Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-200

274 Az országgyűlés képviselőházának nál van elhelyezkedve, ennélfogva amúgy is ellenőrzés és irányítás alatt áll. Ezért mégis joggal felvethetné valaki, hogy éppen ebben az időben, most, amikor ilyen válságos, háborús idő van, akarják a cenzúrát megszüntetni, hiszen ha nem volna cenzúra, akkor is be kellene hozni, nem pedig megszüntetni. Legyen szabad ezzel szemben szelíden a következőket megjegyeznem. Finnország három év óta állandóan halálos veszedelemben van és Finnországban a cenzúrát pénteken, tehát a háború kitörése előtt 48 órával vezették !

be. Németország két év óta vívja a maga élet-halál harcát és küzdelmét úgyszólván egész Európa demokratikus államaival szemben. Németországban van utasítás és irányítás^ de előzetes cenzúra nincsen. A német újságíró számára nagyobb bizalmat előlegez a német kormány, a tekintélyuralom alatt álló diktatúrás Németország, mint Magyarország, ahol nincs háború s ahol — hála Istennek — nincs közvetlen háborús veszedelem. 1939-ben a háború kitörése alkalmával bevezették nálunk is a teljes cenzúrát s utána pár hónapra — még Erdélynek és a Délvidéknek visszatérése elótt, tehát kétségtelenül válságosabb időben — fakultatívvá tették. De ma^ amikor már Délvidék és Erdély egy része is visszatért, annál inkább megvan ez a cenzúra. Meg kell mondanom, hogy a tragikus sorsú volt miniszterelnök úr november hónapban tett ebben a kérdésiben nyilatkozatot. Az Imrédy-párt részéről elhangzott két interpellációra azt a választ adta, hogy igenis szándékában áll a hibák kiküszöbölése, a bajok orvoslása, főleg a politikai napilapok helyzetét akarja megkönnyíteni és a nagy teher alól felmenteni. Ez novemberben volt, azóta a következő események történtek. A miniszterelnökség, még maga boldogult Teleki miniszterelnök úr, összehívott egy sajtóankétot, amelyen megállapodtak abhan, hogy a cenzúrát enyhíteni fogják, főleg legalább technikailag könnyítik a cenzúrát. Csupa észszerű dolog volt. Magyarország valamennyi napilapja képviseletében a Sajtókamara indítványozta ezeket a könnyítéseket, hozzájárult a cenzúrabizottság három alelnöke, hozzájárult a cenzúra-bizottság elnöke, a sajtófőnök, sőt hozzájárult a miniszterelnökségi államtitkár úr is. (Rajniss Ferenc: Azért nincs meg!) és maga néhai gróf Teleki Pál miniszterelnök úr is. Semmi másról nem volt szó, csak technikai könnyítésekről. Annakidején a Sajtókamara egy memorandumban el is juttatta ezeket a kérdéseket, a miniszterelnökségre. Ebben sast írja a kamara, hogy a cenzúrának az a legnagyobb baja, hogy időzavarban szenved, hallatlan hosszú ideig intézi el a dolgokat, közben a vonatok elmennek, a budapesti lapok ittmaradnak s nem juthatnak el vidékre. így f oly tat ja: azt gondoltuk, hogy a cenzúra csaas átmeneti állapot lesz, de a kezdet nehézségei után kiderült, hogy a kezdeti bajokból krónikus üzemzavarok fejlődtek ki a cenzúránál. Feltárja az Országos Sajtókamara ebben a memorandumában a hibákat, hogy például a kőnyomatosok anyagát kétszer kell cenzuráztatni, hogy következetlenség és tájékozatlanság jellemzi a sajtócenzurát. Azután a következő fejezetnek a címe az, hogy ugyanegy anyagnak többször kell cenzúrára menni, egymásután annyiszor, ahányszor meg akarják jelentetni. Érthetetlen beavatkozásai vannak a cenzúrának, mondja az Országos Sajtókamara. A cenzúra szerkeszt és stilizál, álla200. ülése 19U június 25-én, szerdán. . pítja meg a Sajtókamara és állapítják meg a kormánypárt lapjai egyúttal. Azután azt mondja ez a memorandum» hogy a cenzúra belpolitikai állásfoglalásai következetlenek és furcsák. Végül javaslatokat tesz a kamara. Azt mondja, hogy vezessék be a fakultatív cenzúrát, amennyiben nem vezetik be, akkor legalább azt tegyék meg, hogy egészen jelentéktelen dolgokat ne kelljen küldeni a cenzúrára, azaz ne kelljen a losportot cenzúrázhatni, azután a különféle hirdetéseket, az időjárásjelentést. Legutóbb a cenzúra egy érdekes dologba beleszólt. Méltóztatnak tudni, hogy Szeleczky Zitát a színházi törvényszék elítélte arra, hogy pár hónapig nem léphet fel. Erre reszort-emberünk azt írta: reméljük, hogy ezt az ítéletet a fellebbezési bíróság meg fogja változtatni és ezt a cenzúra kitörölte. Nem lehet olyat írni, hogy megváltoztatják a határozatot. Ilyen komolytalan dolgokat küldenek a cenzúrához. Itt van azután a következő dolog. A kőnyomatos anyagát kétszer kell cenzuráztatni, kőnyomatos formájában és mielőttt a napilapba kerül. De a Magyar Távirati Irodát tulajdonképpen háromszor cenzúrázzák, mert oda már csak az kerül, amit előzőleg a külügyminisztérium engedélyezett, Ez az első cenzúra, a -második, aimikor a kőnyoímatosit cenzúrázzák, a harmadik, mielőtt a kőnyomatos híre az újságban megjelenik. Az a kérésünk, hogy ha már van cenzúra, legalább egyszeres cenzúra legyen, méltóztassanak azzal megelégedni. Azután egy másik kérésünk a következő. Vannak úgynevezett örökérvényű cikkek, mint például egy vers vagy novella, ahol két szerelmes szív egymásra talál. (Derültség). Mindegy az újságnak, hogy melyik nap kerül a nyilvánosság elé, legalább ilyennél engedjék meg, hogy ha egyszer a cenzúra ráütötte a pecsétet, hogy mehet, akkor két hétig érvényes legyen az a novella és bármikor közölhető legyen. Ez tudniillik a lapok úgynevezett vattaanyaga és amikor a cenzúra valamit töröl, a helyébe pedig valamit tenni kell, ezt teszik a helyébe. Azonban a már cenzúrázott ilyen anyagot is, későbbi megjelentetése esetén. "ódból a cenzúrára kell küldeni; ha előző nap cenzúrázták, a másnapi közlés előtt újból cenzúrázni kell- Es méltóztassanak elképzelni, a motorosok hogyan száguldoznak Budapesten Szeleczky Zitáról szóló cikkekkel, hogy jaj, valami borzasztó, országot felforgató dolog ne kerüljön bele. Itt van azután egy másik kérés, az, hoey delegáljanak újságírókat a cenzúrához. Ha mindenütt szakembert nkarunk, legyen egy-két szakember a cenzúránál is. Az egyik sajtóértekezleten kértük a saitócenzúra főnökét, hogy rendelje el, hogy azok, akik a cenzúráit kéziratokat olvasnak, olvassanak újságokat is. Nem nagy kérés, hogy újságot is olvasson az, aki kéziratot cenzúráz, mert természetes dolog, ha nem olvas újságot, akkor nem tudja, hogy mit engedélyezett az elődje, akkor ki fogja esetleg búzni, ós megtörténik az, hogy ugyanaz az egyik újságban megjelenhetett és a másakban nem. A cenzúra főnök úr azt mondotta, hogy olyat nem lehet kívánni, hogy újságot is olvassanak. (Incze Antal: Ki az a főnök?) A cenzúrabizottság tagja. Itt volna még egy csomó kérdés, ami, hangsúlyozom, tisztára technikai kérdés és olyan, amit a sajtókamara magáévá tett. az összes kormánypárti lapok is kértek és teljesítésük semmi mást nem jelent, mint egyszerű technikai könnyítést, Ezért kérjük a távollévő mi\