Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.
Ülésnapok - 1939-201
Az országgyűlés képviselőházának 201 múltban hoztak a parlament nyilvánossága elé. Ügy vélem, hogy Rajniss Ferenc igen t. képviselőtársam nagyvonalú fejtegetéseiben ezt a kérdést bizonyos nézőpontból már kimerítően megvilágította, éppen azért az ő megállapításaival nem is kívánnék polemizálni. De engedjék meg nekem, hogy ehhez a kérdéshez, amely szerintem is nem tisztviselőkérdés, hanem közigazgatási berendezésünknek kérdése, néhány gondolatot hozzáadjak. Több évtizedes közigazgatási múltam talán jogeím erre, és ha megemlítem azt, hogy 18 éven keresztül jegyzőneveléssel is foglalkoztam, talán vehetek bátorságot arra, hogy a kérdéshez hozzászóljak. Én a közigazgatást nem mint kívülálló személy — csupán jelenségeiben — figyelem meg, hanem mint annak részese, aktív tagja, bizonyos tekintetben pedig alakítója, belső szerkezetében és felépítéséiben is ismerem. Másrészt, minthogy ma már kívülről nézem a közigazgatás működését, talán nem hiányzik nálam a feltétlenül szükséges tárgyilagosság sem. Boidinszky László t. képviselőtársam ezirányú fejtegtéseit az abszolút pártpolitika alapjaira helyezve, néhány — elismerem — jogosan kritika tárgyává tehető közigazgatási intézkedés felhozásával arra a következtetésre jutott, hogy egész közigazgatási berendezésünk tökéletesen rossz, képtelen megfelelni a modern élet követelményeinek és mai állapotában képes az egész országot anarchikus alapotokba vinni. Ezzel szemben én azt' állítom, hogy éppen a mai idők feladatainak megoldásával mutatta meg közigazgatásunk azt, hogy menynyire megfelel azoknak a várakozásoknak, amelyeket hozzáfűztünk. (Ügy van! a jobboldalon.) Négy-öt mozgósításnak a féladatait közigazgatásilag úgy megoldani, amint azt a mi közigazgatásunk tette, nem könnyű feladat, és ez a megoldás úgy sikerült, hogy az államélet egyetlen intézményében, egyetlen szervében sem állott be zavar vagy pedig törés. Aki valaha közigazgatási hivatalban ült, az nagyon jól tudja, micsoda nehézséggel jár a rendkívüli katonai intézkedések mellett, ezeknek előbbrevitele és elősegítése mellett biztosítani a közigazgatás rendes és zavartalan menetét. Közigazgatásunkat tehát éppen az utóbbi idők feladatainak megoldása folytán — ennek az utóbbi két évnek tanulságai alapján ezt bízvást mondhatjuk — nem az elítélés, hanem igenisi a dicséret illeti meg. (Ügy van! a jobboldalon.) Áttérve most már a közigazgatási politika általános kérdéseire, megállapíthatjuk azt, hogy a jogbölcselet klasszikusi mesterei szerint is az egészséges decentralizáció alkalmazása lehetővé teszi a közigazgatásnak az élethez való közelebbkerülését, másrészt megakadályozza a teljes .felügyelet-nélküliség kétségtelenül jelentkező káros következményeit. S méltóztassék nekem megengedni, hogy itt közigazgatásunkkal kapcsolatban rámutassak egy, talán legtöbbet tárgyalt és legtöbbször kifogásolt kérdésre, az úgynevezett bürokráciára. Ez a szó a magyar nyelv szókincsében nem mint a közigazgatási berendezés elnevezése jelentkezik, hanem olyan vonatkozásiban, amelyben a bürokrácia önmagának és nem az életnek érdekéhen műklödő közigazgatási tévézésé 194-1 június 26-án, csütörtökön. 2Ö§ kenységet jelent. Mit értünk most már ezalatt a szó alatt, hogyan tudjuk megmagyarázni a bürokrácia lényegét? T. Ház! A bürokrácia egészen kétségtelenül egy rendszer, amelyben sajátos módon, sajátos alapon nyernek a közigazgatáshoz irányított r kérdések technikailag megoldást. A bürokrácia tehát elsősorban technika; minthogy azonban ezt a technikát emberek alkalmazzák, másodsorban szellem, jobban mondva elgondolás, magatartás az alkalmazandó technika módozatai tekintetében. Végül, minthogy az alkalmazott technika és az alkalmazó személyek a gyakorlati életben ezer szállal keverednek össze, a bürokrácia egy sajátságos külön lélek, amely nagyon hasonlít az úgynevezett tömeglélekhez. Erről pedig köztudomású, hogy legfőbb sajátossága az, hogy nem egyesíti magában az őt alkotó egyének lelki tulajdonságait. Természetes ennélfogva, hogy • ha a bürokráciáról beszélünk és ennek káros hatásait említjük, ezzel nem érinthetjük a magyar köztisztviselői kar egyetlen tagját sem, mert hiszen alaptételünk szerint a bürokrácia, mint tömeglélekjelenség, teljesen különbözik az őt alkotó egyének lelki tulajdonságaitól. Ebből a tömeglélekszerűségből következik, hogy a bürokratikus rendszerben dolgozók munkájuk közben elveszítik egyéniségüket, lelki berendezésük talán a tudat alatt átalakul és a tömeglélek részévé válva, messze eltávolodik az élettől. így alakulhat ki azután a papírigazgatás, vagy az úgynevezett közigazgatási potemkinizmus, amelynek meggyőződése, hogy nem ő az élet szolgája, hanem a viszony tökéletesen fordított. És itt van szerencsém bejelenteni, hogy nálunk bürokráciáról ilyen értelemben alig lehet szó (Ügy van! jóbbfélol. — Ellenmondás sok a szélsőbaloldalon. — Jandl Lajos: Dehogy nem!) és ha mégis mutatkozik bizonyos nyikorgás a közigazgatás szekerében, akkor ennek egészen más okai vannak. Ezek után az általános meghatározások Titán talán nézzük meg, hogyan alakul a bürokrácia a mi közigazgatásunk tagozataiban. A magyar közigazgatás minden szála, az állami akaratnyilvánításnak minden legkisebb mozzanata nálunk a községbe fut össze. Itt olyan nyomást fejt ki, amely a bürokratikus formalizmust semmi körülmények között nem bírná ki. Itt tehát megállapíthatjuk azt, hogy a községben bürokráciáról egyáltalában nem lehet szó, és ha nagyon elvétve mégis találkozunk a községben a (bürokratikus lélek egyes megnyilvánulásaival, (Jandl Lajos: Elég gyakran!) az ilyen ember vagy egész életében csak mint segédmunkaerő szerepelhet, vagy ha véletlenül vezetőhelyre jut, akkor mielőbb letűnik a közigazgatás porondjáról. A községnél, t. Ház, a legelvontabb elmélet is életszagúvá válik, valósággal megfürdik a magyar néplélek üdítő forrásában és alkalmazkodik ennek egyszerű, világos, okos és gyakorlati lényéhez. Minden dicséret megilleti, t. Ház, a mi kiváló községi jegyzői karunkat, amely karnak minden egyes tagja emberfeletti munkát végez a közigazgatás egyre sokasodó feladataival való küzdelmében. T. Ház ! Hogy ebben a munkájukban a községi jegyzők milyen szeretettel, milyen rátermettséggel és milyen felelősséggel járnak el, erre vonatkozólag méltóztassanak megengedni, hogy egy hozzám intézett levélből néhány 41*