Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-201

302 Az országgyűlés képviselőházának 201. ülése 191^1 június 26-án, csütörtökön. nek azon a szakán, ahol az idegien kereskedelmi nyelv és levelezés kötelező tantárgyként van felvéve, úgy szerepelnek a tárgyak, hogy idegen kereskedelmi nyelvként nem leshet más idegen nyelvet felvenni, csak a németet, franciát, angolt, vagy olaszt. A bölcsészettudományi kar tanrendjéből pedig kitűnik az, hogy a Balkán félszigeten lévő országok nyelve a lehető legnagyobb mértékben el van (hanyagolva, mert például a bolgár nyelvre mindössze heti 3 óra, a horvát-szerb nyelvre ugyancsak heti 3 óra, szláv népek és nyelvekre heti 2 óra van a tanrendbe felvéve. Ebből a javaslatból kitűnik az, híogy most a kultuszminiszter úr az általa megkötött egyezményben nemcsak a bolgár nyelvre, hanem egyúttal a bolgár irodalmi és történelmi tanfolyamokra is súlyt helyez és a magyar egyetemeiken ezeknek is tanszéket fog nyitni. Ezt én helyeslem, csak arra kérem a kultuszminiszter urat, hogy ugyanezt a lépést kultu' ralis téren folytassa a Balkán-félszigeten lévő többi állammal kapcsolatban is és tegyen meg minden lehetőt arravonatkozólag, hogy ezekkel a többi államokkal is létrejöhessen ez a kulturális együttműködés. Hivatkozom itt főleg arra, hogy — íhiiszen talán nagyon elején vagyunk a dolognak és* ez a felszólalás talán még túlkorai is — Horvátország irányában szintén meg kellene lenniök azoknak a törekvéseknek, hogy kulturális téren is felvegyük a kapcsolatot. Ugyanezt meg kell tenni a Balkán-félsziget rendezése után a többi Balkán-államokkal is, mert nézetem szerint nemcsak kulturális, hanem — mint majd ki fogóik térni rá — gazdasági és ipari téren is Magyarországnak igen lényeges az, hogy ne essék abba a hibába, amelybe eleink estek, hogy mindig nyugat felé néztek és nyugat felé akartak gazdasági, kultúrál is és ipari minőségben szerepelni, mert nekünk lígyszólván természetes területünk a Balkán, természetes területünk, mert — csak egyetlen egy példát mondok — Magyarország kereskedelme és ipara sokkal fejlettebb, mint a balkáni népek kereskedelmié és ipara, aminek természetes következménye az, hogy nekünk a Balkán felé és nem a fejlettebb iparral és kereskedelemmel rendelkező nyugat felé kell tekintenünk. T. Ház! Amikor a Balkán-félszigeten lévő népekkel — szándékosan nem használom a »balkáni népek« kifejezést — vannak akár kulturális, akár kereskedelmi, vagy sportkapcisolataiuk, ha saját nyelvükön szólunk hozzájuk, egészen másképpen néznek reánk. Láttam legutóbb Jugoszláviában, hogy amikor szerb nyelven vagy Horvátországban horvát nyelven szóltunk hozzájuk, egészen másképpen, néztek reánk és bizony sokkal többet tudtunk elérni. Amikor azonban egyetemi oktatásunkban a Balkán-félszigeten lévő népek nyelvéről, irodalmáról és történelméről alig van előadás, akkor nem lehet elérni azt a célt, hogy a Balkán-félszigeten lévő népekkel saját nyelvükön beszéljünk. Ezzel kapcsolatban arra kérem a kultuszminiszter urat, hogy az egyer temi tanrendeket méltóztassék revízió alá venni és neesak ezt az új tanszéket méltóztassék felállítani, illetőleg egy egyetemi magántanár vagy lektor által vezetett tanul* mányi intézetet szervezni a bolgár-magyar egyezménnyel kapcsolatban, hanem méltóztassék ezt a horvát, a szerb, a görög és a törpk nyelvre is kiterjeszteni, méltóztassék az egyetemeken valamilyen ösztökélő stipendiumokat vagy más kedvezményeket adni azok. részére, akik a keleti nyelvekiből órákat hallgatnak és esetleg lehetővé tenni, hogy ezekből a nyelvekből vizsgát is tegyenek. Ez nemcsak a bölcsészettudományi karra vonatkozik, hanem főleg vonatkozik a gazda* ságtudományi karra, ahol az egyetemi tanrendben például a bolgár nyelv eddig egyáltalán nem szerepelt, a román nyelv heti 3 órában, a szerb-horvát nyelv ugyancsak 3 órában, a török nyelv szintén neti 3 órában szerepelt; a bolgár nyelv véletlenségből egészen kimaradt. Kernelem azonban, hogy a jövő egyetemi tanévben ez a hiány pótol tatik. A kulturális kapcsolatok mellett azonban éppen olyan fontos a gazdasági és ipari kapcsolatok felvétele a Balkán-államokkal és itt már nem a kultuszminiszter úrhoz, hanem a kereskedelem és iparügyi miniszter úrhoz intézem azt a kérdést, tegyen meg minden lehetőt, hogy ezeket a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokat mentől gyorsabban és mentői intenzívebben vegyük fel a Balkánfélszigeten lévő népekkel. T. Ház! Amíg osztrák-magyar monarchia volt, addig mi természetesen önálló gazdasági és iparpolitikát nem tudtunk űzni és az osztrák-magyar monarchia alatt nem is volt meg a lehetőségünk, hogy a Balkán-félsziget felé ilyen kereskedelmi vagy gazdasági politikát űzzünk. Tudvalevőleg akkor a monarchia két állama között voltak meg a kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok, illetőié«: a közösség, ez a függés azonban a Habsburg-monarchia megszűnte után szintén megszűnt és ma mint önálló állam ténylegesen önálló kereskedelmi és gazdasági politikát tudunk folytatni. Arra kérem tehát a kereskedelmi- és iparügyi miniszter urat, hogy a kultuszminiszter úrral karöltve tegyen meg minden lehetőt, hogy nemcsak a kulturális kapcsolatok, hanem a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok is esetleg bolgár-magyar, horvát-magyar, török-magyar kereskedelmi és iparkamarák révén vagy pedig kereskedelmi társaságok formájában mentől hamarább meglegyenek, hogy Magyarország természetes gazdasági és kereskedelmi élete a Balkán-félszigeten megindítható legyen. Különben a javaslatot örömmel elfogadom. (Felkiáltások a jobboldalon: Éljen Bulgária!) Elnök: Kíván még valaki a javaslathoz szólni? vitéjs Miskolczy Hugó jegyző: Nincs több szónok. ^Inök: Ha több szónok nincs, a vitát bezárom. A vallás- és közoktatásügyi miniszter úr kíván szólni. Hóman, Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: T, Ház! Méltóztassék megengedni, hogy a lehető legnagyobb rövidséggel indokoljam azt, hogy javaslatom elfogadását kérem a törvényhozástól. A legutóbbi esztendőkben, 1934. óta, amikor az első német egyezményt megkötöttem, több kultúregyezmény tárgyalása kapcsán volt szerencsém az országgyűlés előtt kifejteni azokat az. indokokat, amelyek az ilyen kultúregyezmények megkötését szükségessé teszik. Kifejtettem azt is, hogy miért tértem át a kulturális egyezmények rendszerében elsőnek Európában erre a részletező formára, amely az egyes államok, il-