Képviselőházi napló, 1939. X. kötet • 1941. április 24. - 1941. július 25.

Ülésnapok - 1939-200

Az- országgyűlés képviselőházának 200, ülése 1941 június 25-én,' szerdán* 273 nemzet árulóját, De Gaulle tábornokot is megvédelmezi. Mi megírjuk róla, hogy katonai érdemeit inkább a szabadkőműves páholyokban szerezte, hogy zsidó származású és egy szófiai jelentés alapján azt is megírjuk róla, hogy a felesége tiszta zsidó asszony, azt a címet adván ennek a cikknek, hogy »Egy gallikán zsidó tábornok Európa ellen lázad«. A cenzúra ezt törli. Vagy itt van egy másik dolog. A következő kézirat címe: »Magyarország a zsidóság mentsvára« (Gr. Festetics Domonkos közbeszól.) Ne tessék azt gondolni, hogy mi ilyen vakmerő dolgot írni merünk. Ezt nein mi írtuk, a kormány lapja, a Függetlenség írta. (Derültség és taps a szélsőbaloldalon.) Annak szabad! Mi, nyilas hazaárulók és nemzetgyalázók, ilyet nem merünk írni, mert minket ebben a kérdésben mindig túllicitálással vádoltak. Mi már nem írunk ilyet. Ilyet írni, hogy Magyarország a zsidóság mentsvára, legalább is nemzetgyalázás volna, ha mi írtuk volna. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Öt év!) Mi azonban azt hittük, hogy ha már megjelent ez a cikk a Függetlenségben, akkor helyes, hogy legalább dicsérjük meg a Függetlenséget azért, hogy ezt írta. Meg akartuk írni, de hát a cenzúra beleszól és azt mondja: nem, a Függetlenség írhatja, ti azonban nem írhatjátok. (Gr, Festetics Domonkos: Csuda dolog!) A gyűjteményem következő darabja — ez csak egészen kis részlete annak, ami itt van (Rajniss Ferenc: És mennyi pénzbe kerül!) -.valósággal azt mutatja, hogy froeliz, magyarul packáz a cenzúra. A cenzúra packáz! A cenzúrának nincs különösebb dolga, csak packáz! ö.a cenzúra, hát miért ne cenzúrázzon, amikor cenzúrázhat, amikor nincs különösebb dolga, úgy uzsonna közben, vagy nem tudom hogyan

1

? Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék a tanácskozás komolyságát megóvni. (Egy hang a jobboldalon: Konferanszi — Zaj a szélsőbaloldalon. — Egy hang a szélsőbaloldalon: Ez komoly dolog!) Csendet kérek, képviselő urak! Ne méltóztassanak az elnöki figyelmeztetésekhez további megjegyzéseket fűzni! Maróthy Károly: T. Ház! »Görögország válságos napjai«, — írnánk a címben. Kitörlik Görögországot és ezt írják: »A görögök válságos napjai«. (Nagy László: Szerkesztenek! Mondom!) Nem tudom minek nevezzem. Görögország válságos napjairól nem lehet írni, ezt törli a cenzúra, mert Görögország még sincs egészen válságban, csak a görögök vannak válságban. (Zaj és derültség a szélsőbaloldalon.) De itt van egy másik dolog. Ezt írtuk: »Bulgária napokon belül megszállja Macedóniát«. Ezek rendes hírek, amelyeket a kőnyomatostól is kapunk. Azután azt akartuk írni: »Vasárnap bejelenti a bevonulást Borisz király kiáltványa«. Erre kihúzzák, hogy »vasárnap bejelenti« és e helyett ezt írják: »Vasárnap fogja bejelenteni Borisz király...« Tehát nem bejelenti, hanem fogja bejelenteni. (Élénk derültség a szélsőbaloldalon.) Ez egyébként nem magyarom mert a jövő időt ebben a formában a magyar nem használja. (Úgy van! Ügy van! a szélsŐbaloldalon.) írunk arról, hogy a Völkischer Beobachter nagy német missziót lát abban, hogy a szovjetet elűzik Európából. Szelíden azt írjuk, hogy ez egy szép keresztes hadjárat a kommunizmus ellen. A cenzúra kitörli, hogy »keresztes hadjárat« és. azt teszi helyébe, hogy »hadjárat« a kommunizmus ellen. Tehát nem keresztes hadjárat. (Derültség a szélsobaloldalon.) Méltóztassanak tudomásul venni, ha a cenzúra ezerszer törli is ki, mi ezerszer keresztes hadjáratnak tartjuk ezt a küzdelmet. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) De legyen szabad a következő esetet megemlítenem. Most nemrégei megtörtént, nz az egyáltalában nem várt eset, hogy a kormány két lapját, a Pestet és az Fsji Újságot ö^szoy szedték a rendőrök, az utcán, mert valami olyat engedett ki, amit nem lett volna szabad kiengedni. Lássuk, hogyan történik egy ilyen dolognak a végrehajtása. A Pestről és az Esti Újságról van szó. A rendőrök ezt mondták: »Kérem, az lehetetlen, hogy a kormány lap* jait tiltsák be és azokat szedjük Össze, biztosan a Pesti Újságot kell.« Erre összeszedték a Pesti Újságot. (Élénk derültség.) Ebben, —' ugyebár — még nincs semmi különös? Veszítettünk 500. vagy 600 pengőt. Szerettük volna azonban ezt az esetet megírni azok számára, akik nem kapták meg a Pesti Újságot, hogy nem mi vagyunk az oka annak, hogy nem kaptak, s elnézést kérünk tőlük, de a cenzúra ezt nem engedte meg, törölték. T. Képviselőház! t'Jgy látom, az időm már lejáróban van és így, sajnos, nem tudom az egész összegyűjtött anyagot elmondani. Röviden összefoglalva a dolgokat, meg kell állapítanom a következőket. Remén yi-iáchnell er íomiuiszter úr kijelentette, hogy a zsidókérdést meg akarja oldani. Ebből látható, hogy a kormányzat zsidókérdésben és a politikai kérdésekben általában nyugalmat akar és nem akarja megoldani ezt a kérdést. Ez a görbe tükör, amely a cenzúra kéziratában jeieutke zik, az igazi miniszteri megnyilatkozás és ezért nem hisszük, hogy a kormány csakugyan meg akarja oldani a zsidókérdést. (Élénk helyeslés és taps a szélsobaloldaloyi.) A Ház az interpellációt kiadja a miniszterelnök úrnak. Következik Maróthy Károly képviselő úr második interpellációja a miniszterelnök úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az in terpelláció szövegét felolvasni. Megay Károly jegyző (Olvassa): Interpelláció a m. kir. miniszterelnök úrhoz. 1. Van-e tudomása a in. kir. miniszterelnök úrnak arról, hogy a Sajtóellenőrző Bizottság rendeltetését és hatáskörét túllépve, kötelességét nem a nemzet és az jrszág, hanem a kor mányzat politikai rendszere védelmében gyakoroljál 2. Van-e tudomása a m. kir. miniszterelnök úrnak arról, hogy a sajtóellenőrzés mai formája nemcsak a közvélemény jogos, indokolt kifejezését, nemcsak a szükséges bírálatot, de a jelenleg még fennálló parlamentáris államrendszerben kötelező politikai véleménynyilvánítás lehetőségeit sem engedi meg? Hajlandó-e a m. kir. miniszterelnök úr a rendkívüli hatalom jogával történő reudsze res, szándékot, céltudatos és következet* & viszszaélést haladék nélkül megszüntetni?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Maróthy Károly: T. Képviselőház! A cenzúra, a sajtóellenőrzés kétségtelenül indokolt volt abban az időben, amikor még zsidó tintakulik szerkesztették a magyarországi lapokat, ma már azonban sajtókamara van s meg vannak válogatva a sajtókamra tagjai. Ezek komoly szakértelemmel rendelkező személyek, akik az újságokat többé-kevésibhé már tudnák szerkeszteni. Aki zsidó még bennmaradt a saitókamarában, az jórészt a kormánylapok-