Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-202

•322 Az országgyűlés képviselőházának $Ö& Vájjon mi lehet a rendezés módja? Van egy tör vény ütik, az 1939 : IV. te, amely megáJ la­pítja, hogy pro fut uro 6% lehet a zsidók arányszáma az ügyvédek között is. Szerény és magától értetődő kívánság volna az, ha én ma azt mondanám, hogy az azóta eltelt idők rá­vezettek arra, hogy lehetetlen ezt a kérdést a jövőben megoldani, nem bírjuk ki a jövőbeni megoldást, amíg az 50% és az 58% le fog szállni &%-ra, hanem a kérdést ma kell meg­oldani, mégpedig legalább olyan formában, hogy máról-holnapra 6 százalékra csökkentes­sék a zsidó kamarai tagok száma. T. Ház! Teljes és tökéletes elismeréssel va­gyok az igazságügy miniszter úr iránt azért, hogy a két erdélyi kamaránál a zsidótörvényt már ma betartotta és a két megalakult kama­rában (Antal István államtitkár: Három!) — kettőről tudtam, a marosvásárhelyi és a nagy­váradi kamaráról, — a felvett zsidó tagok száma már nem több, mint 6. il'etőleg 3 szá­zalék. Kérdezem, ha ezt Erdélyben meg lehe­tett csinálni és ott végre lehetett hajtani a zsidótörvényt, akkor, — mint az előbb felve­tették — miért legyünk mi, anyaországiak, hátrányosabb helyzetben, mint odaát a most visszacsatolt területen vannak? Természetesen egy pillanatig sem mondom, hogy a kérdés ezzel véglegesen megoldást nyer, mert tökélete­sen osztom ebben a vonatkozásban Petro Kál­mán t. képviselőtársamnak a felszólalásában felhozott indokait, hogy ez a kérdés nem egy­szerű kenyérkérdés, hanem a jog és erköíes kérdése is. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A bíróságok részéről, — mégpedig a legmaga­sabb bírói hivatalokat viselő, magas állásokat betöltő bíráink — ismételten elismerték az ügyvédi hivatás fontosságát, és azt a nagy szerepet, amely a múltban is éppúgy az ügy­védségre várt, mint ahogyan ezt a jövőlben iá az ügyvédségnek kell betöltenie. Elismerték, hogy a sokat dicsért magyar igazságszolgálta­tásban egyenlő rész illeti meg a bírót és az ügyvédet. Már pedig ha ez így van, akkor teljesen és tökéletesen áll az is, hogy elsősor­ban ezt a pályát kell megszabadítani a zsidó ságtól. Mert ha egyik törvényalkotásunk a másik után kívánja korlátozni a zsidóság be­folyását, azt a szellemet, amelyei ez a faj kép­visel, akkor lehetetlen, hogy huzamosabb ideig mód adassék arra, hogy az igazságszolgálta­tásban szerepelhessen. Én tehát a magam ré­széről természetszerűleg csak azt tndom mon­dani, hogy a numerus nullusnak vagyok a híve, de addig is, amíg ez meglesz, mivel le­hetőség van rá, legalább azt a bizonyos nume­rus clausust, amelyet az 1939 : IV. te. állított fel, megvalósíthatónak és megvalósítandónak ^arto.in. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. Képviselőház! Beszéltek itt gazdasági kérdésekről, mert hiszen ez is egy fontos és nehéz probléma. Előttem szólott t. képviselő­társaim érintették azt a súlyos helyzetet, amelyben a magyar ügyvédség van. Egyene­sen megdöbbentő volt Maróthy képviselőtár­samnak az a statisztikája, amelyet felolvasott és amelyben rámutatott az ügyvédi kereseti lehetőségekre itt a budapesti kamara területén. Ebből azt kellett megtudnunk, hogy tényleg a keresztény ügyvédek — amit egyébként is tud­tunk, csak ma számokkal is elénk tárták — i«en súlyos helyzetben vannak, úgyhogy abból aà ezer keresztény ügyvédből, akik a pesti ka­maránál vannak bejegyezve, 2C0 proletár ügy­véd, akinek tagdíját is a kamara többi tagjai fizetik ki. Amikor képviselőtársam felsorolta az adó- ' ülése 19U június 27-én, pénteken. ­statisztika alapján a 100 legjobban kereső ügy­védet, azt láttuk, hogy mindössze 17 keresztény ügyvéd van köztük, a többi pedig vagy zsidó, vagy kivételezett. Világosan áll tehát előttünk, hogy ma ügyvédjelöltet kapni a lehető legna­gyobb küzdelembe és nehézségbe kerül. Ezelőtt néhány esztendővel az volt a helyzet, hogy a keresztény ifjúság, amely máshol már nem tu­dott elhelyezkedést találni, kénytelenségből ment ügyvédi pályára, kénytelenségből kérte valahová a bejegyzését. A bejegyzés akkor azért nem ment, mert olyan sok volt egy-egy ügyvédnél az ügyvédjelölt, hogy az adó miatt nem mertek már többet felvenni. Előfordult az az eset, —- velem történt meg ismételten — hogy jöttek hozzám apák és azt mondták, ve­gyem fel és jegyeztessem be fiukat a kamará­ba, nem reflektálnak semmiféle fizetésre. Fel­ajánlották, hogy a gyerek előtt a pályát kedve­sebbé tegyék, hogy minden hónapban hajlan­dók ideadni egy összeget, amelyet én fizessek ki, hogy ambícióval készüljön a fiú erre a pá­lyára. Ismétlem, ez volt a helyzet a régebbi időkben. Ma ezzel szemben gyökeresen megvál­tozott a helyzet, mert a keresztény ügyvédség az örvendetes teriiletgyarapodás folytán igye­kezett minél hamarább menekülni erről a pá­lyáról. A bíróságoknál rengeteg ügyvéd helyez­kedett el, sokan pedig a közigazgatáshoz kér­ték a felvételüket, mások a közjegyzői pályán helyezkedtek el. Kétségtelen tehát, hogy a ke­resztény ügyvédek menekülnek a pályáról, amely az üzleti mohóság folytán számukra ma már tényleg nem lehet pálya és nem is pálya. Meg kell tisztítanunk az erkölcsöt, kell, hogy az ügyvédség újra a régi nemes hivatássá vál­jék. Abban a pillanatban, mihelyt megszaba­dulunk attól, hogy ezt pályát egyesek egy­szerű üzletnek tekintsék és üzletszerzésre hasz­nálják fel, megváltozik ez a helyzet és abban a pillanatban meglesznek a szükséges gazda­sági lehetőségek is. Akkor majd kiváló jogász­ifjúságot kaphatunk ügyvédjelöltnek az ügy­védek maguk mellé. Nem akarok ismétlésekbe bocsátkozni, de amint az igazságszolgáltatást nem lehet elképzelni kiváló bírói' kar nélkül, éppenúgy ezt a kiváló magyar igazságszolgál­tatást nem lehet elképzelni hivatása magasla­tán álló ügyvédi kar nélkül sem, már pedig ehhez a szukkreszcenciát feltétlenül nevelni kell, erről feltétlenül gondoskodni kell. Ezért igen nagyjelentőségű ebben a vonatkozásban a javaslatnak az a rendelkezése, amely szerint a jövőben az igazságügyminiszter úr rendelettel állapíthatja meg az ügyvédjelöltek fizetését, szabadságát, a részükre járó juttatásokat. Re­mélhető, hogy ezáltal gazdasági helyzetük megjavulásával tényleg kaphatunk bizonyos szukkreszcenciát. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) T. Ház! Tökéletesen osztoznom kell abban a felfogásbaji, amely előttem felszólalt mind­két képviselőtársam beszédéből kicsendült. Igenis, már ebben a javaslatban be kell hozni azt, hogy részvénytársaságok, jogi személyek és mások megbízatást csak keresztény ügyvé­deknek adhassanak. (Helyeslés a szélsőbalolda­lon.) Ezzel már óriási javítás történik a keresz­tény ügyvédi kar helyzetén addig is, míg más történik ezen a téren. Már pedig nem kétsé­ges, hogy ezt az ügyvédi kart a kormányzat­nak kötelessége erősíteni. Fel kell vetnem a kérdést: ha mondjuk, csak 6 százalékos megol­dás fog történni, akkor vájjon nem kell-e el­rendelni azonnali hatállyal és már ebbe a tör­vényjavaslatba belefoglalni azt. hogy keresz­tény ember képviseletét ne vállalhassa el zsi­dó ügyvéd?

Next

/
Thumbnails
Contents