Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-201

288 Az országgyűlés képviselőházának 201. ülése 19 Ul június 26-án, csütörtökön. (Tauffer Gábor: Vártuk már!) Évtizedek óta beszélünk a közigazgatás egyszerűsítéséről és általános szállóigévé vált, bogy ezt az egyszerűsítést elsősorban a decentralizációval lehet megoldani. (Jandl Lajos: Miért nem csinálják? —

t Hónian Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Csináljuk!) Ez a decentralizáció volna hivatva megmenteni az országot a bürokrácia túltengésétől (Zaj a szélsőbaloldalon.), s ez a decentralizáció tudná helyesebben megosztani a munkaköröket, a munkaterületeket az igazgatás különböző fórumain és mezőin. Valóban mennyire más volna a helyzet, ha az ország közigazgatásának nem minden ügye kerülne döntésre a miniszter elé (Helyeslés.), sőt nemcsak a miniszter, hanem általában a minisztérium elé, hogy mindig ugyanaz a hatóság döntsön minden hasonló kérdésben, amely hatóság nem lehet jelen az ország minden vidékén, minden területén, nem foglalkozhat más kérdésekkel, mint a legnagyobb, iránytadó problémákkal, és nem ismerheti úgy a helyi viszonyokat, mint egy centralizált középfokú hatóság. T. Képviselőház! Ez a felismerés, amely már évtizedek óta él közéletünkben, ismét aktuálissá vált körülbelül Gömbös Gyula kormányrajutásának korszakában. Az irányzat első előfutára volt törvényhozásunkban az 1935 : VI. te, amely a közoktatásügy igazgatásáról szól és amelyet az előttünk volt képviselőház szavazott meg, és a jelenlegi kultuszminiszter úr terjesztett elő. Ez a törvény egy új középfokú tanügyi hatóságot létesített és létrehozta a régi különböző tankerületi főigazgatók és főigazgatóságok rendszeréből azt a szervet, amely átvette a miniszteri hatáskör több jelentős feladatának intézését. Ez a magyar közigazgatás decentralizációja és egyszerűsítése területén valóban útmutató jelentőségű törvényalkotás volt és az elmúlt hat esztendő alatt ez az intézmény bevált. Nemcsak hogy helyesnek bizonyult maga az elv, hanem maga a gyakorlat is, az ügyek intézése, állami közoktatásügyi igazgatásunk azóta eltelt hat esztendeje is azt mutatja, hogy az előlegezett bizalom, amelyet a középfokú hatóságoknak és a decentralizáció eszméjének adtunk, teljesen beváltotta a hozzáfűzött reményeket. Ezért most a kultuszminiszter úr újabb törvényjavaslattal lép a törvényhozás elé, és ebben ennek az 1935 : VI. tc.-nek további kiépítésére kér a parlamenttől felhatalmazást. Ez a kiépítés körülbelül a következőkkel vinné előbbre tanügyi közigazgatásunk decentralizációját. A miniszter felhatalmazást kér arra, hogy az egyes tanügyi hatóságok fokozatait az eredeti törvénytől eltérően állapíthassa meg, és felhatalmazást kér arra, hogy amennyiben helyesnek látja, a tankerületi főigazgatók hatáskörébe utalhassa a következő eljárási és igazgatási rendelkezéseket: a tanulmányi felügyelők és a körzeti iskolai felügyelők megbízása és megbízásának visszavonása, állami népiskolai tanítók alkalmazása és kinevezése. Ez valóban az eddigi rendszertől eltérően forradalmi újításként hat, és a miniszter úr bizonyára úgy fogja ezt megvalósítani, hogy fokozatonként engedi át a kinevezés jogát a tankerületi főigazgatóknak. A tankerületi főigazgatók hatáskörébe utalja továbbá a javaslat a nem állami jellegű népiskolákban államsegélylyel egybekötött tanítói állások betöltésének a» engedélyezését, valamint az ilyen tanítói állásokon való választás jóváhagyásának jogát, amelyet eddig szintén a minisztérium gyakorolt; továbbá odautalja mindazokat az ügyeket, amelyek ebben a törvényjavaslatban részletesen fel vannak sorolva. Ügy érzem, t. Ház, hogy ez a törvényjavaslat egyik továbbvitele egy modern államigazgatási gndolatnak. TTgy érzem, egy máibevált gyakorlatot szentesít és visz előre, és úgy érzem, hogy az egész képviselőház azt megértéssel és örömmel fogja fogadni. Ezért kérem ennek a törvényjavaslatnak az elfogadását. (Helyeslés.) Elnök: Szólásra következik 1 vitéz Miskolczy Hugó jegyző: Hunyadi-Búzás Endre! Elnök: Hunyadi-Buzás Endre képviselő urat illeti a szó. Hunyadi-Buzás Endre: T. Képviselőház! Amikor abban a kitüntetésben részesültem, hogy vármegyém egyik választókerülete a törvényhozás magas testületébe küldött, megfogadtam, hogy szerény személyemre nézve igyekszem megvalósítani azt a sokak által igen kívánatosnak tartott magatartást, mely a hivatásrendiség keretében a szakszerűség érvényesítését kívánja belevinni a parlamenti munkába. (Helyeslés a jobboldalon.) Az a több, mint félesztendő, amely alatt alkalmam és módom volt ennek a parlamentnek munkáját megfigyelni, csak megerősített abban a meggyőződésemben, hogy ez az eltökélt magatartásom a helyes kötelességteljesítés tudatával jutalmazhatja lelkiismeretemet. Kétségtelen azonban, hogy minden szakszerűségre való törekvés mellett sem lehet a parlamentáris életben mellőzni a politikát, mert hiszen a parlamentáris rendszer a parlamenti politikai pártokat alkotó társadalmak küzdelmeinek kiegyensúlyozásával és lehető kiegyenlítésével kívánja és akarja biztosítani az ország kormányzásának nyugodt menetét. Éppen ezért munkámat a Magyar Élet Pártjának alapjaira kívánom helyezni, mert meggyőződésem az, hogy ennek a pártnak elgondolásai és célkitűzései valóban alkalmasak a magyar nemzeti célok elérésére és ezeken belül az egyik legfontosabb kérdésünk megoldására: közigazgatási brendezésünk modernizálására. (Taps a jobboldalon és a középen.) A most tárgyalás alatt álló törvényjavaslat a tanügyi közigazgatás rendszerében óhajta megvalósítani, helyesebben előbbrevinni az egészséges decentralizáció elvét. A feladatok gondos szétválasztásával módot kíván adni a középfokú tanügyi közigazgatásnak a legtöb személyi kérdés végleges elintézésére, és módot kíván nyújtani ennek arra, hogy az élethez közelebb ellenőrizze a kormány a hatóság irányító akaratának tevékenységét. Ekként felelősséget biztosít a tankerületi királyi főigazgatónak s előmozdítja bizonyos territoriális helyi elvek érvényesülésének a lehetőségét is. A reformokra vonatkozólag széleskörű felhatalmazást ad a miniszternek, egyben azonban részletesen felsorolja az erre vonatkozó fontos tárgyköröket. Ezzel kétségtelenül jelentős lépést tesz közigazgatásunk modernizálása tekintetében és; pedig olyan irányban, amelyet a gyakorlati közigazgatás minden egyes tagja szívből kíván és melegen üdvözöl. T. Ház! Ez a törvényjavaslat alkalmat ad arra, hogy ráirányítsuk figyelmünket közigazgatási berendezésünk kérdéseire, amelyeket személyi vonatkozásban éppen a közel-