Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-194

±1 Àz országgyűlés képviselőházának Í9&. ülése Í9^i június 13*ún, pénteken. akkor viszont 150—200 holdas parcellák maradtak bevetetlenül. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Hiába volt a közbenjárás, mai napig ott fekszik a csuta. Itt sürgős intézkedésre van szükség, mert egy fölösleges hold sincs ebben az országban. Föl szeretném hívni a közellátási miniszter úr figyelmét, hogy vigyázni kell arra, hogy az árszínvonal ne emelkedjék úgy, hogy a kiskereskedő, a keresztény kereskedő, aki nagynehezen tudja bevásárolni az ő portékáit, az eladott áru árán abból az áruból vásárolni ne tudjon. Ennyit óhajtottam ehhez a kérdéshez hozzászólni. (Halljuk! Halljuk! a szélsobalóldalon,) Egyet kérek a miniszter úrtól. A közellátási minisztérium nem hálás hely, az ország legnehezebb pozíciója és akárhogyan csinálja is a miniszter úr, szidni mindig fogják. (Derültség.) De ha a miniszter urat már támadják, legalább mutassa meg, hogy erőteljesen bele tud ütni azokba a kinövésekbe, amelyek még megvannak. (Felkiáltások a szélsobalóldalon: Ütni tud!) Én biztos vagyok benne, hogy egypár erőteljes intézkedéssel, amely talán egyes embereknek nem tetszenék, de az ország közvéleményének tetszeni fog, a közellátási miniszteri szék talán mégis népszerűbb lesz és a miuiszter úr is be fogja látni, hogy ez az egyedüli út ahhoz, hogy a magyar közellátás menetét biztosítsuk. Én a javaslatot, ámbár nem tartom elég erőteljesnek, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Aha!) mégis elfogadom. (Taps a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Mocsáry Ödön jegyző: Nagy László! Elnök: Nagy László képviselő urat illeti a szó. Nagy László: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Rendjcívül nagy aggodalomban vagyok Festetie/s t. képviselőtársam beszéde után, hogy ón kormánypárti beszédet fogok mondani [Derültség.) és a közellátási miniszter urat meg fogom itt dicsérni, (Derültség.) mert a képviselő úr, aki a túloldalon ül, egész beszédében olyan adatbkat és tényeket hozott fel, amelyek súlyos kritikát jelentenek, (Egy hang jobbfelől: Nem vagyunk fejbólintó Jánosok!) a baj csak az, hogy a javaslatot elfogadta. T. képviselőtársunk felszólalásából is látóik, hogy itt valami tévedés van. A közellátás érdekét veszélyeztető cselekmények büntetéséről tárgyalunk, pedig mindenki a közellátás helyes megszervezéséről, a termelés irányításáról, a forgalom helyes szabályozásáról .szeretne tárgyalni. (Ügy van! Ügy van! a szélsobalóldalon.) Közel két hónapja szakadt meg a vita és az a tragikus esemény, amely a megszakítást oktozta, ezt a hosszú szünetet nem indokolja. (Egy hang jobb/elől: Bácska visszavétele megindokolja!) Amikor a javaslatot beterjesztették és elkezdtük tárgyalni az volt az álláspont, hogy ez rendkívül sürgős, a közellátás a legnagyobb veszélyben forog, ha ezt a büntető javaslatot le nem tárgyaljuk s nem adunk eszközt az igazságügyi hatóságok kezébe arra, hogy szigorúan megbüntethesse azokat az embereket, akik a közellátás érdekét veszélyeztetik. Nekünk, t. Ház, akkor is más volt az álláspontunk, ma is más. Mi azt állítottuk akkor is, hogy nem erre a javaslatra van szükség, mert ez a javaslat nem viszi előbbre a termelést, nem szünteti meg a közellátás zűrzavarát, ennek a javaslatnak révén egy holddal több cukorrépát vagy búzát nem fognak bevetni, egy dekával több liszt nem kerül arra -a helyre, ahova a közellátás zavarai miatt ma nem kerül elegendő mennyiségben, ennek a javaslatnak révén egy ember sem kap több cipőtalpat, szóval az, amit mindenki el akar érni, nem történik meg ennek a javaslatnak törvénnyé való válásával. T. Ház! Ne legyen félreértés! Amiként Kunder igen t. képviselőtársam pártunk nevében már kifejtette, mi ennek a büntetőjavaslatnak eryi alapjaival tökéletesen egyetértünk, de a mi álláspontunk az, h^gy a kormánynak, a kormány tagjai közül különösen a közellátási miniszter úrnak, a földmívelésügyi miniszter úrnak, valamint a kereskedelem- és iparügyi miniszter úrnak kellett volna jönnie a termelést irányító, a forgalmat szabályozó törvényjavaslattal vagy rendeletekkel. Mi erről a javaslatról, illetőleg ezekről a rendeletekről szerettünk volna vitázni, ezekből a rendeletekből szerettük volna levonni azt a konzekvenciát, hogy a gyakorlatban beváltak-e, illetve a törvényjavaslatból azt, hogy a gyakorlatbau be fog-e válni. Ez a javaslat nem ezt tartalmazza. Ez büntet olyant, ami még nincs. T. Ház! Mi két hónappal ezelőtt sürgettük ezt és Kunder igen t. képviselőtársamnak igazán kitűnő beszédét figyelmébe ajánlom mindazoknak, akik ezzel a javaslattal foglalkozni akarnak, vagy e javaslat felett szavazni akarnak, olvassák el mégegyszer, mert igazán logikusan és tárgyilagosan összefoglalta mindazt, ami a termelés, a forgalom, az ellátás szempontjából indokolta volna, hogy a kormány e szünet alatt adjon olyan javaslatokat, amelyek a termelést, a forgalmat, az ellátást előreviszik. T. Ház! Jól emlékszem arra, hogy amikor a közellátási miniszter úr jött, sok ember azt hitte ebben az országban és a miniszterelnök úr akkor úgy is mondotta, hogy azért kell ide közellátási miniszter, mert az eddigi rendetlenséget meg kell szüntetni és rendet kell teremteni, össze kell fogni a széthúzó erőket és ezeket az erőket a szervezés révén a közellátás megjavítására kell használni. Én és a pártom nem voltunk ezen a nézeten. Mi tudtuk, hogy ennek az új minisztériumnak a megszületése ezt a zűrzavart növelni fogja. (Eltenmondások jobbfelől.) Ne legyen félreértés, t, Ház, én a legnagyobb tisztelettel viseltetem a közellátási miniszter úr személye iránt, ez nem személyj támadás, ele tárgyilagosan, a közellátási miniszter úr eddigi működése alapján meg kell állapítanunk, hogy nem váltotta be azokat a nagy reményeket, amelyeket az emberek az ő működéséhez fűztek. A valóság az, hogy a közellátás terén sokkal nagyobb a zűrzavar, mint valaha és sokkal nagyobb az igazságtalanság, mint valaha. T. Ház! Maga a javaslat, amelyet most tárgyalunk, világosan megmondja az indokolásában, hogy mi volna fontos és itt rá szeretnék mutatni arra, hogy borzasztó kár, hogy mi nem a javaslatok indokolását szavazzuk meg törvényként, hanem mindig magát a javaslatot. Nagyon sokszor tapasztaltam, éppen az igazságügyminiszter úr javaslatainál, hogy olyan klasszikus szép indokolások vannak. amelyeknek a szavait szerettem volna a_ törvényben látni. Ennek a javaslatnak az indokolása maga megmondja, hogy e törvény hatályosságához — tehát ahhoz, hogy ha törvény lesz belőle, azt alkalmazni is lehessen — átgondolt terv kell. mert olyan rendeletekre vau szükség, amelyek csak átgondolt terv alapján hozathatnak. Én azt mondom, hogy az átgondolt tervhez szükséges még a rendeletekben, mégpedig az átgondolt tervnek megfelelő ren-