Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.
Ülésnapok - 1939-200
Az országgyűlés képviselőházának niszterelnök urat, hogyha már nem ér,rá ezekkel a kérdésekkel foglalkozni, legalább az észszerűség-, logika határain belül, a sajtó működését irritáló és gátló cenzúrát szüntessék meg, ha már minden cenzúrát nem is szüntetnek meg. A magyar nép és sajtó egyformán egymásért akar küzdeni, harcolni, egyformán kinőtt a gyermekcipőből, nincs kiskorúságmeghosszabbítás és nincs gondnokság alá helyezve. Kétségtelen, hogy nem lehet a sajtót a nép ellen kiijátszani. Reméljük, hogy ez nem is törekvése a kormánynak, a kormány azpnban vegye tudomásul, hogy a sajtó nem szívesen támogatja a kormányt parancsszóra, sokkal inkább és szívesebben támogatja önként a nemzetet és a kormány ebben ne akadályozza meg. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: A Ház az interpellációt kiadja a miniszterelnök úrnak. Következik Matolesy Mátyás képviselő úr interpellációja a földmívelésügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni, Megay Károly jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. földmívelésügyi miniszter úrhoz az agrártermékek árának rendezése tárgyában. 1, Van-e tudomása a földmívelésügyi miniszternek arról, hogy az agrártermékek ármegállapítása még mindig késikf 2. Hajlandó-e a miniszter úr aia agrárárak szabályozásáról, a búza, rozs, tej, stb. árak megállapításáról intézkedni?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Matolcsy Mátyás: T. Képviselőház! (Halljuk! a szélsöbaloldalon.) A múlt hét végén a közellátási kérdésekkel foglalkozó javaslat vitája során a magyar agrárkérdések egyik legfontosabb.! át megvitattuk a képviselőház plénuma előtt. Hogy éh ma mégis idejövök egy fontos agrárkérdéssel, a magyar agrártermékek árának megállapításával, ennek az az oka, hogy a kormányzat részéről annyi sürgetés után mindezideig, e napig semmiféle tájékoztatást nem kaptunk a legfontosabb kérdés: az ;igrárárak kérdése felől. Üjra hangsúlyoznom kell: a legnagyobb rosszalásunkat fejezem ki, bogy a földmívelésügyi miniszter urat még nem volt módunk itt a Házban ilyen nagyfontosságú kérdések megbeszélésénél látni és tőle választ kapni. Egyenesen lehetetlennek tartjuk azt, hogy félévi minisztersége óta semmiféle komoly megnyilatkozást a magyar agrárkérdések terén nem tett. (Tauf fer Gábor: Most tanulmányozza!) Nem azért szólalunk fel egy ilyen nagyfontosságú kérdésben, hogy azt kiadják megválaszolásra és azután november vagy december során az agrármegállapításokról választ kapjunk, hanem azért beszélünk, hogy a magyar agrártermelés és vele az egész ország társadalmának biztonságát megteremtsük. Arról van szó, hogy közeledik az aratás, tíz nap múlva az egész országban megindul és ma még az ország gazdatársadalmának fogalma sincs arról, hogy miféle árpolitikával és árszabással fogják meglepni. Hangsúlyoztuk, hogy az agrártermelés folytonosságát, sőt fokozását egyedül és kizárólag a helyes árpolitika teszi lehetővé, ugyanakkor pedig nélkülözzük a kormányzat ármegállapítására vonatkozó elképzeléseit, terveit, vagy fel kell tételeznünk, hogy talán ilyen tervek vagy számítások nincsenek is. (Mokcsay Dezső: Majd utólag kiadják!) Annak bizonyítására, hogy az árkérdés milyen jelentőségű az egész agrártárKÜPYIAELŐHÁZI NAPLÓ' X. . 200. ülése î%î június 25-én, szerdán* 275 sadalom életére, sőt a közellátásra, legyen szabad felhoznom azt, hogy a tavalyi esztendő példája alapján, az ármegállapítás terén tapasztaltak alapján a legnagyobb aggodalommal tekintünk a kormányzat intézkedései felé. Tavaly ilyenkor, az aratás előtt számításokat végzett az agrárképviselet hivatott szerve, az Országos Mezőgazdasági Kamara és mint a jövedelmezőséget biztosító, minimális árat 26— 27 pengős búzaárat javasolt és ezt a javaslatot a kormányzat elé terjesztette. Erre meglepetésszerűen közölték a 3 pengővel olcsóbb búzaárat, sőt olyan minőségi megjelöléshez kötötték, amelyet a tavalyi esztendőben tartani nem lehetett. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: 'Méy annyi sem volt!) A reális 27 pengős ár helyett a gazdatársadalom megkapta a 20, vagy 21 pengős árat, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: 19-et!) vagy 19-et. T. Ház! Hosszú vita indult meg a Köztelek hasábjain afelett, hogy ez az ármegállapítás micsoda károkat okozott a gazdatársadalomnak. Manninger, híres agrárszakember afelett vitázott, hogy a malmok fölözték le ennek az ármegállapításnak a hasznát azért, mert az esőverte búzának a sikértartalma és lisztmennyisége, amely belőle kiőrölheto, ugyanannyi, a 80 kg-os fajsúlyúnál, ha az esőverés miatt 73 kilóra esett is le a fajsúlya. A malmok azonban ezen lehetetlen árszabás és árpolitika folytán alacsonyan vásárolták meg azt az ugyanolyan értékes gabonát a gazdatársadalomtól ós egyedül a malmok kerestek 10—12 millió pengőt a gazdatársadalom rovására. De t. Ház, akkor, amikor az új aratás előtt az érdekképviselet újra kalkulációkat végzett és gondosan figyeli a magyar agrártermelés sorsát, — mert nem szuronyokkal lehet ezt megoldani, hanem jövedelmező árral, és ezt most biztosítani kell előre, — amikor nyilvánosságra kerültek a pontos statisztikai adatok az átlagtermésekről, akkor a kalkuláció azt mutatja, hogy a tavalyi alacsony termésátlag mellett 31 pengő lett volna a jövedelmező ár. Ezen a tételen 10 pengő veszteség érte a magyar agrártermelést. A 20 és félmillió mázsa búzatermésből piacra került minimálisan 8 millió métermázsa, és ezzel olyan 80 millió pengő kár érte a magyar gazdatársadalmat, mint egy fillér, abból az árpolitikából kifolyóan, amivel tavaly a kormányzat önkényesen a gazdaérdekképvisehstek véleményének félredobásával a gazdatársadalmat sújtotta, (ifj. Tatár Imre: Msryelembe sem veszik a gazdaérdekeket!) T. Ház! Az volt az elképzelés, hogy 20 pengő körül marad a búza ára, tekintet nélkül az Országos Kamara és a gazdaérdekképviseletek komoly számítására. Azt hiszem, ezek után, t. Ház, jogom van aggódni, amikor a kormányzat teljes elzárkózással semmiféle tájékoztatót nem adott, mert a tapasztalás az, hogy az árak akkor helyesek és akkor biztosítják a termelés fokozását, ha a költségelemek benne megtérülnek. — ez alaptétel a jelenlegi termelési rendben — és természetesen megfelelő haszonkulcsot is biztosítanak. És mit tapasztalunk, t. Ház, az elmúlt esztendőben 1 ? Azt, hogy valami érzés szerint, önkényesen, vagy egyéb erők hatására állapították meg az agrárárakat, de nem úgy. hogy a termelési költségek és az egész jövedelmezőség biztosítva lett volna. A másik fontos körülmény az, hogy az ármegállapítás és az árkiegészítés mindig elkésve, csak sokkal később jelentkezett és veszélyeztette az agrártermelést, Én a legna89
