Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-194

Az országgyűlés képviselőházának 19Í ulke Mi júnms ÍS-an, pénteken. 21 saját szakállamra próbavágást és láttam, hogy ez a helyzet. Mentem panaszra a közigazgatási hatóságokhoz s a főszolgabírói hivatalnál azt mondották: kérem, nem lehet itt csinálni semmit, ez így van. Ha fent a minisztériumban jól is^ látják à helyzetet, néha másutt van a baj. Hiába van tehát a minisztériumokban nagy megértés és gyors munka, ha lent teljes a nyugalom és azt várják, hogy majd másától történik valami. > T. Ház! Az egész áruelosztásnál, amely végeredményben a magyar kereszténységet is érdekli, fontos lenne az, hogy végre teremtsünk rendet a közellátási dolgokkal foglalkozó üzemekben. (Meskó Zoltán: Mindenki azzal foglalkozzék, amihez ért. Ma is osomó zsidó ül meg bent ezekben az üzemekben. — Ügy van! i gy van! bal felől.) Örömmel látom, hogy a kormányzat közbelépése révén azok a bevehetetlen várak, a nagy hatalmasságok, a Chorijiok, a Goldbergerek, a Vidék eltűnnek a közélet porondjáról. (Maróthy Károly: Összesen hárman! — Nagy László: A függöny mögé mennek! — Zaj.) De, t. Ház, bátor vagyok már most megkérdezni, hogy történt-e gondoskodás arról, hogy ezek helyébe valóban praktikus keresztények korüljenek? (Meskó Zoltán: Szakemberek! Hozzáértő keresztények és nem megint »ejtőernyősök« vagy diszgojok. — Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Mert bármennyire is kerestem és szerettem volna látni a törvényben azt a kis szakaszt, amely az »ejtőernyősöket« ós az »Aladárokat« rendkívül erősen bünteti, nem találtam. (Meskó Zoltán: Nagyon rossz hasonlat az »ejtőernyős«:.) Mert lehetetlen dolog ilyen nehéz időkben a fontos kulcspozíciókat, a gazdasági pozíciókat olyan kezekbe adni, amelyek csak azért vannak "ott, hogy maguk felé hajolva saját érdeket szolgáljanak és elfelejtsék a köz érdekeit. (Taps a szélsőbaloldalon. — Meskó Zoltán: Az ejtőernyős bátran száll le valahova, a zsidó meg besompolyog gyáván. Ne használja erré ezt a szót. — Egy hang a jobboldalon; Igaza van!) T. Ház! Csodálattal látom a legutóbbi idődben, hogy egy csomó védett gazda, középbirtokos, nagybirtokos ilyenformán helyezkedik el a, gazdasági életben. Már pedig kérdem, ha a védett gazdák, az agyonadósodott gazdák, akik már megmutatták, hogy mit tudnak produkálni a mezőgazdaság terén, egyszerre beleesnek az igazgatói állásokba a kereskedelemben, a nagyiparban, többet tudnak? Ha az egyik oldalon nem tudták megmutatni, hogy mit tudnak, most ne kísérletezzenek velük a másik oldalon. Az ország helyzete túlságosan súlyos ahhoz, hogy ma próbálkozzunk és kísérletezzünk. (Ügy van! Úgy van!) Miért van ma Németországban az a rend, az a fegyelem, az az előrelátás és az a precizitás? Mert minden helyen olyan ember ül, aki érti a dolgát. (Jaross Andor: Mert nemzeti szocializmus van.) A legnagyobb örömömre tegnapelőtt végre megjött az úgynevezett farendelet. Az ország valamennyi erdőtulajdonosa már várta ezt

/ a megállapítást, mert falun, — akik ezzel a kérdéssel foglalkoznak, tudják — a fának szezonja május—június. Ekkor van idő, hogy azt fuvarozzák, amikor más mezőgazdasági' munka nincs. Ilyenkor kell ezt lebonyolítani. Már tavaly is bátor voltam erről a kérdésről szólni. Az idén is június közepe lett, míg végre hosszú sürgetés után megállapították a faárakat. (Maróthy Károly: Legalább jók?) Most jön "az aratás s ősszel fogunk csodálkozni, hogy miért nincs fa a városokban. (Felkiáltások a szelsobaloldalon: Mi nem fogunk csodálkozni!) Azért, mért két hónapot hagytunk eP" menni anelkuL hogy ezt a kérdést megoldottuk volna. íMaróthy Károly: Ezt hívják tervgazdálkodásnak, gyors intézkedésnek! Zaj.) igy hiába beszélünk mi arról, hogy meg kell oldani a közellátást, ezzel még nincs elintézve a közellátás. Meg kell szervezni, meg kell oldani idejében és ha itt történtek mulasztások, tessék megnézni, kik a hibásak, lak voltak azok, akik hozzáértés nélkül olyan kérdéssel foglalkoztak, amelynek megoldása az országnak erdeke és mégsem tudták megoldani, elintézni. (Zaj a baloldalon. I— Meskó Zoltán: Még majálison sem voltak egy erdőben!) T. Ház! A legutóbbi időben bevezették egy nagyon egészséges intézményt, a vásárlási könyvet Már majdnem mindenki megkapta a könyvecskéjét, amellyel vásárolhat. (Mozgás és ellenmondások a bal- és szélsőbaloldalon.) Én ugyan még a mai napig sem kaptam meg, de csodálkozom, hogy Pesten minden zsidó már három héttel ezelőtt megkapta a könyvecskéjét és vígan vásárol, a keresztény dolgozó nép pedig kint ül a falun könyvecske nélkül és nem tud vásárolni. (Zaj a szélsőbaloldalon.) De hiba is történt a könyvecskék körül: egy egyedülálló személy például kap egy könyvecskét, vásárol rajta három hónapig, valószínűleg elég lesz. de például egy Öt- vagy négygyermekes családapa szintén csak egy könyvecskét kap, pedig ő többet fog vásárolni, mint egy egyedülálló személy, a könyvecske be fog telni és három hónapig nem kap újat. Én tehát egy intézkedést kérnék, ha lehetséges lenne, hogy itt ezek a sokgyermekes, nagyobb családok nótkönyvecskét kapjanak, vagy talán az eljövendő új kiadásnál kellene valami intézkedést hozni. :. r ;; A cipőjegy körül is vannak nehézségek. A cipő közszükségleti cikk. Az egyik községben, ahol csupa kis zsellérember van, sok cselédember van, igényeltek 40—50 pár cipőt és végeredményben kapnak négy vagy öt pár cipót. Valamit ki kellene találni, hogy legelsősorban senki más ne kapjon cipőt ebben az országban, hanem csak a cselédember, a zsellérember, tehát a legkisebb emberek, akiknek sohasem volt meg az a lehetőségük, hogy egy vagy két pár cipővel többet vásároljanak az esztendőben, hanem évről-évre egy pár cipőt r vásároltak és folyton ezt az egy párt hordták. Én a magam részéről a termelés fokozásának nyugodt, tervszerű megoldását szeretném látni. A háború még tombol és bennünket az isteni gondviselés megóvott attól, hogy belekeveredjünk ebbe a világháborúba, de mindenkinek látnia kell azt, hogy

r a gazdasági világháborúban, a munka háborújában mi is benne vagyunk és nekünk ennek a munkának a háborúját meg kell nyernünk és mindent el kell követnünk azért, hogy ezt az országot olyan pozícióba hozhassuk gazdaságilag, hogy ha ez a háború egyszer befejeződik, akkor minden gazdaság, minden üzem, minden gyár teljes erővel bekapcsolódhassék az újjáépítésbe. Az idei termés, hála Istennek, nem mutatkozik rossznak. De kérdem, hogy ha mi a földeket nem egyszeri szántással, hanem — amint kellett volna — háromszori szántással láttuk volna el, nem lett volna-e sokkal jobb a termés, talán rekordtermésünk lett volna. De itt ismét egy kifogás merül fel. Somogy vármegyében megtörtént, hogy csendőrök jártak és vigyáztak arra, hogy az a kis, egy-kéthöldás birtokos : bevetettem á; földjét* ugyan-