Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-201

Az országgyűlés képviselőházának 201. letőleg népek közt részletesen szabályozza azokat a területeket, ahol a kultúrérintkezések történnek. Éppen ezért mai felszólamlásomban nem kívánok messzire terjeszkedni, esupán hivatkozom arra a hosszú baráti kapcsolatra, amely a magyar nemzetet a baráti és némi részben rokon bolgár nemzethez fűzi évszázadok óta. (Felkiáltások a jobboldalon: Éljen Bulgária!) és amelyre az előttem szólott Mosonyi Kálmán igen t. képviselő úr is rámutatott. Korábi időkben a bolgár nemzet uralkodó rétege a magyarsággal egy nemzet keretében elt és a magyarságnak ogur-török elemeivel azonos nemzetiségű is volt. Ösidőbeli rokoni kapcsolat áll tehát fenn a két nép között, amely rokoni kapcsolat később a szomszédsági érintkezés során sem változott ellenséges viszonnyá, A bolgársággal szemben a magyarság története folyamain mindig baráti politikát folytatott, ennélfogva helyesnek és időszerűnek tartottam, hogy amikor a magyarság és a bolgárság politikai és gazdasági vonalon ismét közel került egymáshoz, végre a kulturális kapcsolatokat is felvegyük. Ezért a megfelelő tárgyalásokat ezirányban már évekkel ezelőtt megindítottam. Ennek nyomain ma már egyetemeinken, különösen az orvosi karon és a műegyetemen igen sok bolgár hallgatóhoz van évről-évre szerencsénk, akik itt sajátítják el a magasabb kultúra elemeit, viszont a mi ifjúságunk és a mi tanítószemélyzetünk részéről is többen keresték fel Bulgáriát, hagy ott a közvetlen érintkezést a szaktársakkal felvegyék. Ezt a kapcsolatot kívánja ez az egyezmény bővíteni, kimélyíteni és állandóvá, intézményessé tenni. Ez volt az egyezmény célja és amidőn annak becikkelyezését javasolom a t. Képviselőháznak, kérem, méltóztassék azzal a szeretettel fogadni ezt a javaslatot, amilyen szeretetben és megértésben én magam, mint a magyar állam és nemzet kiküldöttje Bulgáriában részesültem. Kérem a javaslat elfogadását. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásjoga többé senkinek sincs. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e az imént tárgyalt törvényjavaslatot általánosságban elfogadni? (Igen!) A Háíz a törvényjavaslatot általánosságban elfogadja és részletes tárgyalás céljából átteszi a közoktatásügyi és külügyi bizottságokhoz. T. Ház! Minthogy a napirend anyagával végeztünk, javaslatot teszek arra vonatkozóan, hogy a Ház legközelebbi ülését holnap, folyó hó 27-én, pénteken délelőtt 10 órakor tartsa és annak napirendjére tűzze ki: a 36 tagú országos bizottság hatáskörének további meghosszabbításáról és taglétszámának újabb felemeléséről szóló törvényjavaslat részletei felett való döntést; az ügyvédekre, az ügyvédjelöltekre és az ügyvédi önkormányzatra vonatkozó egyes kérdések szabályozásáról; végül a házassági törvény kiegészítéséről és módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalását. Méltóztatnak napirendi javaslatomhoz hozzájárulni? (Igen!) Ha igen, akkor ezt határozatként mondom, ki. Az ülés elején tett elnöki bejelentésnek megfelelően Kövér Gusztáv képviselő úr a házszabályok 143. §-a (1) bekezdésének a) pontja alapján személyes megtámadás viszszautasítása címén kíván felszólalni. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ X. ülése 194-1 június 26-án, csütörtökön. 303 A képviselő urat illeti a szó. Kövér Gusztáv: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Méltóztassanak nekem megengedni, hogy abban a pillanatban, amikor Európán nagy események dübörögnek keresztül és amidőn nagy szövetségesünk, Németország az orosz veszedelem, a bolsevista Oroszország ellen felemelte kardját, én egy jelentéktelen kis személyi kérdésben vegyem igénybe a t. Ház szíves türelmét. Méltóztassanak nekem azt is megbocsátani, hogy első parlamenti felszólamlásom alkalmával nesm az erdélyi sérelmeket és kéréseket sorolom fel, hanem személyi kérdésben beszélek. Amint talán méltóztatnak tudni, az Erdélyi Párt vezetősége a napokban egy nyilatkozatot jelentetett meg az én kilépésemmel kapcsolatban, amelyet én az Erdélyi Párt elnökéhez írt levelemben indokoltam meg. Méltóztassanak megengedni, hogy talán pontrólpontra szálljak szembe ennek a nyilatkozatnak állításaival. (Olvassa): »Kövér Gusztáv és az Erdélyi Párt veztősége közt valóban elvi ellentétek álltak fenn, ami arra vezethető vissza, hogy ő a román uralom utolsó nyolc évét román állampolgárságától megfosztva a külföldön töltötte, és igy nem tarthatott lépést az erdélyi magyarság politikai és világnézeti felfogásának átalakulásával.« T, Ház! Aki ezt a mondatot megfogalmazta, nyilvánvalóan tévedésben volt az én külföldi ténykedésemet illetően és azt hitte, hogy én talán rulettezéssel vagy lóversenyzéssel töltöttemmel külföldi napjaimat. Kérem az illetőt, méltóztassék azokhoz a magyar urakhoz fordulni, akik ezalatt az idő alatt figyelemmel kisérték a magyarság ügyében kifejtett aktivitásomat. (Egy häng jobbfelől: Nagyon szép volt. — Tovább olvassa): »Ezért például« — irja tovább a nyilatkozat — «a zsidókérdésben olyan liberális álláspontot foglal el, amellyel nemcsak a pártvezetőség, hanem az erdélyi magyarság nagy többsége sem azonosíthatja magát.« Kénytelen vagyok itt újra néhány szóval ismertetni politikai multamat. Én voltam egyike azoknak, — sőt merem állítani, én voltam az első — akik abban a pillanatban, amidőn a destruktív sajtó, a kommunista, a cionista és a túlzottan lojális zsidó sajtó befolyása veszélyessé vált Erdélyre, megalapítottam az első keresztény — hangsúlyozom, nem felekezeti, hanem intranzigens keresztény — sajtót, amely felvette a küzdelmet a veszedelmes külföldi befolyások ellen. Amikor a Magyarországról emigrált újságírók és úgynevezett tudósok kávéházi törzsasztaloknál agytrösztöt alkotván, gúnyosan mosolyogtak azokon, akik a magyar igazság győzelmében hinni merészeltek, akkor én voltam az, aki mint a magyar párt mezőgazdasági csoportjának alelnöke, fel mertem emelni szavamat az úgynevezett magyar bankoknak a magyar népet, a magyar mezőgazdatársadalmat pusztító intézkedései ellen. Mindezek után le merem szegezni, hogy p, legmesszebbmenőén és százszázalékig azonosítottam magamat az erdélyi csoport behívott képviselői által ebben a kérdésben a Ház előtt tett deklarációval, amelyet annakidején az a Pál Gábor tett, akinek távolmaradását az Erdélyi Párt vezető körei igen, gyakran azzal szokták megindokolni, hogy a szélsőbaloldali 43