tudniillik nem lehet kiragadni mindennapi életükből, hanem ott kell őket igénybe venni, ahol úgyis dolgoznak. Ez pedig úgy lenne lehetséges, ha a kormány az, érdekképviseletekre támaszkodnék, ez azonban természetesen lehetetlenség akkor, amikor a zsidó szellem hatja át ezeket az érdekképviseleteket is. De továbbmegyek: nemcsak a zsidó szellemtől kellene, megtisztítani ezeket az érdekképviseleteket, hanem a kapitalizmus ^elleniétől is, mert jelenleg az a helyzet, hogy nem a dolgozókat, hanem a munkába befektetett tőkét képviselik az érdekképviseletek. Sajnálattal kell tehát megállapítanom, hogy ez a javaslat ebben a kérdésben, az érdekképviseletek zsidótalállításában, zsidó szellemtől való megtisztításában egyáltalában nem hoz totális megoldást. De kifogásolom a javaslatban azt is, hogy a zsidóknak egyáltalában maradt szavazati joguk. Nagyon csodál; kozom ezen, mert hiszen ma már mindenki tudja, hogy a zsidóság helyzetét hogyan mérlegelje. Bizonyára elolvasták a Talmudot vagy annak egyes részeit, amelyekből megállapítható az, hogy a zsidóságnak egészen más életfelfogása, egészein más erkölcsei vannak és kérdezem én, honnan lehet akkor joga a zsidóságnak ahhoz, hogy a magyar közügyekbe, akár parciális kérdésekbe is beleszólhasson. Ez a kérdés egyébként eldöntött kérdés, mert tulajdonképpeni a második zsidótörvény indokolásában a Ház és az egész törvényhozás magáévá tette ezt a felfogást. A második zsidótörvény egy bekezdése például azt mondja (olvasna): »A zsidók évezredes elzárkózása a mindenkori környezettől és faji, érzelmi és szellemi életüknek idegen tényezők közrehatását évezredeken át kizáró alakulása okozta azt, hogy idegenek maradnak a népek összességének és minden nemzetnek a testében.« Ha a törvényhozás ezt magáévá tette, akkor igen csodálkozom azon, hogy egyáltalán szavazati jogot biztosít a zsidóknak és elismeri azt, hosry a magyar közügyekbe beleszólhassanak. Továbbmegy az indokolás és azt mondja (olvassa): »Többezredes erkölcstanuk és hagyományuk, amely a maguk fajtájával és idegennel szemben sokszor különböző felfogást és magaviseletet von maga után, fajiságukban gyökerező örökölt tulajdonság és nem vethető le egykönnyen.« Ha ez így van, igen t. Ház. akkor igen csodálkozom azon, hogy a szavazati jogot egyáltalán megadjuk a 203. üiése 19&1 június 30-án, hétfőn. zsidóságnak és ezért ebből a szempontból is tökéletlen ez a javaslat. Továbbmenve, meg kell állapítanom, hogy nemcsak az autonómiák zsidótalanítását és zsidószellemtől való megfosztását nem tudja ez a javaslat biztosítani, hanem még az ügyvédi kamarában sem képes ezt megoldani. Előttem sokan és az igazságügyminiszter úr is helyesen azt mondotta, hogy ezt a kérdést gyökeresen kell megoldani. En a magam részéről semmi akadályát nem látom annak, miért nem tárgyalhattuk volna ezt a kérdést ennek a javaslatnak keretében. Köztudomású tény az, hogy a keresztény ügyvédség száz százalékban el tudja látni a jogkereső közönség igényét és jogvédelemben tudja részesíteni az arra rászorulókat. Ezt a kérdést már sok szempontból megvilágították, ezért, igen t. képviselőház, én csak a 3. § szempontjából óhajtok erre a kérdésre rávilágítani. A 3. § igen helyesen arról szól, hogy az ügyvédjelölteknek biztosítja a minimális fizetést, a szabadságot stb. Ez helyes intézkedés, de a munkaügyi törvény részleges megváltoztatására is szükség volna, mert általános szempontból nem elég tökéletes. A javaslat is magáévá tette^ azt az elvet, hogy az ügyvédjelöltség intézményének nem tisztán célja, hogy az ügyvédjelöltek keressenek, tehát az nem csak kereseti forrás, hanem tulaidonképpen az igazságügyi jogot kell elsajátítaniuk. De én tovább megyek a javaslat indokolásánál és azt mondom, hogy tulajdonképpen a keresztény ügy véd jelöltség etikai nevelése is célja az ügyvédjelölti gyakorlatnak. Erre a javaslat még indokolásában sem gondolt. Már pedig ez csak ügy volna lehetséges, hogyha csak keresztények alkalmazhatnának ügyvédjelöltet. Ez pedig csak akkor volna lehetséges, hogyha a keresztény ügyvédeknek megfelelő keresetük volna. Az egész ország közvéleménye előtt az ügyvédi kar valahogyan megbélyegzett és alig van nem-ügyvédember, aki az ügyvédi kart valamilyen okból kifolyólag ne szidná, azonban — mint ahogy már számosan kifejtették itt előttem^ — a zsidó szellem uralma okozta az ügyvédi kar tekintélyének lezüllését. Ha tehát mi emelni akarjuk az ügyvédi kar tekintélyét, akkor természetesen az utánpótlást kell helyesen nevelnünk, ez pedig csupán úgy lehetséges, ha a keresztény ügyvédek, tehát azok az ügyvédek, akik megfelelő erkölcsi színvonalon állanak, nevelnek. Minthogy azonban ez a javaslat nem biztosítja a keresztény ügyvédek megélhetését, természetesen nem lehetséges az sem, hogy az utánpótlást ebben a szellemben neveljék. Ez természetesen csak úgy volna lehetséges, hogy ha egy generális megoldást hoznánk, hogyha a zsidókat törölnénk az ügyvédi kamarából. A miniszterelnök úr bemutatkozó beszédében azt mondotta- hogy egy millió zsidót nem lehet effvik naoról a másikra kenyértelenné tenni. (Börcs János: Ök millió magyart kenyértelenné tehetnek!) Ttt tisztelettel rámutatok arra, hogy az ügyvédi kar csak néhány ezer ember megélhetését jelenti, e'rre tehát semmiesetre sem vonalkozhatik. ha azonban vonatkozik, akknr tisztelettel felhívom a Ház figyelmét arra, hogy 1925—26-ban, amikor azok a nagy tőzsdekrachok voltak, a zsidó bankok és a nagyvállalatok elsősorban a keresztényedet tették az utcára és az égvilágon senki sem könyörült a sokgyermekes keresztény családapákon. TTgvanez történt 1931-ben, amikor a konszolidációs korszak megbukott és ugyanez történnék ma is. ha ezek a kérdések részben nem nyertek volna szabályozást. Akkor tehát, ami-